A múlt tanítómester, a múltból merítünk erőt a jelenre és a jövendőre. Amikor több évszázadra tekinthet vissza egy közösség, abban benne van az Isten megtartó kegyelmének és szeretetének a jele. Arra mutat, hogy Istennek terve van az itt élő néppel, ezért volt a múltban irgalmas, kegyelmes hozzá, azért áldotta meg ezt a közösséget. És ha Istennek terve van, akkor ez jövőt is jelent – hangzott el azon az ünnepi istentiszteleten, melyen hálát adtak a Palágykomoróci Református Egyházközség 450 éves fennállásáért, a megtartatásért, s melynek keretében a jubileum tiszteletére emléktáblát avattak.
A hálaadó alkalomra zsúfolásig megtelt az ódon hajlék. Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke ünnepi igehirdetésében – a Lukács evangéliuma 15:1–10 alapján – Isten élet-, lélekmentő szeretetére mutatott rá. Ahogy a gazda keresi az elveszett juhát, ahogy az asszony fényt gyújtva keresi az elgurult drahmáját, ahogy az atya hazavárja tékozló fiát – úgy keresi Isten is az elveszettet, az embert egyen-egyenként. Engedjük, hogy megtaláljon!
Zán Fábián Sándor az egyház, a templom megtartó erejét is hangsúlyozta. Az Úr házában nemzedékről nemzedékre tapasztalhatjuk az Ő szeretetét, mondta. Az atyai ház menedék, ahol van visszafogadás, befogadás, kenyér, közösség. Isten 450 éve ezen a helyen keresi mindazokat, akik érzik: szükségük van az Úr közelségére. A harangszóval mindenkit hívogat. Ennek a templomnak a küldetése, hogy Isten evangéliumában osztozzon ez a közösség, fogalmazott a püspök. Amikor egy református közösség több mint 450 évre tekinthet vissza, az azt jelenti, jövője is van. Ehhez természetesen olyan hűségesnek, kitartónak, harcedzettnek kell lenni, mint amilyenek az elődeink voltak. Mindig voltak nehéz idők, de Isten átsegítette népünket ezeken. Hisszük és valljuk, hogy a jelen próbákon is átsegít, megtart és majd örök kegyelmébe fogad, tett bizonyságot Zán Fábián Sándor.
A román stílusban épült templom történetéről – melynek keletkezését a XIII. század második felére datálják –, illetve a reformáció itteni térhódításáról Kovács Attila, a helyi református gyülekezet lelkésze szólt. Mint elmondta, Palágyban a reformáció gyors és tömeges hódítását a község lelkes, a vallás és az egyház ügye iránt melegen érző földesurának, Szalay Ferencnek, Bereg vármegye főispánjának, kisvárdai várkapitánynak és nejének, Nagymihályi Margitnak a pártfogása segítette elő. A templom már a reformáció kezdetekor a gyülekezet tulajdonába került. Bizonyítottan 1575-től tartják számon református templomként, amikor is a templom kriptájában eltemették Szalay Ferencet, s ezt sírfelirat, illetve egy emléktábla is jelezte. S mivel október a reformáció hónapja, ezért került sor most az ünnepségre.
A hálaadó alkalmon a gyülekezet hittanosai verssel, a kórus pedig csodálatos énekekkel szolgált. A vendégek, az egyházkerület és az egyházmegye vezetői, az ünnepségre érkezett lelkészek pedig egy-egy igével köszöntötték az egyházközség tagjait.
Az istentiszteletet követően a jubileum alkalmából a templom falán emléktáblát lepleztek le. Kovács Attila elmondta, hogy a presbitérium nagy vágya volt, hogy újraalkossák a Szalay család címerét, mely egykoron a kripta bejáratának kőlapján volt látható, s a feljegyzések szerint így nézett ki: „Két összenőtt kar, melyek közül az egyik kardot tart, a másik egy emberalakot szúr keresztül”. Ám ezt a Szalay-címert sajnos több próbálkozás után sem nem sikerült megtalálni, így az emléktáblára helyette a templom képe került fel.
A 450 év alatt, amióta bizonyítottan református használatban van a palágykomoróci templom, sok minden történt ezen a vidéken. És nem csak jó dolgok. Isten kegyelméből ma mégis jubileumot ünnepelhetünk. Őseink hűségesek voltak, megőrizték hitüket, ragaszkodtak templomukhoz. Ez a jelen generációinak is erőforrás kell hogy legyen, hangsúlyozta a lelkész.
Az ünnepség nemzeti imánk eléneklésével ért véget.
