A természet csendje, az esti tábortűz mellett felcsendülő közös énekek és a hegyek között megbúvó Ozirce-tó varázsa tette emlékezetessé a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) legutóbbi családi sátorozását. A július 23–25. között megszervezett program során hat tagcsalád töltött együtt három napot Alsószinevér közelében, ahol a változékony időjárás sem tudta beárnyékolni a közösen átélt élményeket.
A családi hétvégét ezúttal is Tar László, a KMNE forgolányi összekötője szervezte, aki a program teljes lebonyolítását vállalta, és az útvonalak megtervezése mellett a közös főzések, az esti tábortüzek és az éneklések összehangolásáról is gondoskodott.
A résztvevők az Erdészeti és Faúsztatási Múzeum közelében kialakított táborhelyen ütötték fel sátraikat. Bár érkezéskor szemerkélő eső fogadta őket, a sziklás talaj és a sátorállítás nehézségei sem vették el a társaság kedvét. A táborhelyen álló tágas koliba hamar a közösségi élet központjává vált, hiszen itt készültek a közös vacsorák, itt zajlottak a hosszú esti beszélgetések és csendültek fel a gitár és az ukulele kíséretével énekelt dalok is.
A hétvége egyik leginkább várt programja az Ozirce-tóhoz vezető gyalogtúra volt. Az útvonal a családok számára is könnyen teljesíthetőnek bizonyult, a célba érkezve pedig különleges látvány fogadta a kirándulókat. Fekésházi Diána helyi összekötő így írta le élményeit: „A túra végén pedig egy csodálatos látvány fogad: az Ozirce-tó szépsége a Szinevéri-tóra emlékeztet, de még sokkal kevésbé ismert, ezért nagyon kevés turista látogatja. Éppen ez adja meg a hely különleges, nyugodt és érintetlen hangulatát.”
Miközben a kirándulók a hegyi ösvényeket járták, a táborban elkészült az ebéd: Nyíri András és Nóra bográcsgulyással várta a visszaérkezőket. A délután pihenéssel, társasjátékozással és kötetlen beszélgetésekkel telt, az estét pedig ezúttal is közös éneklés zárta.
A táborozók szerint a hétvége egyik legnagyobb értékét éppen az adta, hogy a táborhelyen nem volt térerő és internet, így néhány napra félretehették a telefonokat, kiszakadhattak a mindennapokból, és zavartalanul fordíthatták figyelmüket egymásra, valamint a természetre.
A sátorozás zárónapján a családok összepakoltak, majd hazaindultak. Többen útközben még felkeresték a Szinevéri-tavat, a medverehabilitációs központot és a Sipot-vízesést is.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az esős idő ellenére különleges hétvégét tölthettek együtt. Ahogy Fekésházi Diána fogalmazott: „A természet szépsége, a közösen átélt kalandok és az együtt töltött idő ismét bebizonyította, hogy a legjobb emlékek nem mindig a tökéletes időjárásban születnek, hanem azokban a pillanatokban, amikor együtt vagyunk.”
A sátorozás végén mindenki köszönetét fejezte ki Tar Lászlónak és családjának a gondos szervezésért, amelynek köszönhetően új élményekkel, megerősödött barátságokkal és maradandó emlékekkel gazdagodtak.
