Szent Kingát, IV. Béla magyar király lányát, három nemzet – a magyar, a lengyel és a litván – is a magáénak vallja. Ő a lángoló szeretet mintaképe, aki férjével, a lengyel Boreszlávval közösen szüzességet fogadott, s együtt gyakorolták az imádságot, a vezeklést, az alamizsnálkodást. A szegény- és beteggondozás terén pedig irgalmasságuk csodákat művelt.
A Beregardó központjában álló római katolikus templomot 2020-ban Szent Kinga tiszteletére szentelték fel. A névadó búcsúünnepére vasárnap került sor. A híveket köszöntve Molnár János esperes-plébános üdvözölte azokat a zarándokokat, akik Beregszászból, a környékbeli falvakból és Viskről érkeztek. Arra buzdított mindenkit, hogy Kinga tisztaságát példaképül állítva magunk elé, mi is ilyen tiszta lelkülettel szolgáljuk Jézus Krisztust.
Az Aknaszlatinai Szoborparkban áll egy mészkőből faragott törékeny nőalak. Vajon mivel érdemelte ki, hogy 800 évvel születése után még mindig emlegetjük, felnézünk rá és követni akarjuk? – tette fel a kérdést a misét bemutató Szulincsák Sándor huszti plébános, a Felső-Tisza-vidéki Római Katolikus Esperesi Kerület esperese. A válasz pedig így hangzik: az istenszeretet annyira áthatotta őt, hogy nemcsak érzelmileg kötődött mélyen a Megváltóhoz, hanem mindezt konkrét cselekedetekkel, vezekléssel és jótékonykodással bizonyította. Élete során mindvégig igaz keresztényi értékeket képviselt. És ezeket jórészt a szülői házból hozta. A mai szülőknek, nagyszülőknek tehát igen komoly a felelősségük, hogy az utódoknak milyen személyes példát mutatnak, hogy mit állítanak életük középpontjába. Nem kerülhető meg a legfontosabb kérdés: a Jóisten az én életemben mennyire van jelen? A következő nagy dilemma pedig az, hogy mit választok, hol az én kincsem? Miket gyűjtök életemben? Csak az evilági javakat vagy azokat, amelyek a földi lét után is értékesek maradnak? Kinga élete például szolgál valamennyiünk számára, szívből és állhatatosan adjuk át a krisztusi szeretetet, amely képes sok mindent megváltoztatni. Íme, a legjellemzőbb példa: a gyűlölt bitófa Jézus kereszthalála által az önfeláldozás jelképévé vált.
A misét a szentségi körmenet követte, mellyel a jelenlevő hívek bizonyították a világ előtt, hogy cselekedeteiknek van célja, életüknek van iránya – ez pedig: végighaladni a Jézus által kijelölt úton. A szentségimádást követően Rácz István benei plébános, Margitics Jaroszlav beregszászi görögkatolikus parochus és Balázs Antal beregardói református lelkipásztor egy-egy igét helyezett a jelenlevők szívére.
Az alkalom agapéval zárult.
Kovács Elemér
