Mind a most bemutatásra kerülő Beregszász város monográfiája, mind a nemrég megjelent Nagybereg krónikája hiánypótló kiadvány. Mindkettő segít a helyi identitás erősítésében, és jelentősen hozzájárul e két településen élők történeti tudatának ápolásához, hangzott el a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett könyvbemutatón, amelyre az intézmény Apáczai Csere János könyvtárának központi olvasótermében került sor.
A Magyar Tudomány Ünnepének hónapjában a Magyar Tudóstársaság megalakulását, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia létrejöttét ünnepeljük, emlékeztett rá köszöntőjében Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja. Remélem, hogy az itt bemutatott kötetek elolvasása révén nemcsak a történelemben járatosabbak, hanem az egyszerű polgárok is jobban megérthetik Beregszász, illetve Nagybereg történelmét, betekintést nyerhetnek abba a gazdag kulturális örökségbe, amelynek megteremtésében a magyarok kiemelkedő szerepet játszottak.
Ezek a kötetek ékes bizonyítékai annak, hogy főiskolánkon sokirányú és mélyreható tudományos munka folyik, s erre valamennyien büszkék lehetünk, hangsúlyozta köszöntőjében Csernicskó István rektor.
Elismeréssel szólt a Beregszász város monográfiája című kötetről Barta János, a Debreceni Egyetem történészprofesszora, aki rámutatott azokra a gazdasági, kulturális és szellemi értékekre, amelyeket a város lakóinak az elmúlt évszázadok során sikerült létrehozniuk. A reményteljes jövőben bízva további sikereket kívánt a kötet szerzői gárdájának.
A továbbiakban a kollektív monográfia szerzői és szerkesztői, a főiskola történészei osztották meg gondolataikat a közönséggel. Dancs György a reformkori Beregszászról szólva arra emlékeztetett, hogy ekkor már számos kiadványból, újságcikkből tájékozódhatunk a város mindennapjairól, az itteni emberek gondolkodásmódjáról.
Jelentős hullámvölgyek jellemzik a városnak az 1848/49-es szabadságharcot követő időszakát, mutatott rá Molnár Ferenc, a kötet másik szerzője, aki lényegesnek tartotta kiemelni, hogy a kiegyezés utáni időszakban megerősödnek a civil szervezetek, élénkül a társasági élet, fejlődik a helyi iskolarendszer.
A helytörténeti kutatások fontosságáról, a vélt és valós történelemről fejtette ki véleményét Zubánics László történész, az Ungvári Nemzeti Egyetem docense, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy kutatni valónk továbbra is van bőven, mivel a helyi történészek által igen nagyra becsült Lehoczky Tivadar munkáiban számos olyan középkori dokumentumra hivatkozik, amelynek az eredetijét ma nem tudjuk fellelni.
Az ezt követő pódiumbeszélgetés során annak vezetője, Szakáll Imre kérdezte a szerkesztési alapelvekről a kötet összeállítóit, illetve arra kérte az egyes fejezetek szerzőit, hogy néhány mondatban foglalják össze az általuk megírt részeket. Rácz Béla elmondta: jellemző módon a vidék immáron negyvenezer esztendeje folyamatosan lakott, mivel az itt megtelepedők biztos víz- és élelemforráshoz jutottak. Az ide kihelyezett erdőóvók és a hamarosan megtelepedő szászok az általok meghonosított szőlészet, fémmegmunkálás, bányászat a folytatást biztosítják, hangsúlyozta Kész Barnabás, aki online kapcsolódott be a beszélgetésbe. Nem feledkezhetünk meg Nagy Lajos királyunknak és édesanyjának, Erzsébetnek a szerepéről, aki udvart tartott itt fent, kolostort, templomot építtetett.
A településnek a Rákóczi-szabadságharcban játszott szerepéről Csatáry György osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Dancs György pedig arról szólt, hogy a településnek miként sikerült megőriznie vármegyeközponti szerepét. Molnár Ferenctől megtudtuk, hogy a város lakóit mennyire felkészülten érte az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc, Braun László pedig elmondta (online), hogy a dualizmus korában a helyiség milyen jelentős fejlődésen ment keresztül. A XX. század vérzivataros eseményeiről Maruszics Erik és Molnár D. Erzsébet számolt be. Váradi Natália pedig a Hruscsov és a Brezsnyev nevével fémjelzett időszakban történteket foglalta össze, amikor is a városban számos, többszáz dolgozót foglalkoztató vállalat jött létre és ért el komoly sikereket a termelés és a marketing terén. Az előadó külön kitért arra a nagyfokú és igen hatékonynak bizonyuló ideológiai munkára – lásd a Barátság Fesztiválok életre hívását –, amelyet a helyi pártszervezetek folytattak. Molnár D. István a különböző korszakok összevető vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy érhették bármilyen súlyos veszteségek is a várost a mögöttünk hagyott évszázadok során, vármegyeközponti rangjának köszönhetően mindig is vonzó helynek számított az ide betelepülni vágyók számára. Végül megtudtuk, hogy a jövő héten a kötet már PDF formában is rendelkezésre áll az érdeklődők számára.
A Szamborovszkyné Nagy Ibolya által jegyzett Nagybereg kismonográfiája c. kötetet Csatáry György mutatta be. Aki arra elékeztette a hallgatóságot, hogy a munka megírásához rengeteg írott forrás, dokumentum állt a szerző rendelkezésére. Így aztán biztosak lehetünk benne, hogy a tervezett nagymonográfiához is nagyon sok adat már most ott lapul a kartotékokban.
Molnár D. István arról szólt, hogy számára igencsak szimpatikus, hogy a kötet megírásával a szerzőnek mi a bevallott célja: legfőképpen az, hogy a helyi közösség minél többet tudjon meg múltjáról, s büszke legyen elődeire. Igencsak figyelemre méltó, hogy a kötet szerzője nem csupán a különböző dokumentumokra és feljegyzésekre hagyatkozik, hanem az általa megszólaltatott több mint harminc adatközlő emlékezetére is.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya a pódiumbeszélgetés során arra hívta fel a figyelmet, hogy Borzsa várának elpusztítása után Nagybereg is ringbe szállt a térség vezető pozíciójának elnyeréséért vívott küzdelembe, ám azt végül is Beregszász nyerte el.
A kötet kiadását támogató Együtt Beregért civil szervezet képviseletében felszólaló Tóth László, a Nagyberegi Református Líceum lelkészigazgatója, Bereg megyei esperes arról szólt, hogy a kismonográfiában megtalálható rengeteg adat nem csupán a településre látogató vendégek tájékozódását segíti, de az itt élőknek is jelentős támpontot nyújt szülőfalujuk alaposabb megismeréséhez.
Zárszavában Orosz Ildikó, a Rákóczi Főiskola elnöke arra biztatta a fiatalokat, hogy mihamarabb lássanak hozzá a szűkebb pátriájukkal kapcsolatos adatok összegyűjtéséhez, hogy azok felhasználásával mihamarabb egy összefoglaló mű szülessen.
