Megbízható, kedves és szorgalmas. Kitartóan küzd céljai megvalósításáért. Törekszik arra, hogy jó vezető legyen, mindenkit meghallgat, odafigyel mások ötleteire. Anyaként is megállja a helyét, szabadidejét a gyermekeivel, a férjével tölti. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Ráti Gabriella, a Nagydobronyi Művészeti Iskola vezetője.
Varga Brigitta
– Mi az első emléke?
– A zene iránti szeretetem már kisgyerekkoromban megmutatkozott. Nagyapám nagyon szeretett népdalokat énekelni, én pedig olyankor mindig mellé ültem és vele együtt énekeltem. Négyévesen már rengeteg dalt ismertem. Két évvel később a bátyámnak vettek egy zongorát. Őt azonban nem igazán érdekelte a zene, engem viszont annál inkább, így édesanyám hatéves koromban beíratott a helyi zeneiskolába, amit az általános iskolával párhuzamosan végeztem el. Akkoriban még a csapi zeneiskola egyik fiókintézete működött Nagydobronyban.
– Egyértelmű volt, hogy ezen a pályán halad tovább?
– Igen, bár a tanáraim nem nagyon örültek annak, hogy a zenét választom. Azt szerették volna, ha inkább matematika vagy orvosi szakon folytatom a tanulmányaimat, ugyanis mindig szorgalmas, jó tanuló voltam. Megpróbáltak lebeszélni róla, de hajthatatlan voltam. Az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolába felvételiztem, amit aztán kitűnő eredménnyel végeztem el. Ezután a Donecki Zeneakadémia ungvári fiókintézetében szereztem diplomát.
– Ezután rögtön munkába állt?
– Igen, a Kisdobronyi Művészeti Iskolában dolgoztam egy évet, majd az Ungvári Járási Alkotói Gyermekközpontban vállaltam munkát, ahol zongoraoktatás mellett egy táncstúdió koncertmestere is voltam. Emellett pedig kezdeményezésemre megalakult a Virág népdalegyüttes mintegy 70 taggal. Nagyon sok dolgot sikerült elérnem már akkor a gyerekekkel, többek között kijutottunk a Fölszállott a páva népművészeti tehetségkutató seregszemlére is. A decentralizációt követően a gyermekközpontot felszámolták. 2021 tavaszán pedig három szakkal, 25 tanulóval és 5 tanárral megalakult a Nagydobronyi Községi Tanács Művészeti Iskolája, melynek vezetője lettem.
– A mai digitális világban érdeklődnek még a gyerekek a zene iránt?
– Hatalmas az érdeklődés és sok a tehetséges gyerek. Nagyon szeretnek zongorázni, hegedülni, táncolni. Igaz, az érdeklődés fenntartásához mindig be kell csempésznünk a repertoárunkba a klasszikus darabok mellé egy-egy modernebb zeneművet vagy koreográfiát is. Ez nálunk bevált módszer, jól működik a gyerekek esetében, nem mellesleg motiválja is őket.
– Mit tart a legfontosabbnak a munkája során?
– Azt, hogy tanulóinkat intellektuálisan is fejlesszük, hisz a zene az egyik leghatékonyabb módszer arra, hogy az agy minden területét kihasználjuk.
– Választása sohasem okozott csalódást?
– Volt, hogy megbántam, de aztán mindig történt valami, ami szétfoszlatta bennem a kételyeket, és ami által bebizonyosodott, hogy jó úton haladok. Sokak szemében ez egy semmitmondó szakma alacsony bérezéssel, pedig hatalmas munka, alázat és odaadás van mögötte. Kiváló zenész csak abból lehet, aki szorgalmas, kitartó és elkötelezett, hisz egy-egy zenemű elsajátítása rengeteg gyakorlást igényel.
– Belefér a halogatás a mindennapjaiba?
– Igyekszem minden teendőmet időben elvégezni, de ez nem mindig jön össze. Néha vannak elmaradásaim, de azokat hamar pótolom.
– Hogyan kezeli a konfliktusokat?
– A békés rendezésre törekszem. Igyekszem higgadtan kezelni minden vitás kérdést.
– Mivel lehet kihozni a sodrából?
– Türelmes és rendkívül nyugodt természetű vagyok. A hazugság az, amit nem tudok elviselni. Sokszor naiv vagyok és csak a jót akarom látni az emberekben, amit van, hogy kihasználnak.
– Haragtartó?
– Az a fajta ember vagyok, aki, bár megbocsát, de sohasem felejt.
– Tudja leplezni az érzéseit?
– Nem, de nem is akarom. Mindig kiül az arcomra a véleményem és ezt egyáltalán nem bánom. Aki ismer, az tudja, hogy ami szívemen a számon.
– Kizökkenti, ha valami nem a tervek szerint alakul?
– Veszek egy nagy levegőt és újrakezdem. A Covid-időszak és a háborús viszontagságok megtanítottak arra, hogy bármilyen élethelyzethez alkalmazkodjak.
– Hogyan reagál a kritikára?
– Elfogadom és tanulok belőle. Örömmel veszem, ha valaki megosztja velem a véleményét, különösen akkor, ha még tanácsokkal is ellát.
– Mer segítséget kérni, vagy egyedül néz szembe a nehézségekkel?
– Szeretek egyedül dolgozni, de vannak olyan esetek, amikor belátom, hogy segítségre van szükségem.
– Társaságkedvelő?
– Elég sok barátom van, szeretek társaságban lenni, de szükségem van az egyedüllétre is. Néha kell a csend.
– Meséljen a családjáról.
– Egy iskolába jártam a férjemmel, de sokáig csak látásból ismertük egymást. Az egyik barátnőm mutatott be neki. Nagyon fiatalon, tizenévesen találtunk egymásra, és azóta el sem engedtük egymás kezét. Tizenhét évvel ezelőtt házasodtunk össze. Két gyermekünk született: van egy 14 éves lányunk, Lilien és egy 7 éves fiunk, Denisz.
– Ki a szigorúbb szülő?
– A férjem, én bizonyos esetekben engedékenyebb vagyok. Azonban, ha az egyikünk valamire nemet mond, akkor azt a másik fél sem engedélyezi a gyerkőcöknek.
– Valamelyikük érdeklődik a zene iránt?
– Lilien citerán játszik, Denisz pedig a tánc iránt rajong.
– Mi az, amit még szívesen kipróbálna?
– Szeretném fejleszteni az angoltudásomat, de szívesen tanulnék németül, franciául is.
– Mi az, ami kikapcsolja?
– A zongorázás, az olvasás és a tornázás.
– Mire szánna több időt?
– A családomra, mivel nálunk mindenkinek nagyon sűrű a napirendje, valamint az önfejlesztésre.
