Több mint hat hónapja zajlik Oroszország agressziója Ukrajna ellen. A háborús helyzet megváltoztatta a kárpátaljai magyarok életét is. Tízezrek menekültek el, akik pedig otthon maradtak, már a télre készülnek, és azzal számolnak, hogy egyelőre nem ér véget a harc.
Noha fél év alatt csak egy háborús rakéta ért el Kárpátaljáig, a harcok a mindennapokra is rányomják bélyegüket. A hadköteles korú férfiak nem hagyhatják el az országot, a magyarlakta településeken is folyamatosan hordják a behívókat, a temetőkben pedig egyre több a hősi sír. Ungváron külön parcellát nyitottak az oroszok elleni harcban elesett katonáknak. Noha a veszteségek mértéke titkos, a helyiek 40 hősi halottat gyászolnak, akik közül öt magyar származású, számolt be a helyzetről Zubánics László közíró, történész, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.
A háború előtti, valamivel több mint 120 ezer főt számláló kárpátaljai magyar közösség lélekszáma mostanra 75 ezerre apadt, döntően olyanok maradtak otthon, akiket munkájuk, hivatásuk ide köt – közigazgatási dolgozók, tanárok, orvosok, nővérek vagy a földeken dolgozók. Utóbbiaknak egy másik csapással, az aszály okozta rossz terméssel is szembesülniük kellett a nyár végére, ami őszre-télre minden bizonnyal a boltokban is érezteti majd hatását.
Zubánics László közíró, egyetemi tanszékvezető, az UMDSZ elnöke
A háború okozta szorongás árnyékában úgy tűnhet, a mindennapok a szokott medrükben zajlanak: a családokat például a küszöbön álló tanévkezdés foglalkoztatja. Ukrajnában azonban csak olyan iskolában kezdődhet újra a tanítás, amelynek épületében vagy a közelében óvóhely található. Az osztályok létszáma is megcsappant: becslések szerint az iskolás korúak közel harmada családjukkal együtt külföldre menekült a háború elől.
Az első hetekben, hónapokban teli volt a sajtó az útnak induló segélyszállítmányok hírével, amelyek a legtávolabbi ukrán területekre is eljutottak. A karitatív munka napjainkban csendben, de tovább folyik, és a közelítő tél előtt is fontos, hogy a kárpátaljai és a belső-ukrajnai közösségek segítséget kapjanak a felkészülésben – például tartós élelmiszerek és meleg ruhák formájában. A felajánlásokat Ausztriából és Magyarországról is koordinált formában, nagyobb szállítmányok formájában juttatják célba a segélyszervezetek, amelyekből a településeken a rászoruló helyiek mellett a belső menekülteket is ellátják, sőt tovább is küldenek Ukrajna belső régióiba.
Rózsa Diána
Ukrajnába induló segélyszállítmány Felsőőrben. A háború első heteiben sok magánkezdeményezés indult a magyarok körében, emellett Burgenland tartomány is juttatott segélyt Kárpátalja megyének, és fogadott is be menekülőket erről a területről.
„Sok minden megváltozott a fejekben és a szívekben is“
A háború az emberek érzéseit és vélekedését is megváltoztatta, jegyezte meg a társadalom mentális állapotáról Zubánics László. Kezdetben túlnyomórészt a médiából értesültek a hírekről, napjainkban viszont már a harcoló ismerősök, rokonok beszámolói, a halálhírek is alakítják a közhangulatot, egyre kevesebben vélik így hitelesnek az oroszbarát narratívát.
Noha a kárpátaljai magyarok vélekedése jelenleg megosztott a háborúval kapcsolatban, és eddig tízezrek hagyták el hazájukat, továbbra sem igaz az az ukrán narratíva, hogy a magyarok igyekeznek kivonni magukat a honvédelemből – hangsúlyozza az Ungvári Nemzeti Egyetem docense, aki tanárkollégájára, Fegyir Sándorra is utal. Tavasszal bejárta a világhálót a kép, amin Fegyir távoktatásban tartott órát hallgatóinak egy lövészárokból. Nemrég pedig egy videóban azt mutatta be, hogyan használják a magyar nyelvet a harctéri kommunikációban.
„Vannak olyan hangok is, hogy teljesen el kell magunkat határolnunk, de ezt ukrán állampolgárként nem tehetjük meg. Talán kicsit durva a megfogalmazás, de ez a közösség is fel tud mutatni olyan elesett hősöket, akik az ország függetlenségért adták az életüket“, mondta az UMDSZ elnöke.
