Babják Zoltán: „…nehéz körülmények között dolgozunk, de Beregszász minden kötelezettségét teljesítette…”
Öt évvel ezelőtt alakították ki Ukrajnában a kistérségeket, ami nagy változást hozott mindenki, így a közigazgatás, de legfőképpen a települések életében. Az önkormányzati vezetők még bele sem rázódtak az új helyzetbe, 2022 februárjában kitört az orosz-ukrán háború, ami további nehézségekkel járt. A Beregszászi kistérséghez tizennégy falu csatlakozott, ami azt jelenti, hogy a polgármester és csapata kb. negyvenezer lakos biztonságáért, kényelméért, komfortérzetéért lett felelős. Hogy hogyan, miként alakult az elmúlt időszak, arról Babják Zoltánt kérdeztük.
Hegedűs Csilla
– A partneri településeket a megye és a kormány döntése alapján kaptuk meg a kistérségek létrehozásakor. Fontos kiemelni, hogy azelőtt minden településnek volt saját polgármesteri hivatala, saját költségvetése, sok funkciót az adminisztráció és a járási tanács látott el. A települések a saját költségvetésükből gazdálkodtak, dotációt, támogatást kaptak ahhoz, hogy fenn tudják tartani a hálózataikat – magyarázta Babják Zoltán. Hozzátette, nagy eredménynek tartja, hogy a Beregszászi kistérség stabilan működik, annak ellenére, hogy dotációt nem kap, csupán szubvenciót az oktatási intézmények fenntartásához. Az adófizetők által befizetett adóalapból tartják fenn és fejlesztik a kistérséget.
– Hogyan tudják ezt úgy megoldani, hogy mindenki elégedett legyen?
– A gazdaságilag gyengébb falvak korábban 50-70 százalékos dotációt kaptak, most ezt Beregszász és a város melletti, gazdaságilag erősebb, stabilabb falvak termelik ki, tehát házon belül támogatjuk az elöljárói körzeteink fenntarthatóságát. A kistérségi települések közül csupán Makkosjánosi önfenntartó teljes mértékben, a településen több vállalkozás, éttermek, áruházláncok, szállodák működnek.
Köszönet jár az ottani vállalkozóknak, akik ilyen nagyszerű feltételeket tudtak létrehozni a településen. Majdnem dotációmentes Nagymuzsaly is, a beregszászi költségvetésből csupán helyenként kell segíteni a falut.
Az összes többi kistérségi elöljárói körzet támogatásban részesül a Beregszászban jegyzett vállalkozások által befizetett adóból. Meggyőződésem, hogy mindez pozitív dolog, hiszen terhet vettünk le az ország válláról, ám a város fejlődésében a tempót vissza kellett állítanunk egy úgynevezett fenntarthatóságra koncentrált állapotra. Prioritás lett az ország védelmi képessége, az oktatási, egészségügyi intézmények fenntartása, a kistérség fejlesztésében pedig fenn kell tartanunk az egyensúlyt. Ezt a munkát igyekszünk jól végezni az önkormányzattal és a képviselőkkel együtt, hogy egyetlenegy intézmény (iskola, óvoda, kórház) se szenvedjen semmiben hiányt. Mindez az erős összefogás és kiváló együttműködés eredménye. A stabilitás fenntartása érdekében fontosnak tartom a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség frakciókkal való együttműködés erősítését, de minden frakcióval törekszünk jó döntéseket hozni a közösség érdekében.
– Hogyan értékelné a 2025-ös évet?
– Büszke vagyok arra, hogy bár nehéz körülmények között dolgozunk, Beregszász minden kötelezettségét teljesítette, az intézményekben lévő alapellátást biztosítottuk, év végére egyetlenegy köztartozásunk sem maradt, tehát az új évet tiszta lappal kezdtük. Kifizettük a prémiumokat az oktatási intézményekben, illetve a kórház munkatársainak. Csökkentettük a közvilágítás villamosterhelését azzal, hogy korszerű izzókra cseréltük a régi, elavult nátriumos lámpákat. Ezzel majdnem másfél millió hrivnya kiadást takarítottunk meg, amit egy évvel ezelőtt fizettünk az áramért. Mindemellett bizonyos modernizációs folyamatokat is el tudtunk indítani, és be is tudtuk azokat év végére fejezni. Fontos kiemelni, hogy csakis az adófizetők pénzét tudjuk felhasználni arra, hogy működtessük a kistérséget. A fejlesztések kapcsán alapítványi, vagy civil támogatásokat használhatunk fel.
Hálás vagyok azoknak a civil szervezeteknek, alapítványoknak, akik szociális, és/vagy oktatási téren segítséget nyújtottak számunkra, ami a fenntarthatóságban fontos szerepet játszik.
A kistérség első számú adófizetője továbbra is egyik stratégiai partnerünk, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem, amely azzal, hogy nemrégiben egyetemi rangot kapott, méltán a városunk büszkesége, hiszen Beregszász is egyetemi várossá vált. Emellett minden magánvállalkozónak, piaci kiskereskedőnek, kis- és középvállalkozónak (fodrászok, taxisok, farmergazdák stb.) hálásak vagyunk azért, hogy a háború miatti nehéz körülmények sem térítették el őket a munkavállalástól, fenntartják magukat, embereket alkalmaznak, a béreket időben kifizetik, adóznak, és profitot is tudnak termelni. Köszönöm nekik, hogy itthon maradtak, és becsületesen végzik a rájuk bízott feladatokat.
– Mint már elhangzott, fejlesztésre nemigen marad pénz, mégis, ha nem is nagy léptékben, de gyakran tapasztalható például egy-egy útszakasz felújítása. Mennyire van megelégedve az elvégzett munkálatokkal?
– Csupán a tíz százalékát tudtuk elvégezni az útkarbantartási munkálatoknak abból, amire igény lett volna. Nyilván, ha több forrással és lehetőséggel rendelkeznénk, sokkal jobban haladnánk. Beregszászban több mint tíz, a kistérségben pedig több, mint ötven olyan utca van, amelyre régen ráférne a felújítás.
A 2025-ös évben nem sikerült megoldást találni a város legkritikusabb állapotban lévő – Mikes Kelemen – utca felújítására, amelyen keresztül a megyei hatóságok engedélyezték a kamionforgalmat.
Mivel máig nem készült el a várost elkerülő út (elveszítettük a beruházást), arra kell törekednünk, hogy minél hamarabb visszakerüljön a napirendi pontok közé annak építése, ugyanis a kamionforgalom a történelmi belvárosnak is kárt okoz, és nyilván az útjaink állapotát is folyamatosan rontja. Ezért a csapatommal együtt ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy újra napirendre kerüljön a kerülőút felépítése.
– A lassan négy éve tartó háború ellenére tehát tapasztalható némi fejlődés, de az instabilizáció sajnos még mindig érvényes. Beruházókra számíthat-e a város?
– Amikor egy több tízmillió hrivnyás befektetés perspektívájáról beszélünk a beruházókkal, az első kérdések között szerepel az energiaellátás, víz- és csatorna-csatlakoztatási lehetőség stb. De a legfontosabb kérdés, látok-e lehetőséget arra, hogy biztosítani tudjak 150-250 főnyi munkaerőt. A vállalkozó ugyanis elvárja, hogy az önkormányzat felkeresse és odairányítsa a munkanélküli beregszásziakat. Ebben a kérdésben nem állunk jól… A Flextronics gyárt is azért veszítettük el, mert a bővítés során szükséges potenciált Nagyszőlősről és Ilosváról szállították a beregszászi üzembe. Azzal tehát, hogy az üzem Munkácsra költözött, egy erős beruházót veszítettünk, viszont a helyükön egy Közép-Ukrajnából áttelepült elektronikai cég működik, ahol több mint 1500-an dolgoznak, közöttük beregszásziak is.
Minden alkalommal, amikor lehetőségünk van tárgyalni potenciális befektetőkkel, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megtalálják nálunk a számításukat.
Amíg Viktor Mikita kormányzó volt, addig is nagyban koordinálta ezt a tevékenységet Beregszász irányába, és nagy öröm számunkra, hogy amióta az elnöki hivatalban dolgozik, ez a koordináció ugyanúgy tovább folytatódik, amiért hálásak vagyunk neki.
– Azzal, hogy nem tudnak a befektetőknek munkaerőt biztosítani, azt jelenti, hogy sokkal kevesebb lakosa van Beregszásznak, mint korábban?
– Igen, sajnos megcsappant Beregszász lakosságának a száma. Teljes családok költöztek el, beleértve a gyermekeket is. Felmerül a kérdés, van-e elég gyerek az iskolákban, nem fenyegeti-e a kisebb településeken működő iskolákat a bezárás? Szerencsére pedagógushiányban nem szenvedünk, a beregszászi egyetem kitermeli az utánpótlást. Az aggodalom amiatt van, hogy egyre kevesebb a gyerek, ezért az osztálylétszám mutatói is alacsonyak.
Hálásak vagyunk a magyar kormánynak, hogy támogatásukkal a közelmúltban átadhattuk a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum új, korszerű, minden igénynek megfelelő szárnyát.
Ennek köszönhetően a gyerekek komfortos, otthonos légkörben tanulhatnak, amit a szülők is felismertek, így egyre többen íratják be gyermeküket a líceumba, ahová már a hatéveseket is várják. De ide sorolhatom a Sevcsenko és a Kossuth Líceumot is, ahol szintén magas szinten zajlik az oktatás. Ezzel persze csökken az amúgy is alacsony létszám a falusi iskolákban, hiszen sok szülő dönt úgy, hogy ezekbe a tanintézményekbe adja gyermekét, de nagyon reméljük, hogy a közeljövőben nem kell egy falusi iskolát sem bezárni, vagy leminősíteni.
– Elfogadták az idei költségvetést. Milyen gondolatokkal, tervekkel indították a 2026-os esztendőt?
– A legfontosabb, hogy továbbra is meg tudjuk őrizni a fenntarthatóságunkat, és azt a fejlesztési alapot, amivel lépésről-lépésre komfortosabbá tudjuk tenni a Beregszászi kistérségben lakók életét. Roppant fontos, hogy működjön az összes óvoda, iskola, a kórház, a klinika, legyen megfelelő ivóvízellátás, működjön a csatornahálózati rendszer, a közvilágítás, az utcák és a közterek rendbetartása, a szemétszállítás. Ami ezek fölött van, az mind bónusz.
Ameddig tart a háború, s a fiainkat hazavárjuk, a költségvetésünkben mindig szerepelni fog az ország védelmi képességének a megerősítése. Ha bármilyen eszközzel hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a fiaink épen és egészségesen hazajöhessenek, azt meg fogjuk tenni.
Külön hangsúlyt kell fektetnünk a veteránpolitikára. Veteránokban nincs nemzeti hovatartozás: ha egy katona a háborúban sérülést szerzett, fizikailag vagy mentálisan, rászorul a rehabilitációra. Az ilyen, Beregszászi kistérséghez tartozó katonákat a jövőben is támogatni szeretnénk, mint ahogy a nehéz körülmények között élő, egyedül maradt időseket. Az önkormányzat gondozása alatt jelenleg több mint 300 ilyen ember van. Azt, hogy működik a szociális konyhánk, szintén a magyarországi támogatóinknak köszönhetjük. Hálásak vagyunk, hogy nem engedték el a kezünket, így biztosítani tudjuk az alapszolgáltatásokat a beregszászi és a mezővári nyugdíjas otthonban is.
– Nincs kizárva, hogy idén választásokat írnak ki Ukrajnában, így önkormányzati választásokat is. Szeretné folytatni az elkezdett munkát?
– Polgármesterként a hétköznapi problémák megoldásával foglalkozom, illetve a perspektivikus, vidékünk fejlesztésével érintő kérdésekkel. Amint ki lesz írva a következő választás, és ismertek lesznek a feltételek, megfontolom, mert úgy vélem, kiváló csapattal dolgozom, olyan emberekkel, akikkel érdemes folytatni. Az elért eredményeket tekintve a Beregszászi kistérség a többi kárpátaljai kistérséghez viszonyítva jó helyen áll, amire büszke vagyok. És az is jó érzéssel tölt el, hogy a körülményekhez képest a város lakható és biztonságos. Éppen ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy idővel minden beregszászit hazavárunk.
