Pilinszky János magyar költő 103. születésnapján megemlékezést tartottak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológia Campusán november 27-én. Az esemény apropóján ünnepélyesen felavatták a költő fejszobrának gipsz másolatát.
A rendezvény kezdetén Svedku Cintia tolmácsolásában Pilinszky János Őszi vázlat című versét hallhatták a jelenlévők, majd Turóczi Antónia a költő Azt hiszem című versét szavalta el. Ezt követően Csordás László, a Filológia Tanszék Magyar Tanszéki Csoportjának docense, oktatója Pilinszky János életéről tartott összefoglalót.
Popovics Béla munkácsi helytörténész elmondta, hogyan is került a szobor a főiskolára.
– Kuklay Antal, az Egri Főegyházmegye kanonoka, Pilinszky-szakértő a 90. születésnapjára barátaitól kapott egy bronzszobrot, amely magát a költőt ábrázolja, és mivel Kuklay csapi születésű, megkért minket, hogy annak a szobornak a gipszmását juttassuk el a Rákóczi-főiskolára.
A helytörténész azt is elmondta, hogy Pilinszky hitt a szeretet erejében.
– Pilinszky hitt abban, hogy a szeretet és az irgalom legyőzi a kegyetlenséget. Ennek a fényében tudjuk megérteni azokat a verseit, amelyeket élete utolsó szakaszában írt.
A költő életműve sokak számára nem érthető, de ha megértjük azt, amit Pilinszky is felismert – attól vagyunk értékesek, hogy Isten megváltott minket – akkor megérthetjük az ő költészetét is. Ez az a felismerés, ami naggyá teszi a költőt.
Ezután Csehor Szintia magyar szakos hallgató és Ferku Szilveszter, a Filológia Tanszék munkatársa Pilinszky János Harmadnapon című megzenésített versét adták elő.
Az esemény záróakkordjaként Csordás László és Popovics Béla leleplezték Pilinszky János fejszobrának gipszmásolatát, majd a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Az esemény a Magyar Tanszéki Csoport szervezésében valósult meg.
Pilinszky János a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője volt. 1921. november 27-én született Budapesten értelmiségi családban. Jogot, magyar irodalmat és művészettörténetet tanult, de nem szerzett oklevelet.
Első kötete 1946-ban Trapéz és korlát címen jelent meg, amivel a következő évben Baumgarten-díjat nyert. Hosszú ideig hallgatásra kényszerítették, ez idő alatt újságszerkesztőként az Új ember című lapnál dolgozott a katolikus egyháznál. Közben verses meséket írt, amiket Aranymadár címen jelentetett meg 1957-ben.
Korszakalkotó volt 1959-ben Harmadnapon című kötete, ami eredetileg a Senkiföldjén elnevezést viselte, ám ahhoz, hogy kiadják, meg kellett változtatnia a könyv címét.
A ’60-as és ’70-es években sokat utazott, járt Nyugat-Európában, és az USA-ban is.
1971-ben József Attila-díjat kapott.
1972-ben jelent meg Szálkák című kötete, 1976-ban a Kráter, 1980-ban az Életképek című színműve.
Ugyancsak 1980-ban tüntették ki Kossuth-díjjal.
Ekkoriban ismerkedett meg és szeretett bele Jutta Scherrer vallástörténészbe.
Életének utolsó évében házasodott meg, Ingrid Ficheuxot vette feleségül. Mindössze alig egy hónapot voltak házasok, amikor 1981. május 27-én, életének 60. évében elhunyt.
Pilinszky önmagát a következőképpen határozta meg:
„Én költő vagyok és katolikus.”
Hitét és művészetét ezzel akarta különválasztani, bár a kettő hatással volt egymásra. Szintén hatott rá Dosztojevszkij világa, Simone Weil haláltábort megjárt filozófus nézetei, és természetesen a Biblia.
Bár Pilinszky erősen el akarta határolni egymástól művészetét és a vallást, a költészetét mégis áthatja az Istenbe vetett hite, és az Istennel való kapcsolata, valamint saját élményei.
Műfordító munkássága is jelentős. Hugo Von Hofmannsthal Elektráját, Heinrich Heine Hogy alhatol nyugodtan… című művét, Robert Burns A szent vásárját és Az ördög címére című művét, valamint a Mary Morisont, továbbá Pierre Emmanuel Novemberi száműzetését is ő ültette át magyarra.