Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát. Ennek emlékére ezt a dátumot 1989-ben a magyar kultúra napjává nyilvánították. Kárpátalján – akárcsak szerte a nagyvilágban, ahol magyarok élnek – számos kulturális rendezvénnyel méltatják a nemzeti imánkká vált Himnusz születésnapját. Idén január 18-án vette kezdetét a rendezvénysorozat, amikor is Beregszászon megkoszorúzták a posta épületének falán található Kölcsey-emléktáblát.
A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) csendes koszorúzásra invitálta az érdeklődőket az emléktáblához, ahol Zubánics László, a KMMI és az UMDSZ elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük kiemelt tisztelettel dr. Papp Ferencet, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulját és dr. Gyebnár Istvánt, a Beregszászi Konzulátus ügyvezetőjét, illetve Babják Zoltánt, a Beregszászi kistérség polgármesterét.
Az elnök rövid megemlékezésében sajnálattal konstatálta, hogy az elmúlt esztendőben, Petőfi Sándor, illetve a Himnusz születésének bicentenáriumában a háborús helyzet miatt nem valósulhattak meg azok a nagyszabású tervek, amelyekkel méltóképpen emlékezhettünk volna ezekre az eseményekre, de annak a reményének adott hangot, hogy a 2024-es év majd „valamennyire kárpótol bennünket”. Részben a magyar kultúra napi rendezvényünk is ennek egyfajta „ráhangolója”.
Zubánics László elmondta, hogy Kölcsey Ferenc minden valószínűséggel a beregszászi postahivatalban adta fel küldeményét a Himnusz szövegével, ennek tiszteletére áll az épület falán a Kölcsey-emléktábla, melynek avatására 1992-ben zsúfolásig megtelt emberekkel ez a tér. „Ma nem vagyunk sokan itt, de eljöttek azok, akik a kultúráért tenni akarnak és tudnak” – fogalmazott az elnök. Aki arra kért mindenkit, hogy „acélozzuk meg hitünket, a Himnuszban megfogalmazott tanulságokat figyelembe véve próbáljuk tenni dolgunkat itt Beregszászban, Kárpátalján, éljünk a decemberben módosított nemzeti kisebbségekről szóló törvény adta lehetőségekkel, hogy magyarságunknak legyen jövője egy generáción túl is” – zárta gondolatait Zubánics László.
Ezt követően a résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúit, majd elénekelték nemzeti imádságunkat.
Kovács Erzsébet
