Immár hagyomány, hogy egyre több egyházi közösség járja a keresztutat a templomon kívül, különösen, ahol korábban kálváriát építettek egy-egy magaslat felé vezető úton. Így döntött a beregszászi római katolikus közösség is, hirdetve a lehetőséget a részvételre a többi felekezet előtt is.
A beregszászi Szent Kereszt Felmagasztalása római katolikus templomban a hívek számos nagyböjti eseménnyel készülnek a húsvétra. Ezek egyike a már hagyományosnak mondható szabadtéri keresztút a város fölött magasodó fehér kereszthez a közeli hegytetőn.
Beregszászban 14 megújítás alatt álló kereszt jelzi az állomásokat. Idén a korai kikeletnek köszönhetően az úton a virágzó fák illata lengett körül bennünket. Tekintve, hogy egy kilométeren keresztül folyamatosan emelkedik az út, ez a fajta imádság igazi kihívás, próbatétel, különösen az idősebbek számára. Így talán jobban átélhetőek voltak a Golgotára vezető út nehézségei mintegy kétezer évvel ezelőtt.
A délután három órára hirdetett gyülekezőt követően Molnár János esperes-plébános hívta fel a hívek figyelmét – mintegy hetvenen voltunk –, hogy ezt az évet Jézus Szíve tiszteletének szentelték, így a keresztút imádságai is ilyen szellemiségben fognak szólni. „Amikor róla elmélkedünk, akkor egyrészt eszünkbe jut az ő emberi szeretete, amellyel a legtöbbet, a legnagyobbat adta értünk: az ő életét. Eszünkbe jutnak a szentségek is, amelyek Jézus Szívéből áradnak, mint a kegyelem kimeríthetetlen forrása mindannyiunk számára” – jegyezte meg János atya.
Az állomások között énekelve haladtunk előre, a keresztek mellett mindig más mondta az elmélkedést. Egyre tovább és magasabbra haladva gyönyörű panoráma tárult elénk: szülővárosunk látványa, a távolban megszokott tornyok, épületek látványa madártávlatból.
Végigelmélkedve az állomásokat, beleéltük magunkat az igazságtalan ítélet következményeibe: mindhárom elesésbe, a találkozásokba Máriával, cirenei Simonnal s a siránkozó asszonyokkal, s magával a keresztrefeszítésbe. Az utolsó állomás neve a holttest sírba helyezése.
A keresztény ember számára itt nem ér véget a történet: nemsokára eljön a húsvét, amikor Jézus harmadnapra való föltámadását ünnepli a keresztény világ. Bennünk is ilyen érzések voltak: hála a megváltás iránt, s reménység a feltámadás, az újjászületés eljöveteléhez.
