A kárpátaljai szilvalekvár az ukrán szellemi kulturális örökség nemzeti listáján is szerepel. A lekvárfőzés több száz éves hagyományát a mai napig ápolják vidékünkön.
A szilvát leverik vagy lerázzák a fáról, majd miután felszedték a gyümölcsöt, átmossák és a Nemtudom szilvát már oda is teszik főni. Ez idő alatt a Hasító szilvát kimagozzák.
Miután az is megtörtént, beleöntik az üstbe, amiből a már az egyszer felfőtt Nemtudom szilvát kiszedték. A kiszedett ciberét átpasszírozzák. Ezzel távolítják el belőle a magot. Aztán ezt is beleöntik az üstbe és nagyjából 6-8 órát főzik állandó kavarás mellett.
Amikor a lekvár már „fonja a derekát”, érdemes egy fakanállal leellenőrizni, hogy „megöregedett-e”? Amennyiben a forró, cukor- és tartósítószer-mentes lé már kellően megkeményedett, és nem esik ki a fejjel lefelé tartott fakanálból, kiszedhetjük az üstből.
A lekvárt hagyományosan szilkékben tárolják, ezekben az edényekben akár 2-3 évig is eláll.
KISZó-videó:
