„A beregszászi főiskola jelentős szerepet tölt be nemcsak a kárpátaljai magyar közösség életében, hanem az egész régióban”Évértékelő Csernicskó Istvánnal, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorával

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) vezetősége és tanári kara már több mint 25 éve azon fáradozik, hogy színvonalas oktatást biztosítsanak minden kárpátaljai fiatalnak, akik itthon szeretnének maradni, és anyanyelvükön szeretnék folytatni tanulmányaikat. Az idei év nehézségei ellenére a Rákóczi-főiskolán továbbra is színvonalas oktatás zajlik. Az intézményben jelenleg ifjú szakember, baccalaureus és mesterfokozatú okleveleket lehet szerezni nappali és levelező tagozatokon, emellett nem akkreditált képzések, tanfolyamok is zajlanak. Arról, hogy milyen nehézségeket tartogatott az idei év a főiskola számára, valamint milyen meghatározó szerepe van az intézménynek a térség életében, Csernicskó István, a II. RF KMF rektora számolt be hetilapunknak.

– Kérem, mutassa be a Rákóczi-főiskola 2022-es évét!

– Miként az egész ország, úgy a főiskola idei évét is meghatározta az, hogy február 24-én kitört a háború, és kifordult sarkaiból a világ. Hirtelen minden átértékelődött. Az is nagyon gyorsan kiderült azonban, hogy milyen sok barátunk van, hiszen Magyarország Kormánya, a Magyar Rektori Konferencia, a Magyar Tudományos Akadémia, magyarországi, romániai, szlovákiai egyetemek segítettek, amiben csak tudtak. Mindennek hála mi is tudtunk segíteni másokon: ukrajnai egyetemi oktatók, tudósok és családtagjaik egész sora menekült Kárpátaljára, s közülük nem kevesen a főiskola kollégiumaiban vészelték át a háború első fél évét. Közben dolgoztunk is, az oktatás folyt, és a tanév végén 185 hallgató vehette át megérdemelt diplomáját.

– Fél év távlatából sikeresnek bizonyult-e az idei, egyszerűsített felvételi eljárás?

– A háború miatt idén nem szervezték meg a külső független tesztelést, vagy ahogyan gyakran emlegetjük: a ZNO-t. Ehelyett nemzeti multiteszt vagy pedig motivációs levelek alapján nyerhettek felvételt a továbbtanulni szándékozók. Mi úgy határoztunk, hogy aki tanulni szeretne, annak adjuk meg a lehetőséget, s így – azon szakok kivételével, ahol a központi szabályok ezt nem tették lehetővé – motivációs levelek alapján felvételizhettek a jelentkezők. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy idén sok jelentkezőnk volt, és sokan is iratkoztak be az első évfolyamra. De hiszem, hogy nemcsak a könnyített felvételi miatt jöttek idén többen, mint a korábbi években, hiszen ettől a tanévtől összesen hét új képzést hirdettünk meg.

– Idén új szakokkal bővült a főiskola képzési kínálata, többek között idén első alkalommal indult földrajz magiszteri képzés is. Sikeresek az új programok?

– Mielőtt meghirdettük volna az új szakokat, igyekeztünk felmérni, volna-e igény ezekre a képzésekre. Nem lepett meg tehát bennünket, hogy mindegyik képzésre volt elég jelentkező, és mindegyiket el tudtuk indítani. Az új szakok elindítása mellett szeretném kiemelni azt, hogy a Miskolci, a Nyíregyházi és a Debreceni Egyetemmel közös kettős képzéseket sikerült elindítanunk. Ezek sajátossága az, hogy a diák egyidejűleg hallgatója a főiskolának, illetve a magyarországi partneregyetemnek is, és a képzés végén két külön oklevelet vehetnek majd át a diákok: egy ukrajnait és egy magyarországit – persze csak akkor, ha sikeresen teljesítik a tanulmányi kötelezettségeiket.

– Milyen mutatókkal zárult az év az oktatók és a hallgatók számát tekintve?

– A főiskola alap- és mesterképzésein jelenleg közel ezerháromszáz hallgató tanul a nappali és levelező képzésben, de a szakgimnáziumban tanulókkal, az Egán Ede Szakképző Centrum diákjaival, továbbá a P. Frangepán Katalin Gimnázium elemi iskoláinak és óvodáinak kis növendékeivel együtt sokkal többen vagyunk. Az oktatást a felsőoktatásban közel 130 oktató látja el, de ha az oktatás többi szintjét is figyelembe vesszük, sokkal többen vagyunk. Ebből is látszik, milyen jelentős szerepet tölt be a főiskola – a társintézményeivel együtt – nemcsak a kárpátaljai magyar közösség életében, hanem a régióban. A főiskolához kapcsolódó intézmények adóbefizetései jelentősen gyarapítják a központi állami költségvetést éppúgy, mint Beregszász és a kistérség büdzséjét.

– A jelenlegi, háborús körülmények dacára az intézmény így is színvonalasan teljesít. A hétköznapokban hogyan sikerül leküzdeni a felmerülő nehézségeket?

– A felmerülő problémák és nehézségek leküzdésének legjobb módja a munka. Nem találtunk fel semmilyen csodaszert, hanem tettük a dolgunkat, a legjobb tudásunk szerint. Az, hogy a főiskola ma is áll, működik és fejlődik, annak a hatalmas munkának az eredménye, amelyet az intézményben dolgozók nap mint nap kifejtenek. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek – a vezetés tagjaitól kezdve az oktatókon, adminisztratív munkatársakon át a gépkocsivezetőkig, portásokig, karbantartókig, takarítókig – azt, hogy hozzáteszi a magáét a közös sikerhez.

– Az intézmény az elmúlt hetekben, hónapokban több alkalommal is átélt várt, illetve nem várt ellenőrzéseket. Miként állt helyt a főiskola, és milyen eredményekkel zárultak ezek az ellenőrzések?

– 2022-ben a főiskola nemzetközi intézményi akkreditációt szerzett, és az ukrajnai akkreditációs folyamatok eredményeként több képzési programunkat minősítette pozitívan az illetékes ügynökség. Ezeket az ellenőrzéseket vártuk, készültünk rájuk. November első felében azonban váratlanul teljes átvilágítást kaptunk Kijevből, amire nem számítottunk, hiszen azt gondoltuk, az ország a háborús védekezéssel van elfoglalva, nem azzal, hogy a központtól több száz kilométerre lévő intézményt vegzáljon. De ha már itt volt az átvilágítás, hát álltunk elébe. A négy napon át tartó alapos ellenőrzés azt tárta fel, hogy a főiskola – kisebb hiányosságokkal – az előírásoknak megfelelően működik. Így tehát az ellenőrzés megerősített bennünket: még egy visszaigazolást kaptunk arról, hogy jó irányba haladunk, és a befektetett munka megtérül.

– Milyen 2023-as évre számítanak, milyen terveik vannak?

– Azt várjuk – s azt hiszem, sokmilliónyian vagyunk így –, hogy mielőbb véget érjen a háború. Szeretnénk végre azzal foglalkozni, amihez értünk, és ami a fő feladatunk: oktatni, kutatni, és persze szeretnénk megélni a szorgos hétköznapokat, és megülni a meghitt ünnepeket. Azt kívánom a Kárpátalja hetilap minden olvasójának és munkatársának is, hogy békében, biztonságban és egészségben töltsék a 2023-as esztendőt. Aztán a többit meglátjuk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *