A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum negyven végzős diákjának tűzték fel a reményt és a kitartást jelképező zöld szalagot október 9-én délután a Beregszászi Művelődési Központban. Az intézmény huszonhetedik szalagavatóján tanárok, szülők és vendégek osztoztak a fiatalok örömében.
A végzősök Kocsis Mária és Pető Nikolett osztályfőnökök, valamint a líceum vezetőségének kíséretében léptek a színpadra. A megnyitóban elhangzott: „Egy iskola nem csupán falakból áll. Egy iskola emberekből, történetekből és emlékekből épül. És ti ma este egy új fejezetet írtok a Bethlen Gábor Líceum történetében, miközben lassan elkezditek írni a saját történetetek következő fejezetét. Legyetek bárhol a világban, bármilyen úton induljatok el, legyen bármilyen messze az út, amit bejártok, mindig legyen egy hely, ahova gondolatban visszatérhettek.”
Az ünnepeltek az utóbbi évek hagyományaihoz híven másokra is gondoltak. Közös döntésük alapján arra kérték a meghívottakat, hogy az ajándékba szánt virágok ellenértékét ajánlják fel az Élim Hetyeni Református Napközi Otthon javára. Az otthon nevében Cseresznye Erzsébet intézményvezető mondott köszönetet a gesztusért.
Köszöntőbeszédében Károly Katalin igazgató a szalag jelentéséről szólva hangsúlyozta: az iskolához tartozás, a közösség és az itt szerzett tapasztalatok egyaránt benne vannak ebben az apró jelképben. Felidézte a diákok fejlődését, és köszönetet mondott a szülőknek, akik szeretettel, türelemmel és bizalommal segítették gyermekeiket.
„Hamarosan eljön a pillanat, amikor elhagyjátok az iskola falait, és mindannyian a saját utatokat kezditek járni. Azt kívánom, hogy legyen bennetek hit és bátorság ahhoz, hogy merjetek nagyot álmodni, és kitartás ahhoz, hogy az álmaitokat valóra is váltsátok. Vigyétek magatokkal mindazt, amit itt tanultatok – nemcsak a tudást, hanem azokat az értékeket is, amelyek igazán fontossá tesznek bennünket: a tiszteletet, a kitartást, az összetartozást és az egymás iránti felelősséget” – biztatta az igazgató a végzősöket.
A zöld szalagokat az osztályfőnökök tűzték fel tanítványaiknak, majd személyes emlékekkel és jókívánságokkal fordultak hozzájuk. Kocsis Mária, a 11. a osztályfőnöke a járvány és a háború által megnehezített diákévekre, az online tanulásra és a közös kirándulásokra emlékezett. Útravalójában különösen a hit szerepét emelte ki, de a hála fontosságára is felhívta figyelmüket, arra emlékeztetve őket, hogy családjuk, egészségük és a mindennapi gondoskodás olyan ajándékok, amelyeket érdemes megbecsülniük.
„A szalag, amelyet ma viseltek, legyen számotokra emlékeztető: innen már nem ugyanoda vezet tovább az utatok. Hamarosan különböző városok, egyetemek, munkahelyek, új barátságok és új kihívások várnak rátok. Lehet, hogy az élet más-más irányba sodor majd benneteket, de bármerre is induljatok, mindig lesz egy hely, ahol együtt voltatok gyerekekből fiatal felnőttekké válva” – emlékezett meg Pető Nikolett osztályfőnök a 11. b osztály élén eltöltött közös évekről.
Jusztin Miklós konzul Magyarország Beregszászi Konzulátusának nevében köszöntötte az ünneplőket. A szalagot az új életszakaszhoz érkezés jelképének nevezte, és arra biztatta a végzősöket, hogy őrizzék meg a szülők büszkeségének, tanáraik támogatásának és társaik közelségének emlékét.
„A Bethlen Gábor Líceum közösségéhez tartozni olyan kötődés, amelyet később is magatokkal vihettek. Bárhová vezet majd az élet, őrizzétek anyanyelveteket, becsüljétek meg kultúrátokat, maradjatok kapcsolatban azokkal, akik elindítottak benneteket” – tanácsolta a fiataloknak.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Művelődési Osztályának vezetője hangsúlyozta, a diákok eredményei mögött a családok támogatása és a pedagógusok munkája is ott áll.
„Próbáljatok minden napból valami újat tanulni, nemcsak matematikából, történelemből, nyelvekből, hanem az életről, az emberekről és saját magatokról is. És ne aggódjatok, ha valami nem sikerül azonnal, az élet nem távfutás. Nem kell mindenkinek egyszerre célba érni. Vannak eredmények, amelyekhez idő, türelem és kitartás kell. Néha még egy-egy elkerülő út is szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk a saját utunkat. Kívánom, hogy merjetek nagy célokat kitűzni, legyen bátorságotok dönteni, és ha kell, újrakezdeni” – emelte ki.
Virág Szabolcs görögkatolikus áldozópap elsősorban a szülőkhöz fordult. A gyermekek felnövekedésével együtt járó elengedés felelősségére hívta fel figyelmüket. A továbbtanulás és a hivatásválasztás előtt álló fiatalok számára a legfontosabb útravalót így foglalta össze: „Az elsődleges dolog az, hogy emberek maradjanak.”
Margitics János református lelkész arról szólt, hogy a megtett úton a nehézségek ellenére is jelen volt Isten szabadítása.
„Egy biztos: ez a mai nap nem olyan, ahogy terveztük, talán nincs itt mindenki a nézők sorában, akinek itt kellene lenni, sokan hiányoznak, de az is biztos, hogy ezen az úton végig ott volt az Isten szabadítása, még akkor is, ha ott nem gondoltunk rá” – hangsúlyozta.
A köszöntőket a végzősök ünnepi műsora követte, amelyre pedagógusaikkal együtt hónapokon át készültek. Verseken, dalokon és prózai részleteken keresztül szóltak a hit, a szeretet, a család, a szülőföld és az összetartozás jelentőségéről, valamint a béke, az igazság, a becsület, a szabadság és a tudás értékéről. E fogalmak szalagokra írva kerültek a stafétabotra, amelyet a végzősök jelképes útravalóként adtak át az őket követő diáknemzedéknek.
Ezután a tantestület a hagyományokhoz híven dallal ajándékozta meg a végzős diákokat. Az ünnepséget a végzősök által előadott palotás és keringő zárta.
