A Kárpátaljai Református Egyházkerület 2025-öt a Szolgálat évének nyilvánította, s jelmondata: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” Szolgálni örömmel – azt hogy lehet? Főleg most, amikor oly sok nehézséggel kell megküzdenünk. A valódi motiváció lényegét a Filadelfia diakonisszáinak jelmondata foglalja össze leginkább: jutalmam, hogy tehetem. Mert akit az Úristen megszabadított, az segítséggel tartozik a gyengébbeknek. Ez a motiváció nem szűnik meg, hiszen az Istenre figyelő ember hálás, úgy érzi, tartozik ennyivel. Nem kötelességből, hanem belső késztetése van erre – hangzott el a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye Nőszövetségének őszi csendesnapján, melynek ezúttal a tiszapéterfalvai református gyülekezet adott otthont.
Szeptember 13-án az egyházmegye s annak határain túlról is érkező asszonyok zsúfolásig megtöltötték a templomot, ahol az alkalom Hájas-Gáspár Orsolya lelkésznő igehirdetésével vette kezdetét, aki férjével együtt Nevetlenfalu és Batár gyülekezeteiben szolgál. Az igehirdető a sokakat foglalkoztató ki és hogyan szolgálhat, s hogyan teheti ezt örömmel kérdésekre kereste a választ. A prédikáció alapjául Pálnak a szenvedések között is örömmel történő szolgálata szolgált (1Kol 24–29), ami a Jézussal való szoros kapcsolatából táplálkozott. Mi is csak akkor tudunk szüntelen örülni és örömmel szolgálni, akkor tudjuk belső békességgel fogadni a megpróbáltatásokat, ha erős a kapcsolatunk Istennel, ha hisszük és tudjuk, hogy Krisztus értünk is meghalt, hogy nekünk örök életünk legyen, ezért belső késztetésből, hálából és szeretettel szolgáljuk és követjük őt. Ami soha nem volt könnyű, hisz Isten nem veszi el a próbákat, de ad erőt, örömet hozzá, ha kérjük, hangsúlyozta a lelkésznő.
Az igehirdetést követően Hunyadi Attila helyi lelkész, az egyházmegye esperese köszöntötte a megjelenteket, aki felhívta a figyelmet: szolgálat az is, ha átadjuk a ránk bízottaknak mindazt, amit ezen a csendesnapon megértünk.
Minden, amit Isten dicsőségére és felebarátunk javára teszünk – szolgálat, fogalmazott igei köszöntőjében Zán Fábián Sándor püspök. Aki Pál rómabeliekhez írott levelével (12 rész) adta meg a választ arra a kérdésre, hogy ki hogyan, mivel szolgálhat. „…Aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest…” A nekünk juttatott kegyelem szerint szolgáljunk, hálából a megváltásért. Minden munkánk Isten dicsőségét szolgálja, hangsúlyozta a püspök.
Vegyük észre, hol tudunk szolgálni, lássuk meg a körülöttünk élők nehézségeit, legyen bennünk a krisztusi szeretet, legyünk hálásak a mindennapok apró örömeiért, úgy éljünk, ahogy az Úr Jézus szeretné, imádkozzunk többet és szeressünk jobban – tanácsolta köszöntőjében Zán Schramm Ibolya, az egyházmegye nőszövetségének elnöke. Aki gyakorlati példákon mutatott rá, hol és hogyan szolgálhatunk.
A nehézségek közepette nehéz örömmel szolgálni, de az Úr ebben is példát mutat. Isten szeretetből alkotta a világot, s benne minket, hogy az ő szeretetéből részesüljünk, a legmélyebb mélységbe leszállt értünk, hogy nekünk örök életünk legyen – kezdte előadását Lőrincz Krisztina pácini lelkész, aki korábban férjével együtt szolgált Akli, Nevetlenfalu gyülekezeteiben, s most is hálával emlékezett azokra az évekre. A Jelenések könyve (21, 1–5) alapján tartott előadásában többek között arról szólt, hogy várjuk az új világot, Jézus újbóli eljövetelét, ám addig ez a világ szenved a bűn miatt. De Isten nem mondta, hogy soha nem jutunk mélypontra, hogy nem lesz szenvedés, azt viszont igen, hogy ezekben a mélységekben ő ott lesz velünk, és segít nekünk. Jézus, a győztes a keresztfán kimondta: elvégeztetett a mi megváltásunk. Bízzunk Isten jóságában, mert ő az élet, az igazság, a szeretet. Sokszor elveszítjük a reményt, a bizalmat, de ha Istenbe kapaszkodunk, ő a szenvedésekben is megerősít. Bármi történik, mi meg vagyunk mentve – ez erősítsen minket, ezért szolgálatunkban is legyen bennünk a hála és a szeretet, fogalmazott az előadó. Ezt erősítette meg a Pácinból vele érkezett nőtestvér bizonyságtétele is.
Szehljanik Irén az igazán hálából és örömmel végzett szolgálatról tett bizonyságot. A Mátyfalván élő hívő asszony immáron harminchárom éve végzi áldozatos munkáját a kórházmisszióban. Mostani lendületes, lelkesítő beszámolójával, hiszem, sokakat meggyőzött arról, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál” (Róm 8, 28).
A csendes, de örömteli szolgálatban példát mutattak a vendéglátó asszonyok is, akik már januárban megkezdték a készülődést erre a szeptemberi csendesnapra. Többszáz virágot horgoltak igei „képeslapok” díszítésére, keresztszemes könyvjelzőket hímeztek, kreppapírból rózsát formáztak, hogy azokkal köszöntsék a hozzájuk érkező vendégeket. A salánki asszonyok pedig a hagyományokhoz híven ezúttal is mézeskalácsot sütöttek minden résztvevő számára, melyre egy-egy igei üzenetet „írtak” rá.
Hunyadi Attila esperes a csendesnap végén oklevelekkel köszönte meg a nőszövetség vezetőinek áldozatos szolgálatát és az ügyes kezű asszonyok munkáját. Az alkalom moderálását is felvállaló Mecséri Mónika titkár hálát adott a szolgálókért, azt kívánta, találja meg mindenki a helyét, ahol örömmel, tiszta szívből jövő szolgálatával segítheti Isten országának építését.
Az alkalom – melyet a KRISZ Band énekszolgálata tett igazán felemelővé, s ahol a helyi hittanos gyerekek verssel köszöntötték a résztvevőket – szeretetvendégséggel zárult. Ebbe a szolgálatba az asszonyok mellett a férfiak is lelkesen bekapcsolódtak.
Marton Erzsébet
