A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyei Karitász az általa működtetett szeretetkonyhák dolgozói számára szervezett lelki napot november 28-án Beregszászban, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban. Az alkalomra érkezőket Szkoropádszky Péter, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyei Karitász igazgatója köszöntötte, aki elismeréssel szólt az önkéntesek nem könnyű, ám igen áldásos tevékenységéről. A közös imát követően pedig Ábrány Krisztián görögkatolikus pap, mentálhigiénés szakember tartott igencsak érdekfeszítő és tartalmas előadásokat, amelyből épülhettek, töltekezhettek a résztvevők.
– Mióta és hol működtetnek szeretetkonyhákat? – kérdeztük Szkoropádszky Pétert, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyei Karitász igazgatóját.
– Már 2021 novemberében, amikor átvettük a Görögkatolikus Karitászt, megfogalmazódott, hogy jó lenne rendszeres segítséget nyújtani az egyedülálló, beteg embereknek. Ez lett az első projektünk, amibe még a háború előtt, 2022 januárjában kezdtünk bele. Akkor indult Salánkon és Sislócon az első két szeretetkonyhánk. Amikor kitört a háború, a külföldről érkezett nagyobb mennyiségű adományoknak köszönhetően lehetőségünk nyílt újabbak nyitására, illetve növeltük az ellátottattak számát is, hisz láttuk, hogy mennyi idős ember maradt egyedül. Azóta is hetente kétszer-háromszor, ahogy a lehetőségünk adja, rendszeresen kétfogásos meleg ételt, sőt olykor desszertet is adunk támogatottjainknak. Emellett legalább olyan fontosnak tartjuk, hogy az étel kihordásakor az önkénteseink találkoznak a magukra hagyott idős, beteg emberekkel, elbeszélgetnek velük, s így támogatottjaink érzik, hogy nincsenek egyedül, van kire számítaniuk. Jelenleg hat helyen működtetünk szeretetkonyhát, Ungváron, Sislócon, Barkaszón, Salánkon, Csepében és Batáron. Beregszászban egyelőre hiányzik, ám itt az egykori tüdőgondozó helyén épül a szociális központunk, ahol egy nagyon jól felszerelt konyhát is üzemeltetünk majd. Ezt a konyhát úgy terveztük, hogy a környékbelieket is el tudja látni.
– Mikorra várható ennek az átadása?
– Sajnos a háború, illetve az abból fakadó munkaerőhiány miatt húzódik az átadása. Eredetileg 2024 tavaszára terveztük az épület átadását, egyelőre úgy tűnik, hogy a következő év nyarának végén kerülhet majd erre sor.
– Kik támogatják a munkájukat?
– A szeretetkonyháink működtetésében nagy szerepe van a japán Terra Renaissance segélyszervezetnek. Akik korábban háború sújtotta afrikai és ázsiai országokban, Ugandában, Laoszban, Kongóban tevékenykedtek. Amikor nálunk kitört a háború, hozzánk is elhozták a segítségüket. A parókiákon működő szeretetkonyháinknak ma is ők a legnagyobb támogatói. Persze így sem könnyű, állandóan küzdünk az áremelkedésekkel, meg ma már a humanitárius segélyek hiányát is érezzük, azok nem érkeznek olyan mértékben, mint korábban. Úgyhogy állandóan keressük a lehetőségeket. De nem adjuk fel. Bízunk benne, hogy tudunk fejlődni, és egy stabilabb, kiszámíthatóbb szociális támogatást tudunk majd nyújtani. Ehhez viszont rendszeres anyagi finanszírozásra – államira is, ahogy az külföldön működik – lenne szükség.
– A mai nap azt bizonyítja, hogy nem csupán a támogatottakkal foglalkoznak, hisz ezúttal a szolgálattevőket hívták meg lelki napra. Miért van szükség az ilyen alkalmakra? – kérdeztük az előadásokat tartó Ábrány Krisztián görögkatolikus papot, mentálhigiénés szakembert.
– Van egy mondás: „Előbb lenni, aztán tenni”. Tehát fontos, hogy az ember saját magával is foglalkozzon, ismerje meg önmagát, kicsit töltekezzen. Krisztus is nemegyszer elvonult… A másik, hogy a munkatársak ne csak külön-külön lássák magukat egy-egy községen belül, de találkozzanak egymással, barátkozzanak, legyen egy közösségi élményük. Ma az előadásaimat igyekeztem úgy felépíteni, hogy legyen szó az egyén saját életéről, aztán a közösségben való létről, hogyan kapcsolódunk másokhoz, Istenhez.
– A töltekezésre, a megerősödésre talán azért is szükség van, mert ezek az emberek nap mint nap találkoznak nehéz sorsokkal, nyomorúságokkal…
– Valóban. S az, hogy valaki mennyire tud empatikus lenni, együttérző a rászorulóval, az megint annak lesz a gyümölcse, hogy milyen ember ő maga. Ortutay Elemér bácsi, amikor készített a papságra, azt mondta: előbb legyél ember, keresztény, és aztán pap. Az, hogy hogyan élem meg az emberségemet, a kereszténységemet, az határozza meg, hogyan fogok bánni az embertársammal, a felebarátommal. És néha nem is a nagy gondolatok, bölcsességek, tanácsok kellenek, hanem hogy az a másik megtapasztalja, hogy valaki most figyelt rám, csak meghallgatta a panaszomat. Mert sajnos sok idős van, aki már nem tudja kinek kiönteni a szívét. Ezért lényeges, hogy aki az ételt viszi, az hogyan viszi. És bizony nem könnyű a szolgálattevőknek, mert sokszor rájuk zúdítják minden bánatukat, haragjukat az idős emberek. Ezért is kell nekik megerősödni ilyen lelki alkalmakon, hogy szeretettel tudjanak szolgálni. Jóban kell lenni önmagukkal, meg Istennel, mert ha én jól vagyok, akkor jól fogom tudni mindazt véghez vinni, ami rám van bízva. És most nemcsak a szeretetkonyha munkájára gondolok, hanem anyaként, nagymamaként, apaként, nagyapaként, testvérként, barátként, kollégaként is így leszek jó.
Kezdjük el adni másoknak azt, amire vágyunk, és egyszer csak mi is azt fogjuk kapni.
