Kárpátalja magyar lakosságának túlnyomó része falun él, és legtöbbjüknek a föld biztosítja a megélhetést. De még a nem gazdálkodással foglalkozók is igyekeznek a háztájiban megtermelni a család szükségleteit kielégítő zöldségféléket, illetve a hús egy részét is egyedül próbálják előállítani. Ezt a hozzáállást örököltük őseinktől. S bár manapság már vidéken is hódít a díszkert, a pázsitos és örökzölddel beültetett udvar, a többség azért értékeli a saját termést és a közös munka örömét.
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) ugyan elsősorban a minőségi idő eltöltését szolgáló programok szervezését preferálja tagcsaládjai számára, de az immáron hét éve működő Önellátó Nagycsalád projektjük is igen népszerű: vetőmagot, kisállatokat biztosítanak az azt igénylők számára. Ezzel egy másfajta minőségi időtöltést biztosítanak számukra, hisz a szülőknek, nagyszülőknek a gyermekekkel, unokákkal együtt gazdálkodással töltött ideje is igen értékes. Amellett, hogy a közös munka öröme felejthetetlen élményeket szerez, fontos életre való felkészítést is kapnak ezáltal a gyerekek, s az együtt megtermelt zöldség, gyümölcs sokkal ízletesebbnek is bizonyul. A kisállatok – korábban nyulat, kacsát is lehetett igényelni – gondozása pedig felelősségtudatra neveli a gyerekeket.
A KMNE Önellátó nagycsalád programjának keretében idén előnevelt csirkére pályázhattak a tagcsaládok. Mint Orosz Krisztina irodavezetőtől megtudtuk, a Liechtensteini Vöröskereszt és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat támogatásának köszönhetően négyszáz tagcsalád gazdagodott igény szerint 40 tojó, vagy 20 brojler csirkével. Amihez – a korábbi évekhez hasonlóan – egy zsák (25 kg) kukoricát, egy csomag (4 kg) tápkoncentrátumot és vitaminokat is biztosítottak. A szárnyasokat két helyszínen – Beregardóban és Salánkon – vehették át az érintettek. Az is örvendetes, hogy az akcióval a helyi gazdákat is támogatják, hisz tőlük vásárolják meg a csirkéket és a takarmányt is.
Mi ezúttal a beregardói átvevőhelyen jártunk, ahol azt tapasztaltuk, hogy a családok igen nagy örömmel vették át az ajándékot. A tagcsaládok számára ez halat és hálót is jelent egyben, hisz nem kell pénzt kiadni a csibékért, de nevelésük munkát ad, amibe bevonhatják a gyerekeket is, megtanítva őket a munka értékének megbecsülésére. No meg az sem mindegy, hogy miből készül a finom húsleves, s hogy milyen zöldséget tesznek abba! A háztájiban ezekben a napokban elvetett – szintén az egyesülettől kapott – magvakból vegyszermentes zöldség kerül majd az asztalra. És a házi tojásból gyúrt tészta is szebb és finomabb! Meg aztán a csillogó gyerekszemeket sem lehet felejteni, amikor a fészekből behozott friss tojásból készítik közösen a rántottát.
S az sem mellékes, hogy aki vet, vagy éppen csibenevelésbe kezd, az itthon tervezi a jövőt… Csak legyen végre béke már, hogy felhőtlenül, és a most távollevőkkel együtt újra közösen élvezhessük a munkánk gyümölcsét – fogalmazódik meg sokakban az óhaj.
