Az egyházközösség elsősorban eukarisztikus közösség, az Úr asztala köré gyűlt, onnan táplálkozó, életet merítő, hitében megújuló és megerősödő közösség. Csúcs és forrás egyben, hangzott el az úrnapi szentmisén a beregardói Szent Kinga római katolikus templomban, ahol gondos előkészületek után, hitét megvallva, négy fiatal újította meg keresztségi fogadását, s vált az egyházközség tagjává.
„Szentlélek, úgy kérünk, szállj le ránk!” Az ének elhangzása után Molnár János esperes-plébános a következő szavakkal fordult a jelenlévő hívekhez: beérett a termés. A virágzó, hitében erősödő beregardói római katolikus egyházközségben immár második alkalommal tartunk olyan alkalmat, amikor fiataljaink az oltári szentség előtt szívükben először találkoznak Jézussal, és szent fogadalmat tesznek arra, hogy további életük során a Megváltó által kijelölt utat járják, s hogy sohasem térnek le arról. Az ige hirdetője Szent Pál szavait idézve megemlékezett az utolsó vacsoráról, szívünkre helyezve Krisztus szavait: „Én vagyok az égből leszállott kenyér”. Mi pedig valamennyien, akik magunkban hordozzuk az Úr Jézus testének és vérének szent titkát, a Megváltó követőivé válunk.
Az elsőáldozók fogadalomtételükben arra tettek esküt, hogy ellentmondanak a bűnnek, a gonoszság csábításának, hitet tettek a mindenható Istenben és annak egyszülött Fiában, a bűnök bocsánatában és az örök életben. Ígéretükben megfogadták, hogy keresztény emberhez méltó tiszta életet élnek, hogy jók lesznek, és másoknak is sok örömet szereznek. „Uram, Jézusom, kérlek, segíts, hogy mindig kedves gyermeke legyek a mennyei Atyának, jó testvére embertársaimnak, és eljussak az örök életre” – hangzott a legvégén a fohász.
„Te vagy a fény a szívemben, Jézus” – hangzott ezt követően az elsőáldozók ajkáról az ének, akik versben és énekben is megvallották hitüket, és mondtak köszönetet hitoktatójuknak és papjuknak azért, hogy életük ezen nagy napjára felkészítették őket.
A mise legvégén a szülők köszönete hangzott el.
