A KárpátHáz Civil Szervezetet tizenhat évvel ezelőtt Péter Csaba azzal a céllal hívta életre, hogy őrizzék, ápolják és továbbadják a magyar kultúrát vidékünkön. Ennek érdekében elkezdték a Beregvidék falvaiban lévő kultúrházak felújítását, ezzel egyfajta kultuszt indítottak útjára. Az évek során a tevékenységük kiszélesedett, igénynek megfelelően előtérbe került a rászorulók, gyermekek, idős emberek támogatása, és még megannyi program elindítása. Az elmúlt időszak értékelésére Tóth Győzőt, a KárpátHáz Civil Szervezet ügyvezető igazgatóját kértük.
Hegedűs Csilla
– Első perctől az volt a célunk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy segítsünk a kárpátaljai magyarságot szülőföldön való megmaradásában, boldogulásában. Ezt az alapoknál kezdtük:
kultúrházakat újítottunk fel és az adott faluhoz kötődő ismert személyről neveztük el azokat.
Elsőként a Badalói Petőfi Sándor Kulturális Központot adtuk át. Petőfi Sándor kötődése Badalóhoz egy kiemelkedő történelmi emlék, hiszen egy 1847-es útja során pihent meg a költő a településen. Ennek tiszteletére emléktáblát is állítottak neki, minden évben megemlékeznek a születésnapjáról. Másodikként Haláboron adtuk át a Fedák Sári nevet viselő kultúrházat. Fedák Sári, a híres magyar színésznő szoros szálakkal kötődött a kárpátaljai magyar közösségekhez, különösen szülővárosához, Beregszászhoz (Halábor), ahol emléktáblát, szobrot avattak a tiszteletére, mi pedig közösségi házat neveztünk el róla.
Csetfalván a Móricz Zsigmond Kulturális Központot adtuk át. Móricz Zsigmond nagyapja Csetfalván szolgált református lelkészként, édesanyja itt született. Kötődése a településhez továbbá irodalmi munkásságában és a helyi kultúrában gyökerezik: az író szellemiségét, örökségét viszi tovább a településen.
Jelenleg Beregújfaluban dolgozunk, ott a II. Rákóczi Ferencről elnevezett kultúrházat újítjuk fel.
A korabeli feljegyzések szerint a falut egykor körbeölelő erdőkben hajdan bölények, farkasok, medvék, nyestek, hiúzok és szarvasok tanyáztak, ezért Rákóczi Ferenc örömmel vadászott ott, 1709. január 29-én és szeptember 19-én ott is töltötte az éjszakát. Ezenkívül a helyi hagyomány is őriz néhány eseményt a fejedelem vadászatairól. Lehoczky Tivadar feljegyzéseiből tudjuk, hogy még ma is áll az a kőasztal Hömlőc-hegyén, ahol a fejedelem megpihent. Az ismert okok miatt sajnos nem olyan ütemben zajlik Beregújfaluban a munka, mint ahogy azt szeretnénk, de leállás nem tapasztalható, azon vagyunk, hogy ott is mihamarabb fellendüljön a kulturális élet. Annak érdekében, hogy ezek a felújított épületek élettel töltődjenek meg, elindítottuk a néptáncprogramunkat.
Mára már kiléptünk a Beregszászi kistérségből, a Nagybégányi (Macsola, Beregdéda) és a Mezőkaszonyi (Csonkapapi, Beregsom) kistérségben is ott vagyunk. Abban bízunk, ha elkészül a beregújfalúi kultúrház, ott is meghonosíthatjuk a néptáncprogramot, s ezzel immár a Nagyberegi kistérséghez is elérünk.
A néptáncoktatás mellett tavaly Badalóban elindítottuk a citeraoktatást, ami szintén nagy népszerűségnek örvend.
A gyerekek száma megduplázódott, mi pedig örömmel vásároljuk az újabb hangszereket. Ha a jövőben igény lenne további népi hangszerek – hegedű, furulya – oktatásához, mi arra is nyitottak vagyunk. Tavaly immár harmadik alkalommal sikerült megszerveznünk a KárpátHáz Fiestáját, ezúttal Haláboron. Felemelő és megható volt látni, amikor több száz néptáncos rázta fel a falut, vittek színt és életet a település központjába. Ez reményt és optimizmust adott az ott élők számára.
Minket is a gyermekek ügyessége motivál, akik hétről-hétre látogatják a próbákat, tanulnak, s nem hiába, néptáncosaink minden kárpátaljai versenyen és néptánctalálkozón képviselik szervezetünket.
Főként tizenévesek, a kisiskolások tanulnak táncolni, de azok a fiatalok is szívesen visszajárnak, akik már a felsőoktatásban tanulnak.
Az épületekben egyébként nemcsak a próbákat tartják, valódi pezsgő kulturális élet zajlik minden településen: helyet biztosítanak a különböző rendezvényeknek, legyen szó karácsonyi, húsvéti, vagy nemzeti ünnepek méltatásáról – emelte ki Tóth Győző, majd hozzátette, a szülők is hálásak a néptáncoktatásért, mert tudják, hogy a gyerek jó helyen van, kiszakad a hétköznapok szürkeségéből és még tanul is.
2020-ban nagyot fordult a világ, a Covid Kárpátalját is elérte, s minden addig jól működő programot egy időre szó szerint leállított. Ám a KárpátHáz nem szeretett volna egy pillanatra sem leállni, ezért egyfajta profilváltással hozzálátott a segítségnyújtáshoz. Első körben egészségügyi maszkokkal látták el a Beregvidéken élőket, aztán mindig azt vittek a falusi felcserközpontokba, óvodákba és iskolákba, amire szükség volt. Rövid időn belül még nehezebbé vált a helyzet, 2022-ben kitört az orosz-ukrán háború, ami arra késztette a KárpátHáz vezetését és munkatársait, hogy újabb programokkal szélesítsék ki tevékenységüket. Ekkor született a Segítő kezek! elnevezésű program, mely az egyedül maradt, idős emberek támogatását célozta meg.
– Ha egy idős ember egyedül marad, azonnal bajba kerül, segítségre, támogatásra szorul. Ezt felismerve hoztuk létre a Segítő kezek! programunkat, melynek keretében szociális munkatársaink hetente látogatják az egyedül maradt nyugdíjasokat, s abban segítenek, amire a leginkább szükségük van. Ha kell, bevásárolnak, befizetik a számlákat, megmérik a cukorszintjüket, a vérnyomásukat. Ezért is alkalmazunk olyan szakembereket, akik korábban, vagy most is az egészségügyben dolgoznak. Jelenleg húsz településen összesen nyolcvan gondozottunk van, akiket jó magam is igyekszem időnként meglátogatni. Legutóbb kisbégányi időseket kerestem fel és vittem számukra élelmiszercsomagot.
Az Elsős lettem! program az iskolát kezdő kisgyermekeket célozza meg, amely szintén hosszú évek óta kiválóan működik, sőt, évről-évre gazdagabban megtöltött iskolatáskákkal tudjuk az elsősöket meglepni. A Mikulásunk is a legkisebbeknek szerez örömet minden év decemberében. Utóbb is több száz óvodást keresett fel és ajándékozott meg a KárpátHáz Mikulása. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy kevesebb az óvodákban a gyermek, mint korábban, de mi optimisták vagyunk, abban bízunk, hogy ez a jövőben pozitív irányba változik, és év végén sokkal több gyerek vár majd ránk az iskolákban és óvodákban.
– Hogyan látják az idei esztendőt?
– Eddig sem fordultunk magunkba és ezután sem fogunk. Velünk is szembe jön a valóság, de nem hátrálunk meg, folytatjuk az elkezdett munkát. Azért dolgozunk mind a mai napig, hogy a kitűzött céljainkat teljesítsük, s úgy hiszem, ezt eddig sikerült is. Maga a tény, hogy tizenhat éve működünk, fejlődünk és bővülünk, nagy eredmény, főleg a mostani helyzetben. Munkatársainknak, önkénteseinknek köszönhetően az összes elkezdett projektünk eredményesen működik, egyetlenegyet sem kellett valami miatt leállítani, soha nem vettünk vissza, teljes erőbedobással végezzük a felvállalt feladatokat, s ezt tervezzük az idei esztendőben is, sőt, további bővítésre is gondolunk. Partnereinkkel, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Osztályával, valamint a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulásával (KHÖT) továbbra is együtt szeretnénk működni, és a támogatóink, elsősorban a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. idei segítségére is számítunk.
