„Aki énekel, az kétszeresen imádkozik” – hangzik a Szent Ágostonnak tulajdonított mondás. Ez pedig még inkább igaz, amikor többen együtt zengik a dicséretet, a hálaéneket. Az Istenhez szálló imádság pedig az éneklőt is megerősíti, megtisztítja és felemeli. Ezt a csodálatos érzést élhették át mindazok, akik szeptember utolsó vasárnapjának délutánján eljöttek Beregszászba, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriumába, ahol a Kárpátaljai Református Egyházkerület szervezésében első alkalommal rendezték meg a dicsőítő együttesek találkozóját.
„Mindenkor, mindenért hálát adjatok” – választották mottóul a szervezők. Sokakban felmerülhet a kérdés: lehet-e dicsőíteni, hálát adni a nehéz időkben? A Szentírás egyértelműen megerősít ebben: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz 5,16–18). Másutt ezt olvassuk: „És adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében” (Ef 5,20). A 105. zsoltár pedig így buzdít: „Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!” (Zsolt 105,1). „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” (Zsolt 100,4). És még hosszan sorolhatnánk a megerősítő igéket.
„Nem a körülmények határozzák meg az Istennel való kapcsolatunkat!” – kezdte köszöntőjét Kosztyu Zsolt, a találkozó ötletgazdája. – Immáron ötödik éve tart a háború. Völgyben, mélységben vagyunk. Itt kell elkezdődnie az Isten imádásának: a völgyben – fogalmazott a munkácsi presbiter és diakónus, aki maga is tagja gyülekezete dicsőítő együttesének. Azt kívánta a jelenlévőknek, hogy a nehéz időkben is tapasztalják meg Jézus jelenlétét, hiszen Ő velünk van, megsegít, csak kérjük, imádkozzunk hozzá. „Jézus életét adta értünk. Képesek vagyunk ezért imádni Őt? Ő feláldozta magát a kereszten értem és érted. Tegyük le bűneinket a kereszt alá, hogy megtisztulva, tiszta szívvel tudjuk Isten országát szolgálni. Adjuk át neki nehézségeinket, félelmeinket és terheinket, és tanuljunk meg a völgyben is hálát adni. Mert Ő akkor is velünk van, amikor körülményeink nehezek, sőt elviselhetetlenek. Mindenhol, mindenkor, mindenért adjunk hálát!” – bátorított Kosztyu Zsolt.
Zán Fábián Sándor püspök hálát adott azért, hogy megszületett a dicsőítő keresztyén együttesek első találkozója, és hitet tett amellett, hogy az ének és a zene kultúrájának erősödésével, az énekkarok mellett a hangszeres együttesek megjelenésével református közösségünk is megújulhat. A zene és a dicsőítés által pedig sok ember szívében megszülethet az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, és megváltozhat az életük.
A dicsőítés és az éneklés fontosságáról szólva elmondta: a zene mindig is kulcs volt a lélekhez, és mindig jelen volt Isten népe életében. Már az Ószövetségben is gyakran találkozunk vele. A mai találkozó is azt mutatja, hogy évezredek telhetnek el, az ének és a zene ma is összekötő kapocs Isten és ember között. Az ima, az énekelt imádság és a zene erősíti az ember és Isten kapcsolatát, ugyanakkor a közösséget is, amikor az ember nyíltan és bátran vallást tesz Isten szeretetéről és arról a megtapasztalásról, amellyel az Úr megajándékozta.
A püspök annak a reményének adott hangot, hogy az első találkozónak lesz folytatása, és a gyülekezetekben is megélénkül a zenei dicsőítés. Legyenek fiatalok és idősebbek egyaránt, akik zenélnek, és zenés hitvallással, énekelt imádsággal közelednek Istenhez és egymáshoz.
Az éneklés a gyülekezeti élet szerves része. Ehhez azonban nem elegendő a jó hang vagy a hangszer: mindenekelőtt arra van szükség, hogy a szívünk tele legyen Krisztus beszédével. Az első az Ige, amelyből táplálkoznunk, amelyből merítenünk kell, hiszen ebből tudunk másoknak is adni. Az éneklés nem öncélú, hanem egymást kell általa gazdagítanunk. Ezért fontos az ének szövege is – fogalmazott igei köszöntőjében Tóth László beregmegyei esperes. Ezt az igével is megerősítette: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol 3,16). – És így tudjátok egymást is erősíteni – tette hozzá.
„Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával! Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral! Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával! Minden élő dicsérje az Urat!” – idézte a 150. zsoltárt Kosztyu Dorottya szervező, aki az alkalom moderálását is vállalta.
Kiemelte: bár különböző helyekről érkeztünk, különböző gyülekezetekben szolgálunk, valami mégis összeköt bennünket: egy Urunk van, és egy közös cél vezérel bennünket – hogy zenénkkel és énekeinkkel Őt dicsőítsük, és az Ő szeretetét adjuk tovább. Különböző képességekkel rendelkezünk: van, aki régóta zenél, van, aki még tanulja, és van, aki egyszerűen csak szívből szeretne énekelni és zenélni Istennek. De az, akinek talentumainkat köszönhetjük, ugyanaz. És hisszük, hogy nem azért kaptuk Istentől ezeket az ajándékokat, hogy elrejtsük, hanem hogy az Ő dicsőségére, a mi örömünkre és egymás épülésére használjuk őket.
És ezúttal így is történt. Világítottak, lelket melengettek zenéjükkel és énekükkel a tehetséges fiatalok és a „nagy öregek” egyaránt. A dicsőítő együttesek szolgálatát a 25 évvel ezelőtt alakult, a mezővári Kovács Sándor és Erika nevével fémjelzett KRISZ Együttes (KRISZ 1) nyitotta. Ezt követően a Nagyberegi Református Líceum dicsőítő csapata, majd a Claritas Trió és a Munkácsi Református Kisegyüttes szolgált. Az alkalmat a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet jelenlegi dicsőítő együttese, a KRISZ Band zárta.
Különböző korosztályok, különböző zenei stílusok, de egy közös jellemző: mindegyik együttes az Urat dicsőítette. Énekük és zenéjük megérintette, megerősítette és felszabadította a jelenlévők lelkét, hálával és örömmel töltve meg a szíveket. Akárcsak azok az igei gondolatok, amelyeket lelkipásztorok fogalmaztak meg a fellépő együttesek szolgálatai között.
Sipos József az állandó hálaadás fontosságát hangsúlyozta. Hiszen Krisztus az életét áldozta értünk, hogy nekünk örök életünk legyen.
Gulácsy Dániel a nehéz körülmények között született „Csendes éj” történetén keresztül arra hívta fel a figyelmet, hogy nincs olyan nyomorúságos időszak, amelyben az ember ne dicsőíthetné Istent. Minden nap méltó arra, hogy Őt dicsőítsük.
„Dicsőítésre nem születünk, azt nem lehet megtanulni. A dicsőítés valaminek a következménye” – fogalmazott ifj. Pocsai Sándor, aki ezt az 50. zsoltár 15. versével erősítette meg: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15). A dicsőítéshez szükség van a nyomorúságra: meg kell élnünk olyan mélységeket, küzdelmeket, hiányt, bezártságot, keserűséget, amelyekben megszólítjuk Istent. Ő pedig arra hív bennünket, hogy ezekbe a helyzetekbe is hívjuk be Őt. Ő megsegít, mi pedig dicsőítjük Őt. Nyomorúságunkban, az Istennel való találkozásból születik az Isten-dicséret.
Legyünk megtapasztalói ezeknek a találkozásoknak, hogy igazán őszinte dicsőítések szülessenek! Hogy az énekek és a dicsőítések ne csupán az istentisztelet részei legyenek, hanem maga az életünk váljon istentiszteletté.
-marton-
A közös dicsőítés a kárpátaljai református ifjúsági életben is meghatározó szerepet tölt be. A nyár végén Beregszászban rendezett Villámtöltés Ifjúsági Találkozón mintegy félezer fiatal gyűlt össze Kárpátalja számos településéről. Az alkalom középpontjában ugyancsak a közösség, az Istenre figyelés és a dicsőítés állt, a beregszászi fiatalok énekei pedig már messziről hívták a résztvevőket.
A dicsőítő zene örömét fiatalabb korosztályokkal is igyekeznek megismertetni. A Beregszászban első alkalommal megrendezett ének-zene táborban a közös muzsikálás és a keresztyén értékek átadása egyszerre kapott szerepet. A foglalkozásokat olyan zenészek is vezették, akik hosszú ideje a KRISZ zenekarában szolgálnak, a tábor pedig közös dicsőítő koncerttel zárult.
A KRISZ közösségépítő szolgálatának hátteréről Balázs Antal beregardói lelkipásztor, a szervezet elnöke is részletesen beszélt egy korábbi Kárpátinfo-interjúban. Felidézte, hogy fiatalon maga is az énekeken és az imádságon keresztül került közel Istenhez, és arról is beszélt, hogy a kárpátaljai református ifjúsági misszióban ma is fontos szerepet kapnak a közösségi alkalmak és a fiatalok megszólítása.
