Beregszász legrégebbi épületében, a Szent Kereszt Felmagasztalása Római Katolikus Templomban búcsúünnepet tartottak, melyre sok zarándok érkezett a megye különböző településeiről. Őket és a helyi híveket köszöntve Molnár János esperes-plébános azért fohászkodott, hogy Jézus kiontott vére jelentsen szabadulást a bűntől megtisztulni vágyók számára, a Megváltó kereszthalála pedig váljon mindnyájunk üdvösségére.
A szentmisét bemutató Német László belgrádi érsek visszaemlékezett a múlt század kilencvenes éveinek elejére, amikor az egykori Jugoszláviában testvérháború dúlt. S bár a Délvidéken, ahol a magyarok többsége élt és él ma is, nem zajlottak harcok, a háború negatív következményeivel nekik is szembe kellett nézni: az áramkimaradásokkal, a szétszakított családok bánatával, a toborzással, na és legfőképpen a nagymértékű elvándorlással. Amikor házak, egész utcák néptelenettek el, és a közösségi terekben egyre kevesebb lett az ismerős arc. Ördögi dolog a háború, efelől egyikünknek sincs kétsége, ám van egyfajta hozadéka is. Tisztul az ember gondolkodása, képes önmagába tekinteni, s rájönni arra, hogy mi a fontos a számára. Amikor rátekintünk a keresztre, akkor Jézus példájából erőt meríthetünk: ragaszkodnunk kell hitünkhöz, nyelvünkhöz, kultúránkhoz. A kereszt pedig Jézus halálával a Mindenhatóval való kapcsolat és a bűnbocsánat jelképévé vált.
Az érsek a továbbiakban szólt arról is, hogy a pápa 2025-öt szent évvé nyilvánította, melynek jelmondata: a remény zarándokai. Ugyanis szent meggyőződéssel valljuk, hogy a reménység nem okozhat csalódást. Ilyen a békébe vetett mélységes hitünk, melynek érdekében a maga helyén mindenkinek tennie kell. Az egyszerű emberek az ima erejével tudják rávenni a döntéshozókat, hogy vessenek véget az öldöklésnek.
Demkó Ferenc görögkatolikus püspöki helynök az út menti keresztek sokfélesége kapcsán azt fejtegette, hogy számára azok a legszimpatikusabbak, amelyeken a Megváltó kitárt karral mindenkit magához kíván ölelni. Erre az ölelésre nekünk – gondoljunk csak a két és fél éve szétszakított családokra – most nagyon nagy szükségünk van.
Az ilyen hálaünnepek, mint a jelenlegi, az embert mindig önvizsgálatra késztetik, fogalmazott Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke. Vajon nem tévúton járok? Szívem mennyire hasonlít Jézus szívéhez? A kérdések feltevése és megválaszolása mellett ugyanakkor feladatunk is van: a próbák és a nehézségek ellenére legyünk hű követői a Megváltónak.
Hálát adunk a Mindenhatónak ezért a lelkünket erősítő együttlétért, mondta az ünnepi alkalom zárásaként Lucsok Péter, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke. A keresztben van a mi reménységünk. Végezetül a püspök köszönetet mondott a Belgrádból érkezett érseknek az együtt érző, bátorító, vigasztaló, a hitünket erősítő szavakért. Vagyunk, helytállunk, hittel bízunk.
A templombúcsú agapéval zárult.
