Húsvétváró a Rákóczi Főiskolán – „Van itt egy ékes virágszál”

Szép hagyomány, hogy a húsvétot megelőző nagyhéten a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Pedagógia, Pszichológia, Tanító, Óvodapedagógia, Oktatás és Intézményvezetés Tanszéke húsvétváró alkalmat szervez. Ezen a résztvevők összefoglaló előadás keretében megismerik az ünnephez kötődő szokásokat, megelevenítésre kerülnek a nagy- és dédszüleink korában ilyenkor szokásos népi játékok, s a jelentkezők emellett betekintést nyerhetnek a hímestojás készítésének különböző technikáiba. 

Földműves eleink életében nem csupán az étel- és italfogyasztásnál, a dohányzásnál érhető tetten a dolgokról való lemondás, visszafogás jellemzi a közösség tagjainak a viselkedését, hisz például elmaradnak a zenés-táncos közösségi alkalmak, emlékeztetett rá Gabóda Éva, a tanszék oktatója. Aki a továbbiakban arról szólt, hogy húsvéti szokásainkban tetten érhetőek a pogány időszakból átörökített elemek: a tűz és a víz mágiája, mint a megtisztulás legfőbb forrásai. A varázserővel bíró szimbólumok közül kiemelkedik a hímestojás, hisz az arra festett, karcolt jeleknek mágikus erejük van. A keresztszülők ebben a hitben ajándékozták meg keresztgyermekeiket hímestojással, az ifjú szerelmesek pedig ily módon jelezték az egymás iránti elköteleződést. A húsvét vasárnapi ételszentelés a megújulást, az erőt, az egészséget jelképezte, a barkaszentelés szintén az újjáéledést, a locsolóhétfő pedig a víz tisztító erejét. A Kárpát-medence számos vidékén szokásban volt a komatájjárás, amikor a húsvét utáni úgynevezett fehérvasárnapon a lányok egy-egy élelmiszerekkel megrakott kosárral felkeresték barátnőjüket, hogy együtt játszanak, örüljenek. Ezekből az alkalmakból aztán hosszú időre szóló barátságok szövődtek, közülük kerültek ki a komák, a keresztszülők.

Húsvétváró a Rákóczi Főiskolán - „Van itt egy ékes virágszál”. Fotó: Kárpátinfo/Kovács Elemér
Húsvétváró a Rákóczi Főiskolán – „Van itt egy ékes virágszál”. Fotó: Kárpátinfo/Kovács Elemér

Gabóda Éva szólt a mai nemzedékek feladatairól is. A húsvéti hagyományok életben tartása ma legfőképpen akarat kérdése, hisz, ha nincs is az ismeretségi körünkben olyan idős ember, aki ezekben el tudna igazítani, akkor segítségül hívhatjuk a világhálót: ott rengeteg információ megtalálható. Persze az a legszerencsésebb, ha az ünnepkör jeles mozzanatait közösségben elevenítjük fel és így gyakoroljuk.

Mint ahogy tették a résztvevők ezúttal is. A Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola beregszászi tagozatának neveltjei Botos Krisztina és Kokas Erzsébet vezetésével a húsvéthoz kapcsolódó csallóközi gyerekjátékokat mutattak be, majd a Rákóczi Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének másodikos óvodapedagógus szakos hallgatói a nagydobronyi zöldágjárást és a virágvasárnapi szokásokat elevenítették fel. Természetesen nem maradhatott el a locsolóvers, illetve a kölnivizes vödrös locsolkodás sem.

Ezt követően került sor a hímestojás-készítés különböző technikáinak a kipróbálására. Megtudtuk, hogy vidékünkön leginkább elterjedt a berzselt vagy levélrátétes díszítés, amikor is a kertben frissen begyűjtött mutatós levelet rátesszük a tojásra, harisnyával rögzítjük és megfőzzük hagymahéjas lében. Salánkon ellenben mindmáig a viaszírásos, viaszrátétes aranyporos díszítés a divat, Beregen pedig népszerű a karcolt. De a nap folyamán készült itt szalaggal díszített, illetve maratott technikával, hucul motívumokkal gazdagon díszített tojás is.