A hímzés nagyanyáink kedvelt hobbijaként él máig is az emlékezetünkben. Manapság ismét nagy népszerűségnek örvend. Az utóbbi időszakban a dísztárgyakról: a párnákról, a falvédőkről és a terítőkről a hímzett motívumok átkerültek a mindennapok során is használatos tárgyainkra: pólókra, táskákra és ékszerekre. Ennek a különösen munkaigényes hobbinak hódol Szidor Éva is, aki az anyatejjel szívta magába a hímzés szeretetét.
Varga Brigitta
A beregszászi asszony a nagymamájától és az édesanyjától tanult meg hímezni, de horgolni, kötni és makramézni is tud. Elmondása szerint már az iskolában is a munkaóra volt a kedvence.
– Nagymamám csak saját részre díszített ágyterítőket, tableteket, párnahuzatokat. Emellett rengeteget horgolt. A ház minden szegletében megcsodálhatóak voltak a munkái. Édesanyám, Kurmay Irén már 73 éves, de még mindig nagyon aktív, ki sem eshet a tű és az anyag a kezéből. Kiváló anya–lánya program ez számunkra. Ő viszont már nem csak saját részre varr, hanem megrendeléseket is vállal. Én körülbelül 10-15 évvel ezelőtt csatlakoztam hozzá.
Kurmay Irén és Szidor Éva neve sokak számára ismerősen csenghet Kárpátalja-szerte, hisz a Pro Cultura Subcarpathica és a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács fesztiváljainak állandó vendégei voltak. Standjuknál az érdeklődők nemcsak gyönyörködhettek alkotásaikban, hanem maguk is kipróbálhatták azok elkészítését.
– A célunk az volt, hogy megismertessük és megszerettessük a gyerekekkel a hímzést. Vittünk magunkkal előre kirajzolt anyagokat: kis terítőket, hűtőmágneseket, kulcstartókat. Eleinte félve ültek le mellénk a gyerekek, mert fogalmuk sem volt arról, mit is csinálunk ott a sátorban, hisz a mai fiatal szülők többsége már nem foglalkozik ilyesmivel. Ám az első öltések után nagy élvezettel folytatták a munkát és sokszor az édesanyák is csatlakoztak hozzájuk. Emlékszem, volt olyan kisfiú, aki a fesztivál egész ideje alatt velünk maradt, hogy egy kihímzett tabletet vihessen haza.
Szidor Éva 25 évig dolgozott óvodapedagógusként a Beregszászi 19. Sz. Óvodában. Néhány éve korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, így ma már csak e szenvedélyének hódol. Terítőket, kötényeket, háziáldásokat, neszesszereket, református énekeskönyvborítókat, hűtőmágneseket és ékszereket hímez. Nagy vágya, hogy egyszer a riselést is kipróbálja. Elmondása szerint mindig figyelemmel követi az aktuális trendeket, leggyakrabban az internetről gyűjt ötleteket, de sokan keresik fel egyedi és különleges megrendelésekkel. Leggyakrabban kalocsai és matyó mintákat hímez. Az alapanyagok egy részét az internetről rendeli, a pamutokat pedig Magyarországon vásárolja meg.
– A hímzéseim megvásárolhatóak Beregszászban, a Kárpátikum – helyi termékek boltjában, de létrehoztam egy Facebook-csoportot is, ahol a nálam készleten lévő munkákról posztolok képeket. Minden kívánságot igyekszem teljesíteni. Sógornőm egyszer például arra kért, hogy hímezzek neki egy övet. Nyáron egy helyi hölgy rendelt tőlem 10 kötényt, amit Magyarországra szeretett volna átvinni. Egy hónapom volt ezek elkészítésére, ami egy ilyen időigényes és aprólékos munka esetében igencsak kevés. Szerencsére, volt már 3-4 előre elkészített darab, és azokkal kiegészülve sikerült teljesítenem időben a megrendelést. De készítettem már ballagóknak tarisznyát, valamint inget, sőt menyecskeruhát is díszítettem népi motívumokkal. Manapság az apróbb dolgok a kelendők, mint például a hűtőmágnesek, az ékszerek vagy neszesszerek, a terítőkre egyre kevesebben tartanak igényt. Nálunk azért még nagy hagyománya van annak, hogy hímzett abroszt terítünk az asztalra, a polcokon pedig kis terítők díszelegnek.
Hozzátette: ez számára nem munka, sokkal inkább kikapcsolódás.
– Szívvel-lélekkel varrok minden darabot. Van, aminek az elkészítése több napot is igénybe vesz, de az eredmény mindig örömmel és elégedettséggel tölt el. Sok pozitív visszajelzést kapok, melyekből töltekezem. Számomra a hímzés sosem volt teher, sokkal inkább a kikapcsolódást, a megnyugvást jelenti. Amikor hímzek, akkor nem a mindennapi gondok járnak a fejemben, hanem azon gondolkodom, milyen mintát, milyen színeket válasszak.
Félő azonban, hogy e családi hagyomány vele megszakad. Évának egy fia van, sógornőjének ugyan született két lánya, akik bár próbálkoztak a hímzéssel, de sajnos egyiküket sem ragadta magával. Ők inkább a horgolás, a festészet iránt érdeklődnek. A beregszászi asszony azonban bízik abban, hogy lesz majd egy unoka, aki tovább viszi ezt az örökséget.
