Az öreg kontinens, de a közép-európai népek számára mindenképpen új időszámítás kezdődött az 500 nappal ezelőtt kirobbant orosz-ukrán fegyveres konfliktussal. A ma élő fiatalabb nemzedékek képviselői évtizedek múlva majd úgy beszélnek ezekről az évekről, mint a háború előtti és utáni korszakról. Ám ma még senki sem tudja, hogy mikor lesz vége ennek a borzalomnak, amely rengeteg fájdalmat, gyászt, gyötrelmet és kétségbeesést hozott. Ugyanakkor az is mindinkább láthatóvá vált, hogy az ukrán nép töretlen hittel, kemény elszántsággal küzd országa függetlenségének, területi egységének megőrzése érdekében.
A mögöttünk hagyott, szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal teli 500 nap bebizonyította, hogy Ukrajna polgárai felnőttek ehhez a hatalmas, embert próbáló feladathoz, hangzott el azon a megemlékezésen, amelyre Beregszászon a háború kitörésének ötszázadik napján került sor, s amelyen a szervezők köszönetet mondtak mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a harcok miatt az otthonukat elhagyni kényszerülő és a vidékünkre menekülő emberek tízezreinek megsegítéséhez, valamint a támasz nélkül maradt itteniek felkarolásához.
Az alkalom egyben lehetőséget teremtett arra, hogy fejet hajtsunk a fegyveres harcok áldozatainak emléke előtt, s köszönetet mondjunk az ország védelmét biztosító katonák hősies helytállásáért.
A megtörhetetlenség 500 napja című rendezvény megnyitóján Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere azt hangsúlyozta, hogy bajban ismerszik meg az igaz barát. A város testvértelepülései – ezeknek a száma megközelíti a harmincat – valamennyien felajánlották az elmúlt hónapok során a segítségüket. A fegyveres konfliktus kitörése óta több mint 110 tonna segély érkezett tőlük, valamint a különböző karitatív szervezetektől. Az adományt szociális kártya révén osztották szét a leginkább nélkülözők között. Miközben együtt érzünk a gyászolókkal és elismerjük a fronton harcolók bátorságát és kitartását, aközben köszönetet mondunk mindazoknak, akik ezekben az embert próbáló időkben helytállnak itt, a hátországban, mondta a polgármester.
Vitalij Matyij, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatás vezetője arra emlékeztetett, hogy a járásban jelenleg 140 ezer, a harcok elől ide áttelepült polgártársunk talált menedékre, de ez a szám a konfliktus kirobbanása elején volt már 350-400 ezer is. A róluk való gondoskodás igencsak összetett feladat, ám mindezekkel sikeresen megbirkóztak a különböző szolgálatok, segélyszervezetek munkatársai.
A megemlékezésre Magyarországról, Szlovákiából és Romániából érkeztek a testvértelepülések küldöttei. Többen videóüzenetben köszöntötték az alkalom résztvevőit.
Karácsony Gergely személyesen hozta el a budapestiek üdvözletét. A főpolgármester egy, a Lánchíd felújítása során lecserélt szegecset adott át Babják Zoltánnak. Mint mondta, Budapest a hidak városa. Amikor béke van, akkor hidakat építünk, ám a háború idején nemcsak fizikai értelemben zajlik a hidak rombolása, hanem a lelkekben is. Ezt kell most mindenképpen megakadályozni.
Borbély Lénárd, Csepel polgármestere arról szólt, hogy Magyarország a kezdetektől fogva segíti Ukrajnát. Az ukrán néppel és a kárpátaljai magyarokkal való szolidaritás kifejezése mellett erősödnie kell az igazságos béke iránti vágyunknak, hangsúlyozta a budapesti vendég.
A megemlékezést nagyszabású kulturális műsor foglalta keretbe. Ennek során többek között fellépett a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola tanári kórusa, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség énekkara, a Jaroszlav Bandurovics Beregszászi Nemzeti Ukrán Színház és a Zsulyka Színház társulata, a Street Dance és az ATASZ táncegyüttes, a BorzsaVári zenekar, valamint Akszenyija Bezik, Ljudmila Ohár és Pincés Angelika énekesek. Heczel Jázmin, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésznője Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra, valamint Tarasz Sevcsenko Ézsaiás c. versét adta elő.
A jótékonysági délutánon összegyűlt adománnyal a Beregszászi Járási Kórházat támogatták.
