Bár szüleink, nagyszüleink korában volt ismert népszerű színésznő, rajongott díva, Karády neve továbbra is vonzó, személyisége izgató és felkavaró maradt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a Karády zárkája című előadásra a beregszászi színház nézőterén hétfőn este több tucatnyi pótszéket kellett elhelyezni. Hiába múlt el több mint nyolcvan-kilencven esztendő a művésznő révén népszerűvé vált dalok első elhangzása óta, ezek nem csupán az idősebb korosztály körében maradtak kedveltek: Karády szellemisége tehát velünk él és tovább hat.
Az előadás kezdetén örömteli bejelentést tett köszöntőjében Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója. Mint beszámolt róla, az történt, hogy az intézmény immár az egész Kárpát-medencére kiterjedő Déryné Program egyik befogadóhelyévé vált, s ezáltal a közeljövőben számos minőségi színházi vendégelőadást valósíthatnak meg, s nem csupán Beregszászon, hanem Kárpátalja több, erre alkalmas helyszínén. A Gyulai Várszínház Karády zárkája c. darabjának vendégjátéka már e program keretében valósult meg. Mivel a monodráma Erdélyből érkezett színésznő és zongorista révén jött létre, ők is egyértelműen kifejezik a magyarok összetartozását, kultúránk egységét. A monodráma írója Darvasi László, rendező Béres László, Karády szerepében Bartha Borókát láthatjuk, a zongorista pedig Horváth Zoltán, tájékoztatott Sin Edina.
Maga a darab pedig arról szól, hogy 1944-ben, a nyilas rémuralom idején, a színésznőt kémkedés vádjával letartóztatják, a Gestapo börtönében kihallgatják, majd megalázzák és megkínozzák. A börtöncellában Karády számot vet eddigi életével, felidézi gyermek- és ifjúkori emlékeit, szerepeit, szerelmeit. Ezekhez az emlékekhez csaknem minden esetben egy dal is társul, amely legfőképpen általa vált ismertté, s melyeket időnként mi magunk is dúdolunk. És ha jóneveltségünk nem tiltotta volna, dúdoltuk volna előadás közben is. Hisz közülünk ki ne hallotta volna már a Mindig az a perc, a Holdvilágos éjszakán, a Holnap ki tudja, a Hamvadó cigarettavég, Az ember egy léha, illetve a Tanulj meg, fiacskám, komédiázni c. dalokat. Ez utóbbi apropóján merül fel a színésznőben az a gondolat, hogy a börtönben töltött napokat, heteket egy előadás részeként kell felfogni, amelyben ismét ő a főszereplő.
Különleges előadás ez, melyben hitelesen kell játszani, ha muszáj, akkor meghalni. Ám egyáltalán nem ez a cél, hanem az, hogy ha meggyötörten is, egyszer kint, szabadon lélegezhessen. Belekezd tehát abba az előadásba, ahol nincsenek nézők, annak végén senki sem tapsol, bravózik vagy füttyög. Az előadás közbe pályájának különböző állomásai, a hozzá barátsággal közeledők, illetve az őt gyűlölők alakjai jelennek meg. A színésznőt az élet számos nagy kérdése is foglalkoztatja. Ilyen például az, hogy miként kell titokzatosnak, bestiának, szívdöglesztőnek lenni. A hozzáállás így fogalmazható meg: a világon minden teérted van. A titok pedig úgy van, hogy nincs. Karády végül rájön arra, hogy a szenvedés mutatja meg igazán, mennyit érünk, hol a helyünk s miként folytatható tisztességgel az életünk. Vagy ha ez nem sikerül, akkor emelt fővel nézzünk szembe a végzettel. Ha már csak egy nap a világ…
Köszönet a nagyszerű színházi élményért.
Kedden, október 16-án a kárpátaljai nézők a Karády zárkája c. darabot a KMKSZ szervezésében a Latorca-parti városban, a Munkácsy Mihály Magyar Házban ismét láthatják.
Kovács Elemér