A domb alján álló tábla felirata: „Állíttatta a KMKSZ járási szervezete közadakozásból, a Beregi Baráti Társaság, a Soros Alapítvány, és a Magyar Köztársaság
1847 nyarán felvidéki útja során Beregszászon járt Petőfi Sándor. Mivel sietős volt az útja (Erdődre ment Szendrey Júliához), nem volt alkalma alaposabban körülnézni (egy éjszakát töltött az Oroszlán fogadóban), így Úti leveleiben így ír a városról:
13. levél. Beregszász, július 12. 1847.
„Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megye ház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros).”
Beregszászi tartózkodása idején született meg a Meleg dél van című költemény is:
Meleg dél van itt kinn a mezőben,
Rakja a nap a tüzet erősen,
Meleg dél van, meglippen a madár,
A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár.
Két lyány gyüjti ott a széna rendét,
Két siheder hordja a petrencét,
Hej de nem telik nagy kedvök benne,
Mert ilyenkor súlyos a petrence.
Legjobb dolga van most a királynak,
Vagy ott annak a gulyásbojtárnak;
Király pihen aranyos karszéken,
Gulyásbojtár kedvese ölében.
Beregszász, 1847. július 12.
Beregszászi tartózkodásának kívánt emléket állítani az egykori Beregmegyei Kaszinó épülete előtt felavatott szobor. Az avatóünnepségre 1991. március 15–én került sor. A szoboravató ünnepséget Dalmay Árpád, a népképviselők járási tanácsának elnökhelyettese, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Járási Szervezetének (KMKSZ BJSZ) elnöke nyitotta meg. A megjelentekhez szólt Ivancso Iván a járási tanács elnöke, dr. Kálmán Attila a magyar kormány művelődési és közoktatási államtitkára, Lator László költő.
A fehér terméskő talapzaton álló szobor (Körösényi Tamás budapesti szobrászművész alkotása) abban a pózban ábrázolja a költőt, ahogyan 1847. július 13-án délután karját előre nyújtva elgyönyörködött a gótikus stílusú római katolikus templomban, amelyről külön is megemlékezett Úti leveleiben.
1991. október 4-én egy Volodimir Dankunics nevű lakos vasrúddal támadt a szoborra; bosszúból, amiért a Lenin-szobrot eltávolították a térről. A félkarral maradt Petőfi-szoborhoz a beregszásziak minden nap friss virágot vittek. Pár nap múlva újra támadás érte a szobrot; egyik éjszaka ledöntötték. Ezután Nyíregyházára vitték, ahol az alkotó, Sebestyén Sándor segítségével, újjávarázsolták a Petőfi-szobrot. A költő karját a helyére forrasztották, de úgy, hogy egy vékony csík jelezze a törés helyét, emlékeztetve a beregszászi magyarokat arra, hogy Petőfi szobrát minden körülmények között meg kell óvniuk. A szobor egy körülbelül 1 méteres talapzatra került. Másodszori avatására 1992. március 15-én került sor. A költő visszatért Beregszászra. Bronzba öntött cingár, fiús alakja ott látható száz méterre az egykori Oroszlán Szálló épületétől, ahol – útban Szatmárcsekére – egy éjszakát töltött 1847. július 12-13-án.
A szobrot több alkalommal leöntötték festékkel, legutóbb 2013. április 22-én éjjel felgyújtották a talapzatán lévő száraz koszorúkat.
Művelődési Minisztériuma támogatásával, 1991. március 15-én”.
