Ezer nap telt el azóta, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Kimondani is sok, nemhogy átélni. Hála Istennek a borzalmak nem érték el a Bereg-vidéket és a Vérke-parti várost, de a zömében magyarlakta vidék így is nagyban megváltozott mind demográfiailag, mind gazdaságilag, és a háború nagy hatással volt/van a kultúrára, az oktatásra, a mindennapokra.
Hegedűs Csilla
– Olyan drasztikus változások történtek a háború kitörése óta, amiket nem lehet nem figyelembe venni, és egyértelműen befolyással vannak a térségünk hétköznapjaira – jegyezte meg Babják Zoltán.
– Beregszász és a Beregszászi kistérség lakosai közül sokan elköltöztek, a becsült adat szerint ez mintegy hétezer embert jelent.
Az ide regisztrált, ideiglenesen áttelepültek száma megközelítőleg ugyanennyi, vagyis hétezer. Tehát a kistérségben ugyanannyi személy lakik, mint a háború kitörése előtt, csak sajnos jóval kevesebb a magyar – tette hozzá a Beregszászi kistérség polgármestere. – Sajnos sokkal kevesebb lett a gyermek. Nyilvánvaló, hogy a szülők lakhelyváltoztatásakor a gyermekek is velük tartottak. Ha az elmúlt három év első osztályait összehasonlítjuk, nagyon elszomorító a szám:
míg 2021 szeptemberében 549 elsős volt, idén szeptemberben csupán 318. Ez, akárhogy is nézzük, legalább tíz osztálynyi gyermek.
A gazdasági változásokkal kapcsolatban a polgármester kifejtette, a háború kezdete óta számos működőképes, gépekkel felszerelt vállalat költözött a Beregszászi kistérség területére. Lokációt váltottak, az adójukat részben továbbra is ott fizetik, ahol be vannak jegyezve, de a tevékenységüket Kárpátalján, azon belül Beregszászban végzik. Viszont mondanunk sem kell, milyen negatív hatással van a magánvállalatokra, a különböző cégekre a mobilizáció. Számos vállalkozás, legyen az pékség, vagy fuvarozó vállalat, megfelelő férfi munkaerő nélkül végül működésképtelenné válik.
– Tulajdonképpen minden drágább lett. Az üzemanyag, a villamos energia, az élelmiszer… Ezzel szemben a bevételek nem változtak, tehát sokkal szegényebb lett a vidék. Az önkormányzat gazdasági stabilitását is nehezebb biztosítani, mivel az adóbevételeink egy részét a központi költségvetésbe csoportosították át. Jól emlékszünk a tavalyi kemény télre, amikor több órára, akár egy napra is áram nélkül voltunk kénytelen élni. Beregszász főutcája, a szupermarketek, az intézmények és a családi házak is a generátorok, áramfejlesztők zakatolásától voltak hangosak. Ha idén télen is ez lesz, már „csak” azt kell kitalálni, honnan akad az embereknek pénze üzemanyagra – tette hozzá Babják Zoltán.
Ami az óvóhelyek kialakítását illeti, a polgármester kifejtette, mára adottak a technikai feltételek ahhoz, hogy ahol szükséges volt az óvóhely létrehozására, ott az megtörtént. Nem biztos, hogy mindenhol a legkényelmesebb, de van, és ez a lényeg.
– Abban bízunk, hogy térségünket, Kárpátalját nem érik támadások, ennek ellenére nekünk az országos protokollnak kell megfelelnünk, ezért az óvóhelyek további építését szem előtt kell tartanunk az új beruházások kivitelezésekor is – fűzte hozzá.
Azonban minden nehézség ellenére kisebb beruházások – például mellékutak javítása – láthatók a városban.
– Ezek egészen elenyésző részei annak, amit békeidőben tudnánk kivitelezni.
Több mint egymillió eurónak megfelelő bevételünket továbbítottuk az ország védelmi képességének megerősítésére.
Ezzel mi azt a célt próbáljuk szolgálni, hogy a fiaink, akik a fronton szolgálnak, épen és egészségesen jöjjenek haza, amikor leszerelnek.
Az oktatási intézmények életében is óriási változás történt. És itt nemcsak a kötelező óvóhelyek biztosítása merül fel, hanem a tanárhiány, a betelepült családokban lévő gyermekek beilleszkedése is.
– Többnyire az ukrán nyelvű iskolákban és óvodákban tanulnak a városban és a környéken letelepedett belső ukrajnai családokban élő gyerekek. Óvodáinkban 89 ilyen gyermek nevelkedik, ők ingyenesen vehetik igénybe az intézmény adta szolgáltatásokat, tehát nem fizetnek az étkeztetésért, ezt teljes egészében a helyi költségvetésből finanszírozzuk. Az iskolákban 273 menekült fiatal tanul, akik mára sikeresen beilleszkedtek. A Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskolába 22 új tanuló érkezett, a sportiskolába 18 – tudtuk meg Babják Edittől, a Beregszászi Oktatási és Művelődési Osztály vezetőjétől.
Kiderült, és ez eléggé meglepő, de tény, hogy nem egy kijevi, vagy más ukrán nagyvárosból Beregszászba áttelepült család magyar óvodába adta gyermekét.
Ezek a gyerekek szinte hónapok alatt elsajátították a magyar nyelvet, és nemcsak a nyelvet, hanem a magyar kultúrát is megismerték.
Az ő szüleik valószínűleg lehetőséget látnak ebben, nem zárkóznak el attól, hogy a gyerekük más nemzet nyelvét, kultúráját és hagyományait sajátítsa el.
De sajnos vannak belső menekültek, akik a háború kitörése óta még mindig átmeneti szálláson töltik mindennapjaikat. A Makkosjánosi Líceumban jelenleg 26-an élnek, közöttük 12 gyerek, többnyire Dnyipropetrivszk, Herszon és Luhanszk megyéből valók. Bakos Erzsébet elöljáró elmondta, a felnőtteknek már sikerült munkába állniuk, viszont a családoknak nincs hol lakniuk, ezért maradtak a líceum épületében.
– A gyerekek a helyi iskolába és óvodába járnak, egy gyermek már itt született, ő a magyar nyelvet is tanulja az óvodában. Hogy miképpen alakul a sorsuk, nem tudjuk, nincs hová hazamenniük, és az a legszomorúbb, hogy családokról van szó. Mi minden esetre addig igyekszünk nekik segíteni, ameddig erre lehetőségünk van.
A Kárpátaljai Református Egyház (KRE) Diakóniai Osztálya a háború kitörésének első pillanatától elkezdte a segítségnyújtást. Bő egy évig a diakónia központjához tartozó épületekben is több tucat menekült kapott ideiglenes szállást, élelmet és amire még szükségük volt. Mint azt Nagy Béla, a diakóniai osztály igazgatója elmondta, még a napokban is érkeztek hozzájuk menekültek, akik befogadást kértek. A mögöttünk álló három év alatt a KRE folyamatosan igyekezett segítséget nyújtani a háború sújtotta területeken élők számára. Kijevtől Mariupolon, Herszonon át Harkivig több száz tonnányi adományt juttattak el. Emellett tavaly három mentőautót küldtek belső Ukrajnába.
Mint az már fentebb kiderült, többféle belső ukrajnai él jelenleg a Bereg-vidéken. Vannak, akik letelepedtek, tehát házat vettek, munkába álltak, jól érzik magukat a kisvárosban. Vannak, akik bérlik az átmeneti otthonukat, vagyis még nem döntötték el, hogy mennek, vagy maradnak. És vannak, akik várják a pillanatot, hogy végre visszatérhessenek az otthonukba, mert egyszerűen nem tudtak beilleszkedni, elhelyezkedni. Olena Ternova informatika tanárnő két évvel ezelőtt a Luhanszk megyei Liszicsanszk városából érkezett családjával a Vérke-parti városba.
– 2022 júliusában költöztünk Beregszászba. A férjemet a Kárpáti Szics Hősei nevét viselő 27. határőrosztaghoz helyezték át szolgálatra. Lányunk a Tarasz Sevcsenko nevét viselő líceumban tanul. Az osztály barátságos légköre segítette őt abban, hogy alkalmazkodni tudjon a közel három év távoktatás után. Nekem pedig egy igazi lelkes csapatot sikerült találnom a városi polgármesteri hivatal munkatársaiban.
Bárhová megyünk, barátságos és segítőkész beregszásziakkal találkozunk.
Őszintén megmondom, mi hiszünk a győzelemben és annak ellenére, hogy itt jól érezzük magunkat, arra vágyunk, hogy visszatérjünk az otthonunkba. De addig is az élet megy tovább, azért imádkozunk, hogy mihamarabb minden jóra forduljon.
