A mai napon egyházunk egyik legrégebbi ünnepét üljük, amikor is a betlehemi csillag fénye elvezette a napkeleti bölcseket Jézus születésének helyszínére. Ezáltal a Megváltó megmutatta magát az embereknek, és a bölcseken keresztül üzent mindnyájunknak: nemcsak a zsidó népnek, hanem a föld valamennyi nemzetének az üdvözítője kíván lenni. Vízkeresztkor egyben arra kérjük az Atya Istent, hogy áldja meg és szentelje meg azt a vizet, amelyet a keresztségünkre való emlékezéssel kívánunk magunkra hinteni, hangzott el a beregszászi római katolikus templomban a vízkereszt ünnepén tartott szentmisén. Mennyei atyánkhoz most azért imádkozunk, hogy a mennyei ajándékként kapott víz segítségével űzze el a gonosz lelkeket a közelünkből, védjen meg bennünket minden kísértéstől és őrizze meg a vele megszentelt házak lakóinak életét, egészségét.
Kik is azok a napkeleti bölcsek, s valójában honnan jöttek? – tette fel a kérdést a szentmisét bemutató Molnár János esperes-plébános. Valószínűleg Babilonból, a zsidók fogságának korábbi helyszínéről érkezhettek, hisz a hetven éven át tartó fogság idején igen sok más nép fiai is tudomást szereztek az evangéliumi tanításokról, a Messiás eljöveteléről, és magukévá tették ezeket a tanokat. Nem királyok voltak a napkeleti bölcsek, hanem inkább csillagtudósok, akik az égi jelekből olvasták ki a Megváltó születését és ezért indultak el Jeruzsálembe. Ahol az akkor ott uralkodó Heródes király udvarába érve nagy csalódás érte őket, hisz ezen a helyen, úgymond, nem tudtak arról, hogy megszületett a zsidók új királya. De ennek ellenére nem adják fel a reményt, s a városból kijőve hamarosan megjelenik fölöttük a fénylő csillag is, amely elvezeti őket Betlehembe. Ahol a jászol előtt, megalázva magukat, mindnyájan leborulnak és ajándékokkal halmozzák el a kisdedet. Így lettek ők a hit, a Krisztussal való találkozás vágyának a példaképei. Bő kétezer esztendő elmúltával nekünk is ez a dolgunk: az isteni kegyelembe kapaszkodva hittel tekintsünk az ég felé. Még akkor is, ha fejünk fölül egy időre el-eltűnik a vezérlő csillag, ha félelemben, bizonytalanságban, sötétségben telnek mindennapjaink. Bátran kijelenthetjük, hogy a betlehemi csillag a mi hitünk és reménységünk. A remény zarándokai elnevezésű mostani szentévben ez különös jelentőséggel bír. Nincs más teendőnk, mint hogy a napkeleti bölcsek példája nyomán induljunk együtt és keressük az utat a Megváltóhoz. Nekünk már nem szükséges aranyat, tömjént és mirhát vinnünk: az életünket és önmagunkat kell odaszánni, s megvallani azt, hogy Uram, a tiéd, a te gyermekeid vagyunk, és vágyunk a veled való közösségre, hangsúlyozta Molnár János.
A szentmise végén kihirdetésre kerültek a most kezdődő egyházi év liturgikus alkalmainak időpontjai, majd megkezdődött a szentelt víz kiosztása.
Kovács Elemér
