Interjú Grexa Liliánával, a magyar parlament ukrán nemzetiségi szószólójával
Az Ukrajna elleni orosz agresszió előtt is már néhány ezres ukrán nemzeti kisebbség élt Magyarországon. Mostanra számuk megsokszorozódott. Magyarország több tízezer háborús menekültnek biztosít biztonságos otthont, akik az orosz–ukrán háború kitörése óta érkeztek az országba. Grexa Liliána ukrán nemzetiségi parlamenti szószólót az első államilag elismert magyar-ukrán két tanítási nyelvű ukrán iskola elindításáról, az ukrán nemzetiségi önkormányzatok aktuális helyzetéről, a menekültek beilleszkedésének menetéről kérdeztük, de arra is kíváncsiak voltunk, az ukránok megítélése Magyarországon.
Szabó Sándor (Budapest-Ungvár)
– Augusztus első napjaiban derült ki, hogy bejegyezték Magyarországon az első államilag finanszírozott Magyar–Ukrán Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolát és Gimnáziumot. Szeptembertől az ukrán gyerekek elsőtől 12. osztályig járhatnak ebbe az iskolába, ahol anyanyelvükön tanulhatnak. Az 1993-as kisebbségi törvény eddig is lehetővé tette egy ilyen iskola megnyitását, ugyanis a jogszabály magyarországi nemzeti kisebbségként tartja számon az itt élő ukránokat. Miért váratott magára több mint három évtizedet a tanintézet létrehozása?
– Azt fontos tisztázni az elején, hogy ez nem nemzetiségi iskola. Az 5 napos iskola kérdése azután vált sürgetővé, hogy több ezer ukrajnai háborús menekült érkezett Magyarországra és kért menedékjogot a biztonság reményében. Az első évben még sokan abban reménykedtek, hogy a konfliktus hamar lezárul, és a menekültek visszatérhetnek hazájukba, azonban nem így történt. Ez azt jelentette, hogy több száz gyermeket és fiatalt kellett volna gyorsan beilleszteni a magyarországi iskolarendszerbe, akik különböző iskolai végzettséggel, nyelvtudással és háború okozta traumákkal érkeztek ide. 2022 májusában, az áprilisi országgyűlési választások eredménye alapján a magyarországi ukrán nemzetiség parlamenti szószójaként kezdtem meg a munkám az Országgyűlésben. A választási programom egyik alappillérje az ukrán nyelvű oktatás fejlesztése, iskolák létrehozása volt. Így az első perctől támogattam és felkaroltam az ilyen jellegű kezdeményezéseket, elkezdtem keresni a lehetőségeket, hogy mihamarabb megoldódjon ez a kérdés, amivel évtizedekig nem élt az ukrán nemzeti kisebbség. Ezzel párhuzamosan dolgoztunk az első nemzetiségi iskola megnyitásán is, ez lett a Leszja Ukrajinka Országos Ukrán Nemzetiségi Nyelvoktató Iskola, amely 2023 szeptembere óta Budapesten és Nyíregyházán is működik. A menekült gyerekek oktatását több szervezet, így például az Ukrán Hagyományok Háza – amely szervezet elindította most az 5 napos két tanítási nyelvű képzést – vállalta magára. Az Ukrán Hagyományok Háza, mint nonprofit szervezet, tavaly ősszel elindított egy ukrán online tantervre épülő jelenléti oktatást, a menekült, az általános- és középiskolai diákok számára. A munka oroszlán része az övék volt, az elmúlt egy évben tudatosan és szisztematikusan készültek arra, hogy a 2024-es tanévtől elindítsák az első államilag elismert 1-12. osztályos magyar-ukrán két tanítási nyelvű középiskolát és gimnáziumot. Ebben a munkában minden segítséget megkaptak tőlem is, de a nagykövetség is támogatta őket és sokan segítettek abban, hogy idén május 31-ig, a törvény által meghatározott határidőn belül benyújtották az iskola alapításához szükséges dokumentumokat. Februártól pedig a legmagasabb szinten folytak egyeztetések Magyarország és Ukrajna között, hogy a politikai környezet is megfelelő legyen az iskola megnyitásához, és ezért nagy köszönetet szeretnék mondani mindkét ország diplomatáinak. Azt tapasztaltam, hogy a menekültek és a nemzeti kisebbséghez tartozók is nagy örömmel fogadták azt, hogy augusztus 5-én az intézmény megkapta az engedélyt, az Oktatási Minisztérium azonosítóját.
– Mi a különbség a második éve működő nemzetiségi és a most megnyitott magyar-ukrán két tanítási nyelvű iskola között?
– Az Ukrán Országos Önkormányzat fenntartásában és a magyar állam támogatásával működő Leszja Ukrajinka Országos Ukrán Nemzetiségi Nyelvoktató Iskola kiegészítő képzést nyújt. Ez azt jelenti, hogy az ide járó diákok nappali tagozatos magyar iskolai rendszerben tanulnak és nagyrészt a magyar az elsődleges nyelvük. Itt elsősorban az ukrán nemzetiségű gyerekek tanulják, tökéletesítik anyanyelvi és az ukrán kultúrával kapcsolatos ismereteiket, identitásmegőrző funkciót tölt be, de különben már menekült gyerekek is csatlakoztak, akik alapképzésbe magyar nyelvű iskolába járnak.
– Magyarországon jelenleg tizenhárom elismert nemzetiség van: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. Az 1994. december 11-ei önkormányzati választások idején kaptak először lehetőséget az itt élő nemzetiségek a helyi kisebbségi önkormányzatok megválasztására. Idén decemberben lesz 30 éves a magyarországi önkormányzati rendszer, amely a nemzetiségi jogok megélésének fontos formája. Miért jó ez a rendszer, hogyan tudnak élni ezzel az ukrán nemzeti kisebbség?
– Magyarország Európában is egyedülálló módon széleskörű jogokat biztosítanak a nemzeti kisebbségek számára. Én ezt 1996-1997 körül éreztem meg először, amikor aktívabban kezdtem részt venni a nemzetiségi ifjúsági életben. Ez abban nyilvánult meg, hogy szabadon, megkötések nélkül használhattam az ukrán nyelvet, egész Budapesten végigmehettem visivánkában – vagyis ukrán népi hímzésű blúzban – a fellépésemre, anélkül, hogy bármilyen negatív visszajelzést kaptam volna, sőt. Tánccsoportunk volt, énekegyüttesünk, táboraink. Én ezt nagyon élveztem és nagyon hálás vagyok a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesületnek ezért, akik akkor adták az Önkormányzatok többségét. Ám húsz év elteltével sajnos tapasztalnom kellett, hogy ez a széleskörű szabadság hatalmas lehetőség, ugyanakkor számos kockázatot is hordoz magában, rosszindulatú emberek könnyen vissza tudnak élni ezzel a rendszerrel. Az egyik motivációm arra, hogy nemzetiségi szószóló legyek, az volt, hogy a nemzetiségi törvényben lévő „kiskapukra” fel tudjam hívni a figyelmet a parlamentben. Például a települési nemzetiségi önkormányzat alakítható azon a településen, ahol az adott nemzetiséghez tartozó személyek száma – a legutóbbi népszámlálásnak az adott nemzetiséghez tartozásra vonatkozó kérdéseire nyújtott adatszolgáltatás nemzetiségenként összesített adatai szerint – a 25 főt eléri. Ezt a legutóbbi önkormányzati választásokhoz 20 főre csökkentették, azokon a településeken, ahol volt kisebbségi önkormányzat, de idő közben megszűnt. Ez azt jelenti, hogy egy nagyobb rokonság, ha úgy dönt – mert azt hiszi, ebből bármilyen financiális előnye származhat – alakíthat bármilyen nemzetiségi önkormányzatot. Én látom ennek a nagy szabadságnak a hátulütőjét is, de közben persze megértem, hogy Magyarország támogatja és megbízik a nemzetiségekben, és azt akarja, hogy a saját fejlődésüket önmaguk igazgassák és ebben a mostani struktúra teljes szabad kezet ad. Ami követendő példa lehetne Ukrajna számára is.
– A hidak nemcsak összekötnek, de meg is erősítenek bennünket. A nemzetiséghez tartozó ember az, aki valóban, önkéntesen és organikusan tudja megmutatni mindkét kultúrát, meg tudja mutatni a nemzetiségi közösségnek a többségi kultúrát is, illetve a többségi nemzetnek a kisebbségi, nemzetiségi kultúrát, hagyományokat is. A nemzetiségi lét engem soha nem ért hátrányként, viszont mindig is hiányoltam, hogy nem alakult ki szorosabb kapcsolat a magyarországi ukrán és az ukrajnai magyar nemzeti kisebbség között. Ha nem is azonos, de hasonló problémákkal küszködünk, hiszen mindannyian át szeretnénk adni az őseink hagyományait, nyelvét és kultúráját az új generációnak. Nemzetiségi szószolóként próbálok változtatni ezen a távolságtartáson, mert azt gondolom, hogy tudnánk egymást segíteni, akár tapasztalatcserével is, és még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet. Az utóbbi időszakban többször is jártam Kárpátalján és megtapasztalhattam, hogyan segítenek a magyarok a menekülteken. A megválasztáson nyarán fel is vettem a kapcsolatot Bocskor Andreával, az Európai Parlament korábbi kárpátaljai képviselőjével, valamint Ferenc Viktóriával is volt alkalmam az idén megismerkedni, és nagyon pozitív a tapasztalatom. Nyáron meghívtam Budapestre a NOVAdays I. magyar-ukrán ifjúsági konferencia keretében egy kerekasztal-beszélgetésre Dobsa Istvánt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetének elnökét. Kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk sok kérdésben. Ha mi, a nemzetiségi közösségekhez tartozók kezdjük el ezt a hidat építeni a két ország között, akkor az sokkal erősebb lesz, mintha felülről, csak a politikusok tennék ugyanezt. Dobsa István fogalmazta meg jól, hogy egy jó szomszéd sokkal többet ér, mint egy távoli rokon. Bízom a két állam közötti politikai és diplomáciai kapcsolatok javulásában, kis lépésekkel, de e felé haladunk. Hiszem, több dolog köt minket össze, mint amennyi elválaszt.
– Hatalmas eredmény, hogy a 15 fős országos testületben az általam korábban vezetett Nova Hvylja (Új Hullám) Magyarországi Ukrán Fiatalok és Családok Egyesülete 8 megválasztott képviselővel abszolút többséget szerzett. Utoljára 2014-ben volt ilyen helyzet, de akkor csak egyetlen szervezet – a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület – indult a választásokon. De már a ciklus közepénél szakadás történt, és kisebbségbe kerültek. 2019-től országos képviselő voltam és láttam, milyen nehéz a közösség számára megfelelő döntéseket hozni, miközben a különböző szervezetek képviselői saját érdekeiket a közösség érdekei elé sorolták. Ezen akartam változtatni és ez most úgy tűnik, sikerült. Nem azzal van a baj, ha mások a meglátások, mert én nem az egyeduralmi rendszerben hiszek, de ha nincs egy olyan többség, ami döntésképes, akkor béna kacsa az önkormányzat. Ami nem jó a nemzeti kisebbségnek sem. Ezért örülök a nyolc fős eredménynek országos szinten, illetve a hét fős Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Önkormányzatban 5 fős többsége van az Új Hullámnak, Pest Vármegyében csak mi állítottunk jelölteket, így ott nem volt konkurenciánk. A budapesti választások kiegyenlítettebb eredményt hoztak, a fővárosi önkormányzatban három képviselője van a Nova Hvylja Egyesületnek, három a Jednyiszty és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület alkotta koalíciónak, egy a Csongrád megyei Ukránoknak, de bízom benne, hogy a képviselők megtalálják a közös hangot. A teljes körű orosz agresszió kezdete óta sokkal aktívabbak az ukrán nemzetiségi szervezetek és a közösségekhez tartozó civilek is.
– Az elmúlt közel másfél évtizedben hogyan alakult a Magyarországon élő ukránok száma, a 2014-es kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus, a 2022-es orosz agresszió kezdete hogyan alakította a demográfiai adatokat?
– A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint míg a 2011-es népszámláláskor csaknem 7500-an, addig a 2016-os mikrocenzus idején már megközelítően 11 ezren vallották magukat az ukrán nemzetiséghez tartozónak. A legutóbbi, 2022-es adatok szerint az ukrán nemzetiséghez tartozók száma 25 ezerre nőtt. Ebből az ukrán nemzetiségű magyar állampolgárok száma megközelítőleg 12 500, míg az ukrán állampolgároké 11 500 fő. Ugyanakkor időközben már több mint 41 ezer ukrán fordult hivatalos védelemért, menedékjogért Magyarországon. Ebből az következik, hogy jelentős részük nem regisztrált sehol a népszámlálásban sem és azóta sem, emiatt nem jelennek meg a statisztikákban, így valójában az országban tartózkodó ukránok száma akár 65-70 ezer is lehet.
– Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Az ukrajnai teljeskörű orosz agresszió kitörése óta a közösségi oldalamon előfordul, hogy a bejegyzéseim alá kommentelők engem is rendre hazaküldenek Ukrajnába. Holott egyéves korom óta itt élek, édesapám magyar és én is magyar állampolgár vagyok. Az a tapasztalatom, korábban a többségi társadalom sajnálatos módon nem igazán volt azzal képben, hogy mit is jelent Magyarországon az, hogy nemzetiség. Nem is tudták azt igazán, hogy van ukrán nemzetiség. Ez valahol szerintem az előző vezetésnek a hibája, hiszen 1993 óta van egy támogató nemzetiségi törvény, és azt, hogy a magyar többség nem tudja, hogy van egy nagyon értékes magyarországi ukrán nemzetiség, az bizony az ukrán nemzetiségi önkormányzatok és egyesületek hibája. Az ő feladatuk lett volna dolgozni azon, hogy minél többen megismerjék az ukrán kisebbséget. Az orosz agresszió, a háborús menekültek fokozott indulatokat keltenek sajnos már a nemzetiségi létre is. Ha mondjuk a teljes körű orosz agresszió előtt beszéltünk volna, akkor azt mondtam volna, hogy sajnos azt se tudja a magyarok nagy része, hogy van ukrán nemzetiség, most pedig azt mondom, hogy sajnos vegyes a megítélése az orosz propaganda miatt.
– Lehet-e tudni, hogy milyen elképzeléssekkel érkeznek Magyarországra a háborús menekültek?
– Azt látom, hogy aki a maradás mellett döntött, annak jól halad az integrációja. Sokan elhelyezkedtek, a pedagógusok az iskolákban. Vannak, akik kisebb vállalkozást indítottak vagy gyárakban helyezkedtek el. Rengetegen vannak, akik a szépségiparban találtak munkát. Megbecsülik őket a magyarok is, akik hozzájuk járnak, de ismerek egy olyan lányt is, aki például itt Magyarországon tanulta ki az online marketinget ukrán nyelven, egy ukrán szakértőtől, és azóta ő is online marketing szakértő, és például több új ukrán vállalkozásnak ő csinálja az online marketingét. Vannak nyelvi korlátok, de annyira, ügyes és dolgos nép az ukrán, hogy még a nyelvi korlátokat is át tudják hidalni. Nyáron készítettem egy nem reprezentatív felmérést a válaszadók fele azt mondta, hogy még nem tudja visszatér-e hazájába, 25-25 százalék volt az igenek és nemek aránya. Szerintem azok döntése kérdéses elsősorban, akik elveszítették az otthonukat vagy, településük orosz megszállás alatt van, de sokan vissza fognak térni, ha az orosz agresszió befejeződik, hiszen az ukrán egy hazaszertő nép.
