A Szépkorúak tavasza Kárpátalján elnevezésű jótékonysági est egy hosszabb távú kezdeményezés első állomása. Seres Debóra, a program megálmodója és főszervezője szerint az esemény minden várakozását felülmúlta: az idősek mosolya, a közösség összefogása és a felajánlások mind azt bizonyították, hogy Kárpátalján ma is van ereje az egymásért vállalt felelősségnek.
Simon Rita
A háború óta jóval kevesebbszer telik meg az egykor forgalmas helyszínnek számító kultúrház Tiszapéterfalván. Nemrég azonban ismét szépkorúak, fiatalok, gyülekezeti tagok, közéleti szereplők, támogatók és fellépők gyűltek össze a művelődési házban, hogy a Szépkorúak tavasza Kárpátalján – összefogás az itthon maradt idősekért elnevezésű jótékonysági esten együtt tegyenek valamit a közösségért.
A rendezvény kezdeményezője Seres Debóra, a Mathias Corvinus Collegium hallgatója volt, aki MCC-s projektfeladatát gyakorlati segítségnyújtásként szerette volna megvalósítani a Tiszapéterfalvai kistérség és a Tivadarfalvai Református Egyházközség, illetve az Ars Longa Alapítvány támogatásával.
A program célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet azokra az idősekre, akik a háborús években különösen nehéz helyzetbe kerültek Kárpátalján. Sokan közülük magányosan élnek, mert gyermekeik, unokáik külföldre kényszerültek vagy máshol próbálnak boldogulni. A mindennapok terhei – a kevés nyugdíj, a magas rezsiköltségek, a gyógyszerek, az élelmiszer és a fűtés biztosítása – sok idős embert állít napról napra nehéz döntések elé.
Seres Debóra számára az esemény már az előkészületek során is erős közösségi tapasztalattá vált. Mint elmondta, a rendezvényt megelőző napokban rengeteg munka hárult rá és segítőire, ám a gyülekezet tagjai és a helyi közösség példás lelkesedéssel álltak mellé.
A program Hunyadi Attila, a Máramaros-Ugocsai Egyházmegye esperesének áhítatával kezdődött, majd Oroszi József, a Tiszapéterfalvai kistérség polgármestere és a meghívott vendégek köszöntötték a jelenlévőket. A Péterfalvai Magyar Tannyelvű Református Líceum tanár-diák kórusa, a Reménység Néptáncegyüttes és a Claritas Trió is közreműködött, az est végén pedig Seres János lelkipásztor mondott áldást. A rendezvény fő támogatója az Ars Longa Alapítvány volt, amelynek képviseletében Pándy-Szekeres Dávid is felszólalt. A Mathias Corvinus Collegium részéről Dobsa Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője fejezte ki elismerését a kezdeményezés iránt.
Az est egyik legmeghatóbb pillanata az a videó volt, amelyben maguk az érintett idősek szólaltak meg. A felvételen őszinte mondatok hangzottak el arról, milyen ma idős emberként élni Kárpátalján. A helyi idősek szóltak a kiürülő falvakról, az egyedüllétről, a mindennapi bizonytalanságról, ugyanakkor a hitről és a hála megtartó erejéről is.
A jótékonysági est kapcsán közel 64 ezer hrivnya, 110 ezer forint és 50 euró felajánlás érkezett.
A támogatás közvetlen célja egy időseknek szóló csendeshét megszervezése, amelyet a tervek szerint a Tivadarfalvai Református Egyházközség szervezésében valósítanak meg. A programra felekezeti hovatartozástól függetlenül várják a szépkorúakat.
– A csendeshét célja, hogy az idősek kiszakadhassanak a mindennapok nehézségeiből, közösségben lehessenek, lelki feltöltődést kapjanak, és megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül. A tervek szerint a résztvevők a hét végén egyszeri élelmiszercsomag-támogatást is kapnak – magyarázta Seres Debóra. – Szeretnénk, hogy ez a segítség ne merüljön ki egyetlen alkalomban. A téli időszakban még súlyosabbá válhat az idősek helyzete, hiszen ilyenkor a fűtés, az étkezés és a magány is nagyobb teherként nehezedik rájuk. Ezért hosszabb távon olyan kezdeményezésekben gondolkodom, amelyek rendszeresebb, kiszámíthatóbb támogatást adhatnak a szépkorúaknak, akár egy nappali foglalkoztató központ létrehozása is jó lenne. A vízióm szerint ez a hely nemcsak az időseknek, hanem más generációknak is találkozási pontot adhatna. Ez viszont egyelőre hosszabb távú elképzelés, amelyhez megfelelő kapcsolatokra, anyagi háttérre és további összefogásra lenne szükség. A mostani rendezvény azonban megmutatta, hogy a kezdeményezésnek van közösségi ereje.
Úgy érzem, elindult valami.
Minden elképzelésemet felülmúlta az este. Az idősek mosolya, a sok pozitív visszajelzés, az egész közösség hozzáállása nagyon sokat adott. Bátran mondhatom, hogy sokkal többet kaptam, mint amennyit beletettem.
