Szülővárosában, Ungváron avattak emléktáblát Schober Ottó színésznek, színházi rendezőnek, művelődésiház-igazgatónak, írónak, a Beregszászi Népszínház egykori vezetőjének, Beregszász díszpolgárának. A Beregszászért Alapítvány felajánlásával készült emléktábla az Ungvári Magyar Ház falára került.
Az avatás alkalmából Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke emlékezett vissza a megyeszerte köztiszteletnek örvendő Schober Ottó életútjára, méltatva emberi és szakmai hagyatékát.
Dunda György, az Ungvári Magyar Házban székelő Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének lapigazgatója felolvasta az adományozó Beregszászért Alapítvány elnökének, Dalmay Árpádnak a levelét (lentebb teljes terjedelmében közöljük azt), valamint tolmácsolta Balázsné Schober Adrienn, Schober Ottó lányának köszönőlevelét mindazok irányába, akik szerepet vállaltak az emléktábla ügyében, külön is kiemelve a már említett Dalmay Árpádot, valamint Sándor Attilát, a dombormű alkotóját.
Az 1932-ben Ungváron született és 2019-ben elhunyt egykori kiemelkedő kárpátaljai közéleti szereplőnek méltó emléket állító emléktáblát Horváth Sándor, lapunk főszerkesztője, „Otti bácsi” személyes jóismerőse és Spenik Sándor, az ungvári egyetem magyar intézetének vezetője, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke leplezte le.
Az alábbiakban Dalmay Árpádnak, az adományozó Beregszászért Alapítvány Kuratóriuma elnökének az avatás apropóján írt levelét olvashatják:
Kedves Barátaink!
Mindenekelőtt mind a magam, mind az általam vezetett Beregszászért Alapítvány kuratóriuma nevében hálásan köszönöm, hogy elfogadták /elfogadtátok az Ungváron született Schober Ottó színész, színházi rendező, művelődésiház-igazgató, író, a Beregszászi Népszínház egykori vezetője, Beregszász díszpolgára emléktábláját.
Alapítványunk fő célja a Beregszászban és a környező településeken, de tágabb értelemben az egykori Bereg vármegyében élő magyarok nemzeti azonosságtudatának erősítése, annak a tudatosítása, hogy itthon vannak immár több mint ezer éve ezen a területen, gazdag magyar múlttal rendelkezik ez a vidék, amire büszkéknek kell lennünk. Cáfoljuk azt a szovjet időkben hangoztatott „hivatalos” nézetet, hogy ide az úgynevezett felszabadítók hozták el a kultúrát és a boldog életet. E célunk elérésének több útja is van, az egyik: emlékműveket, szobrokat, emléktáblákat állítunk azoknak a híres embereknek a tiszteletére, akik itt születtek, éltek, temetőink valamelyikében nyugszanak, illetve látogatásukkal megtisztelték vidékünket. A másik út magyar nyelvű könyvekkel való ellátása az itteni iskoláknak, könyvtáraknak, óvodáknak. Eddig már több ezer könyvet juttattunk el Beregszászba és a járásba. Orvosi műszereket is hoztunk több községi rendelőbe. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk eleget tenni önként vállalt feladatainknak.
2010-től, amióta az alapítványt vezetem, Beregszászban két emlékművet, három szobrot, azonkívül Kárpátalján és Magyarországon mintegy negyven emléktáblát állítottunk. Tevékenységünk eredménye a beregszászi római katolikus temetőben az ott ismeretlen helyen nyugvó 1848–49-es honvédtisztek és a Kishegy lábánál létrehozott beregszászi honfoglalás kori süvegcsúcs emlékműve, a beregszászi Szent István-, Esze Tamás- és Linner-mellszobor, a Lampertházának – ahogy akkor Beregszászt hívták – 1247-ben városi rangot adó IV. Béla királyunk már elkészült és elhelyezésének, felavatásának lehetőségére váró mellszobra (eredetileg 2022-ben, a jelentős esemény 775. évfordulóján kellett volna felavatni, de közbeszólt a háború), a számos emléktábla Szent Lászlótól, Kossuth Lajostól és Petőfi Sándortól Móricz Zsigmondon és Dsida Jenőn át gróf Gvadányi Józsefig és gróf Széchenyi Istvánig. Ezek csupán az egész magyar nyelvterületen ismert személyiségeké. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk azoknak a magyaroknak is, akik leginkább Kárpátalján – de nemcsak itt – ismertek, s akik számunkra útjelzőkként, útmutatóként szolgálnak. Ismét csupán párat említenénk: Fedák Sári operettprimadonna, Ortutay Zsuzsa keramikus és éremművész, Janka Sándor újságíró és református tiszteletes, Pásztor Ferenc római katolikus plébános, nemzetünk és egyháza vértanúja, Beregszászi Nagy Pál nyelvész, dr. Kiss Ferenc irodalomtörténész és -kritikus, Polónyi Károly és Jolán festőművészek, Bellyei László, Regőczi Győző, Reichard Piroska, Sütő Kálmán, Kecskés Béla, Horváth Gyula költők, Bagu Balázs tanár, néprajzkutató, Keresztyén Balázs tanár, helytörténész, művelődésszervező, közíró, Benda Kálmán szovjetek által kivégzett országgyűlési képviselő, Garanyi József festőművész, Nádas Anna színésznő, Horváth Anna keramikus és szobrász. Egy ruszin költőnek és műfordítónak, Petróci Ivánnak is emléktáblát állítottunk mint irodalmunk és költészetünk lelkes fordítójának és népszerűsítőjének. A szolyvai emlékparkban avattuk fel vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor gyalogsági tábornok, egykori honvédelmi miniszter, az első világháború idején a Kárpátokon át betört orosz csapatok visszaverője emléktábláját. Magyarországon négy emléktáblát állítottunk: Fedák Sáriét Nyáregyházán, ahol élete utolsó éveit száműzetésben töltötte, vitéz Ortutay Zsuzsáét Szabolcsbákán, ahol áttelepülése után haláláig élt és alkotott, az egykori Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumét Tarpán, ahová a tanintézet a cseh megszállás elől menekült és több mint egy évig működött, valamint Nyíregyházán az 1938. november 9-én az anyaországhoz visszatért Beregszászba a Magyar Királyi VI. Hadtest kötelékében bevonuló Nyíregyházi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezredét.
Nem először „lépjük át” az egykori vármegye határait: Fedák Sári emléktábláját Pest megyében, vitéz Ortutay Zsuzsáét és a gyalogezredét Szabolcsban avattuk fel, ajándékoztuk a helyi közösségnek. S most Ungba is eljutottunk! Bevallom, először Nagydobronyra gondoltam, az ottani közösségnek akartuk ajándékozni Schober Ottó emléktábláját. Két okból is: egyrészt okulva a beregszászi tapasztalatokból, nem reméltük, hogy szülővárosában, Ungváron a városi tanács könnyen hozzájárul az emlékjel elhelyezéséhez, másrészt mert Otti bácsi Dobronyban töltötte gyermek- és ifjúkorát, mivel édesanyja a helyi iskola tanítónője volt. Fel is ajánlottam a nagydobronyi Magyar Háznak, hogy elkészítjük és megajándékozzuk a községet az emléktáblával, de a dobronyiak nem tartottak rá igényt, ahogy levelükben írták, „nem élnek a felkínált lehetőséggel”. Így vált egyértelművé, hogy méltó helyre, a szülővárosba kerül az egyik emléktábla, a másik pedig Beregszászba, ha majd lesz engedély az elhelyezésére.
Gondolom, Schober Ottó életéről, munkásságáról már sok minden elhangzott a mai ünnepségen, ezért nem térek ki rá. Nem titkolom: szívügyemnek tartottam egykori beregszászi szomszédom és barátom emlékének megörökítését, akinek a rendezésében két színdarabban is alkalmam volt vele együtt játszani.
Fogadják/fogadjátok szeretettel alapítványunk szerény ajándékát, őrizzék/őrizzétek meg Schober Ottó emlékét, legyen ez az emlékjel újabb bizonyítéka az itt született magyarok iránti tiszteletnek. Remélem, még több magyar emléktáblája lesz Ungvárnak, hisz annyi nevezetes személyt adott ez a város, Ung vármegye egykori székhelye irodalmunknak, történelmünknek, művészeti életünknek.
Üdvözlettel: Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány Kuratóriumának elnöke
Nyíregyháza, 2024. november 12.
Forrás:
