Ha egy tanár belül nem érzi a boldogságot, nem tudja azt továbbadni.
2024-2025-ös tanévtől kezdve Ukrajna iskoláiban új tantárgyként vezetik be a szociális-érzelmi tanulást fókuszba helyező, úgynevezett boldogságórákat. A szülők egy része örül, a tanárok vegyes érzelmekkel fogadták a hírt. Sokan aggódnak, hogy ezzel nő a terhelés, és felmerült az is, hogy hogyan lehet „boldogságot oktatni”, mikor maguk a pedagógusok is nehézségekkel küzdenek a háború sújtotta országban.
Simon Rita
A boldogságórák elnevezésű kurzust a „Hogy vagy?” elnevezésű, országos mentális egészségprogram keretében hozták létre. A program alapja az amerikai Well-being szociális-érzelmi tanulási program, amelyet ukrán pszichológiai és oktatási szakemberek fordítottak le és adaptálnak – magyarázza az ukrán oktatási minisztérium sajtószolgálata.
Miért fontos a kurzus?
A boldogságórák célja olyan tudás és készségek elsajátítása, amelyek nélkülözhetetlenek a boldog, tartalmas és produktív élethez. A kurzus fő célja a háború által okozott nehézségek helyett az újjáépítésre való fókuszálás, valamint az önismeret fejlesztése. A kurzus az érzelemszabályozás, a stresszkezelés, a konfliktusmegoldás és a konstruktív társadalmi interakció fejlesztésére épül, amelyek jelenleg különösen fontosak a gyermekek számára. A mentális egészség az oktatásban is egyre fontosabbá válik, így ez a téma mindenki számára központi szerepet fog játszani a mindennapokban.
Plusz teher a tanároknak?
Az oktatási intézményekben vita zajlik az iskolai tantárgyak számának csökkentéséről. Éppen ezért, amikor egy új kurzus jelenik meg, felmerül a kérdés: nem okoz-e majd plusz terhet a tanároknak?
A minisztérium szerint a boldogságórák anyagai integráltan jelennek meg más tantárgyakban, és használhatók pszichológusok, szociális pedagógusok, osztályfőnökök és tantárgyi oktatók által is. Ez szerintük azt jelenti, hogy a kurzus nem növeli jelentősen a tanári terhelést. A kurzus bevezetéséhez a pedagógusok számára tréningeket tartanak a Mentális egészség és jóllét program keretében.
Miből áll a program?
Mint megjegyezték, az amerikai program ukrán adaptációja figyelembe veszi a traumainformált megközelítést is. Ennek célja, hogy az olyan érzékeny témákat, mint a háború okozta kényszerű elvándorlás, válások és érzelmi traumák, maximális figyelemmel és törődéssel kezeljék, különös tekintettel a gyermekek mentális egészségére. A Well-being kurzus négy szintből áll:
- óvodáskorú gyermekek és 1. osztályos tanulók számára készült anyagok;
- 2-3. osztályos tanulók számára készült anyagok;
- 4-5. osztályos tanulók számára készült anyagok;
- 6-7. osztályos tanulók számára készült anyagok;
(A 7-9. osztályos tanulók számára kidolgoztak egy Egészség, biztonság és jólét tanfolyamot.) A módszertani csomag tartalmazza a pedagógusok számára készült útmutatókat és a tanulók munkafüzeteit is.
Milyen készségeket sajátítanak el a gyermekek?
A kurzus a következő területeken fejleszti a gyermekeket:
- Kapcsolatépítési készségek;
- Kreativitás és a saját élet irányításának képessége;
- Önismeret;
- Empátia, szeretet és együttérzés: Az önbecsülés, méltóság és igazságosság fontossága;
- Bölcsesség: Hogyan növelhető a bölcsesség, és hogyan értelmezhető az élet és a tapasztalatok;
- Értékek: Az élet értelmének megértése;
- Érzelmi kompetencia: Az érzelmi intelligencia és az empátia fontossága.
Mit gondolnak a pszichológusok?
Katerina Golcberg, gyermek- és családi pszichológus szerint nem lehet valakit megtanítani boldognak lenni, de meg lehet teremteni azokat a feltételeket, amelyek segítik a boldogság érzésének elérését. A boldogság nem tanítható egy olyan környezetben, ahol a gyermekek szoronganak, zaklatás (bullying) áldozatai, és nincs joguk kifejezni saját véleményüket. Fontos, hogy a gyerekek ismereteket kapjanak saját érzelmeikről és tudják, hogyan fordulhatnak segítségért, ha szükségük van rá, mondja az ukrán pszichológus.
A tanárok véleménye
Halina Sziscsuk, harkivi általános iskolai tanár azt hangsúlyozza, hogy a boldogságórák tanárának érzelmileg stabilnak kell lennie, és rendszeresen vezetői támogatást kell kapnia. Ukrajnában a háború következtében a gyermekek és tanáraik is traumát élnek át, így ezeknek a témáknak a feldolgozása újabb traumákhoz vezethet, ha nem megfelelően kezelik őket.
Petro Szitek, a Global Teacher Prize verseny döntőse, aki több mint 7 éve oktat hasonló boldogságórákat az iskolájában, kiemelte, ahhoz, hogy valaki „boldogságtanár” lehessen, először saját magán kell keresztül vinnie az órák anyagát. Ha egy tanár belül nem érzi a boldogságot, nem tudja azt továbbadni. Szitek szerint a „boldogság szintje” mérhető, és ez az egyik alapvető eleme a kurzusuknak. Ahhoz, hogy a tudatosságot (mindfulness-t) taníthassák, a tanároknak először saját maguknak kell megtapasztalniuk annak hatását.
Kárpátaljai példa
Megyénkban még nem mindegyik iskolában integrálták a kurzust, viszont akadnak, akik már korábban is foglalkoztak a gyerekek mentális egészségével.
Simon Mónika, a Beregdédai Gimnázium alsós tanítója és napközis nevelője már 8 éve bevezette a boldogságórákat az intézményben, azóta már az Örökös boldog iskola címet is megkapták.
Mint mondja, a magyarországi Jobb Veled a Világ Alapítvány Boldogságóra programjához csatlakoztak, ami mára Magyarország legnagyobb óvodai és iskolai, a jóllétstratégiák oktatását támogató szakmai közösségévé nőtte ki magát. A program hatékonyságát az ELTE PPK empirikus kutatásokkal igazolta.
– A Bagdi Bella pszichológus által alapított Boldogságóra Integrált Program a pozitív pszichológia legújabb kutatási eredményeit dolgozza fel korosztály specifikusan azzal a céllal, hogy elősegítse a gyerekek és fiatalok mentális egészségének és jóllétének fejlesztését, támogatva őket abban, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhessenek, ugyanakkor egészséges megküzdési stratégiákkal reagálhassanak az élet elkerülhetetlen kihívásaira – magyarázza Simon Mónika. – Nyolc évvel ezelőtt, amikor belekezdtem, még okostelefonom sem volt, így nagy elhivatottságot és kitartást igényelt, hogy sikerüljön itthon megvalósítani az órákat. Az első két évben még kaptunk különböző segédeszközöket, tankönyveket, munkafüzeteket, CD-ket, de azóta már saját magam oldom meg.
Annyira fontosnak tartom ezt a foglalkozást, hogy a továbbképző intézet elé is vittem már az ügyet, hogy hajlandó vagyok megosztani a jó gyakorlatokat ezzel kapcsolatban.
A Beregszászi járás alsós tanítóinak tartottam is erről módszertani előadást, ösztönözve őket arra, hogy ők is csatlakozzanak a programhoz. Volt, akit megérintett, és vállalta, de mivel ez önkéntes munka, órák utáni feladat, nem mindenki képes bevállalni. Pedig a lelki egészségtől indul minden, annyira nagy szükség lenne arra, háború nélkül is, hogy tanítsuk, fejlesszük a gyerekeket ezen a téren is, vagy csak legalább támaszt nyújtsunk nekik.
– Hogyan zajlik egy ilyen óra?
– Az a cél, hogy a kicsik jól érezzék magukat a közösségben, képesek legyenek megnyílni egymásnak, olyan beszélgetések alakuljanak ki a boldogságórák alatt, amivel könnyítünk a gondjaikon. Nem én vagyok a központ, csak irányítom a beszélgetést, hogy egymásnak meg tudjanak nyílni, igaz barátságok alakuljanak ki köztük, támaszra leljenek egymásban.
Mert attól, hogy ők még gyerekek, és nekik nincsenek „komoly”, felnőtt problémáik, rájuk is hat a környezet, nekik is vannak nehézségeik, amelyeket fel kell dolgozniuk.
Gondoljunk csak arra, hogyan éli meg a gyerek, ha a család szét van szakítva, hónapokig nem látja az apukát, a nagyszülő neveli őt… És az, hogy apuka külföldön dolgozik, már a háború és a Covid előtt is jellemző volt. Havi egy alkalommal szoktam megtartani az órát, de nincs konkrét szerkezeti felépítése, az egész közösségfüggő, a gyerekekhez igazítom. Vannak témák, de ha a gyerek feltesz egy kérdést, és kialakul egy olyan beszélgetés, amibe érdemes belefolyni, akkor ezen fogunk elindulni. A kicsik nagyon várják az órákat, kikapcsolódnak, fellélegeznek, biztonságban, szeretettnek érzik magukat. Nekem pedig ennél több nem is kell, ezért megéri csinálni!
