Zsinórban ötödik alkalommal jutott ki a téli játékokra Dancsa-Csundák Annamária. A snowboardos (hódeszka), aki parallel óriás-műlesiklásában igyekszik majd minél jobb eredményt elérni, eddigi négy ötkarikás szereplését rendre külső körülmények – 2014-es hibrid ukrajnai háború, versenyhalasztás, Covid-járvány – befolyásolták. Így az olimpia számára sokáig nem a beteljesülés, hanem az elszalasztott lehetőségek terepe volt. Most azonban pályafutása legkiegyensúlyozottabb szezonjából érkezik meg az ötkarikás játékokra: a korábbiaknál tapasztaltabban, fizikálisan és lelkileg felkészültebben, az elvárások súlya nélkül. Nem nagy ígéretekkel, hanem egyetlen vággyal utazik az olimpiai helyszínre – hogy ezúttal végre csak a teljesítménye döntsön. A XXV. Téli Olimpiai Játékoknak február 6. és 22. között az olaszországi Milánó és Cortina d’Ampezzo ad otthont. Az ungvári élsportoló már a harmadik napon, február 8-án rajthoz áll.
Szabó Sándor
Pályafutása legerősebb világkupa-szezonja
Annamáriával, aki 35 évével a legidősebb női sportoló az ukrán csapatban, néhány nappal elutazása előtt beszélgettünk Ungváron. A legutóbbi világkupa-futamon, Davosban elért negyedik helyezés pályafutása legjobb eredménye volt a sorozatban, de saját megítélése szerint egyetlen versenyből nem lehet mélyre menő következtetéseket levonni, hanem az egész idényt és a felkészülést is figyelembe kell venni.
– A mostani idényben nagyon jó eredményeim születtek. Szlalomban összesítésben bekerültem a Top 10-be, óriáslesiklásban tizenkettedik helyen állok. Ez pályafutásom eddigi legjobb összetett helyezése – összegezte idei eredményeit. Hozzátette: a top-versenyzők között a különbségek mára minimálisra olvadtak: századmásodpercek döntenek. – Davosban mindössze 0,17 másodperc választott el a dobogótól. De rendre ott tudok lenni a legjobb 16 mezőnyében, egyre kevesebbet hibázok, sokkal koncentráltabb vagyok. Mindez egy olimpiai évben különösen fontos visszajelzés.
Az eddigi olimpiákon nem jött ki a lépés
– Eddig, az elsőt leszámítva, hatalmas csalódást jelentettek az olimpiai szerepléseim, ezért a mostanihoz úgy állok hozzá, mint egy világkupa-versenyhez – fogalmazott Annamária.
Ez a hozzáállás nem véletlen: a hódeszkás első olimpiáján, a 2010-es vancouveri játékokon mindössze 19 évesen a 16. helyen végzett – ez az eredmény azóta is a legjobb olimpiai szereplése. Négy évvel később Szocsiban a kijevi Majdan-téri események és az ebből fakadó bizonytalanság nyomta rá bélyegét a teljes ukrán csapatra. Phjongcshangban a futamok elnapolása borította fel a formaidőzítését, ennek tudható be, hogy már az első futamon bukott és végül a 28. helyen zárta a dél-koreai játékokat. Legutóbb Pekingben a verseny előtti koronavírus-fertőzés, valamint a helyszínen egy pozitív Covid-teszt fosztotta meg attól, hogy megmutassa a valódi formáját. Végül csak hosszas huzavona után, az utolsó pillanatban engedték rajthoz állni. Egy újabb csalódást keltő 26. helyezéssel tért haza. Négy olimpia, négy külön történet – és egyik sem kizárólag a sportteljesítményről szólt.
– Nem fiatal tehetségként, nem bizonyítani vágyó újoncként, hanem tapasztalt, önmagát pontosan ismerő versenyzőként utazom Olaszországba – mondta. – Nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak érzem magam. A mögöttem álló szezon eddigi eredményei ezt vissza is igazolják.
Tapasztalat, mentális munka, tudatos felkészülés
Meglátása szerint a javuló eredményei nem csupán a sportágban eltöltött évek és a rutin számlájára írhatók, hanem azokra a tudatos változtatásokra, amelyek segítették abban, hogy még jobb legyen.
– Már tudom, miben vagyok jó és min kell még dolgoznom. Ebben segítségemre van egy sportpszichológus és egy sportdietetikus is, akik az idei szezontól támogatnak a felkészülésben, versenyzésben – mondta. – A tavalyi idényben nagyon fáradt voltam, fájtak az izmaim, fizikailag nehéz volt, akkor döntöttem el, hogy szakemberhez fordulok. Az eredmény nemcsak az állóképességemen és fizikumomon, hanem a versenyzői önbizalmam is érezhető. Korábban mindig azt éreztem, hogy még többet kell edzenem, hogy nem vagyok még felkészült. Most már sokkal magabiztosabb vagyok, bízom magamban. Nyugodtabb lettem, kiegyensúlyozottabb.
A sportág, ahol az életkor nem hátrány
A snowboard párhuzamos szlalom szakágában, ahol az ungvári sportoló is versenyez, a csúcsformát sokan harminc felett érik el. Dancsa-Csundák Annamária idén tölti be a 36. életévét, és életkorával egyáltalán nem számít a mezőny legidősebb versenyzőjének.
– Amikor elkezdtem versenyszerűen snowboardozni, akkor még könnyebb volt fiatalon jó eredményeket elérni, ám ez mára megváltozott – értékelt. – A topversenyzők között nincs is 30 év alatti sportoló. Sokan negyvenéves korukig is versenyeznek. A legjobbakhoz képest én nem vagyok egy magas és erős fizikumú sportoló, így a technikám finomhangolása mellett nekem a mentális felkészültségemen kellett a legtöbbet dolgoznom. Ma viszont épp ez a hosszú építkezés adja meg azt a tapasztalatot és önbizalmat, amely a versenyek finom részleteiben döntő lehet.
A sportág technikailag soha nem volt ilyen sűrű mezőnyű, a hibázásra nincs idő. A rajt, a koncentráció, a mentális állapot, mind döntő tényező. Dancsa-Csundák Annamária ezt ma már tudatosan kezeli.
– Régen a stressz a rajtnál rengeteg energiát vitt el. Most azon dolgozom, hogy kizárjam a külvilágot, és csak magamra figyeljek.
Ismeretlen körülmények – azonos esélyek
A snowboard-versenyeket Livignoban rendezik, egy teljesen új pályán, amely eddig nem szerepelt sem a világ-, sem pedig az Európa Kupa sorozatban. Ez a bizonytalanság azonban minden indulót egyformán érint.
– Nem látta még senki a pályát. Nem volt tesztverseny. Így mindenki ugyanonnan indul – fejtette ki. A menetrend nagyon feszes: az utolsó világkupa után volt még egy pár napos edzőtáborunk, a megnyitó előtti napokban költözünk be az olimpiai faluba, február 8-án pedig már rajthoz állok.
Anyai jelenlét, belső kapaszkodó
A pekingi játékokon edző nélkül, teljesen egyedül versenyzett. Most a szakmai stáb mellett személyes támasz is ott lesz mellette: gyermekkori edzője, édesanyja a helyszínen szurkolhat.
– Az édesanyám a legfőbb támaszom, a legfőbb bizalmasom, a legfontosabb bástya az életemben. Tudja, mire van szükségem versenyek előtt, nehéz pillanatokban tartja bennem a lelket. Nem csodát várok tőle. Csak azt, hogy ott legyen. Ez lelkileg nagyon sokat számít.
Azt mondta, most először érzi igazán, hogy uralja a helyzetet.
– Gyors vagyok, tudom kontrollálni a sebességet. Nem a szerencsén múlik az eredményességem. És most már megengedhetem magamnak, hogy élvezzem a versenyzést – összegzett és elárulta, hogy az ötödik olimpiáján szeretné túlszárnyalni eddigi eredményeit, ami az első tíz közé kerülést jelentené a számára. De csak bízni tud abban, hogy ezúttal a külső körülmények nem ellene, hanem mellette állnak majd.
