Az aradi vértanúk emléknapján a KMKSZ Beregszászi Szervezetének felhívására megemlékezést tartottak Beregardóban. Ahol a jelenlevők a hős tizenhárom honvédtábornok emléke előtt fejet hajtva tisztelegtek a ház szülöttének, a szintén mártíromságot szenvedett báró Perényi Zsigmond nagysága előtt is.
Az egybegyűlteket a szervezők nevében Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyartanára köszöntötte, majd Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Szervezetének elnöke idézte fel a 176 évvel ezelőtt történt szomorú eseményeket. Ma elsősorban nem a gyász miatt érzett fájdalom tölti el a szívünket, hanem a tiszteleté és az elismerésé: a tizenhárom honvédtiszt példát mutatott haza- és szabadságszeretetből, hűségből és kitartásból. A mai nehéz helyzetünkben van tehát kihez igazodni. Perényi Zsigmond pedig azzal járt elől, hogy miként kell az egyéni érdekeket félretéve a közösséget hűséggel és alázattal szolgálni.
Mandzák Rebeka, a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjának előadásában elhangzott Juhász Gyula Vértanúink című verse.
Ma olyan férfiakra emlékezünk, akiket a sorsuk arra hívott meg, hogy védjék, amit a Teremtő védeni adott nekik hivatásul, és viseljék, amit a Teremtő elviselni adott nekik áldozatul – kezdte ünnepi beszédét Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. Amikor 1848-ban az első magyar kormány felállt, úgy hívták: az első felelős magyar kormány. Ez a kifejezés mára már kikopott a kormányok jelzői mellől, pedig ez adja minden, a nemzetért valóban felelősséget viselő végrehajtói hatalom működésének az erkölcsi súlyát. Az első magyar kormány valóban nagy felelősséggel vállalt: a nemzet jogainak, szuverenitásának védelmét… Ameddig lehetett, ennek békésen, parlamentáris úton próbált érvényt szerezni, de miután a nemzetet fegyverrel támadták meg, azt fegyverrel védte. A tizenhárom aradi tábornok elvállalt sorsa és halála volt a pecsét a kormány felelősségvállalásának teljesítését igazoló levélen. A csatamezőn meghalt névtelen bajtársak, az árván maradt családok, valamint a nemzet politikai vezetése között ők voltak az összekötő kapocs. Nem véletlenül nevezte Kossuth Lajos 1890-ben Aradot a magyar golgotának.
A diplomata idézte Kossuth Lajos fonográfhengeren megmaradt szavait: „A hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét, hűségükért a Haza iránt s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak”.
Polgármesterként naponta látom, mennyi próbatétel elé állít minket a jelenkor, kezdte ünnepi beszédét Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség vezetője. Az aradi hősök élete arra tanít, hogy a nehézségek csak erősítenek minket, ha van bennünk elkötelezettség. Azt vallom, hogy a rossz dolgok fölött aratott győzelem nem valami csoda, hanem a mindennapi szívós munka és az összefogás eredménye. Ahogyan ők sem adták fel az utolsó pillanatig, úgy nekünk sem szabad elbátortalanodnunk a nehéz időkben. A vértanúk állhatatossága azt sugallja: minden helyzetben ki kell használnunk a lehetőségeket, és minden eszközzel építenünk kell a közösségünket. Beregszász polgárai, magyarok és ukránok együtt élik meg a mindennapok kihívásait, ami egyedülálló erővé kovácsol minket. A hősi múlt kötelez bennünket, hogy méltó módon éljük meg a jelent.
A beszédek elhangzása után Mandzák Rebeka és Huszár Noémi tanulók összefoglalták a 176 évvel ezelőtti vészterhes napokat. Az aradi hősök mellett megemlékeztek Batthyány Lajos miniszterelnökről és báró Perényi Zsigmondról.
A megemlékezők életére Marosi István görögkatolikus áldozópap kérte Isten áldását.
Perényi Zsigmond emléktáblájának megkoszorúzása alatt a beregardói református gyülekezet tagjai a „Beh régen vérezel, szegény magyar” című dalt énekelték.
