Kárpátalján tartottak kerekasztal-beszélgetést a nemzeti kisebbségek jogainak fokozottabb védelméről, az európai normákkal összhangban és Ukrajna európai uniós csatlakozási tárgyalásainak keretében. A rendezvényen Ukrajna Ombudsmani Hivatalának, a magyarországi Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és az Európa Tanács képviselői, valamint a kárpátaljai magyar közösség és a helyi önkormányzatok képviselői vettek részt. A tanácskozás egyik központi üzenete az volt, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak védelme, Ukrajna megerősítése és az európai integráció nem egymással ellentétes célok, hanem egymást erősítő folyamatok.
Pétervári Natália, Szabó Sándor
A „Nemzeti kisebbségek (közösségek) jogainak fokozottabb védelme Ukrajnában az európai normákkal összhangban és az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások keretében” címmel megtartott kerekasztal újabb állomása annak az együttműködésnek, amely az elmúlt időszakban Ukrajna Ombudsmani Hivatala és a magyarországi Alapvető Jogok Biztosának Hivatala között alakult ki.
Dmitro Lubinec, Ukrajna emberi jogi biztosa felszólalásában hangsúlyozta, hogy az együttműködés immár rendszeres és intézményes keretek között zajlik. Az ungvári és nyíregyházi megbeszélést követően ezúttal kétnapos közös munkalátogatásra került sor, amelynek keretében Ukrajna Ombudsmani Hivatalának és a magyarországi Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát képviselő delegáció tagjai a kárpátaljai magyar közösség több oktatási intézményét is felkeresték.
„Az ukrán és a magyar ombudsmani intézmények kapcsolatának történetében most először zajlik kétnapos munkalátogatás, amelynek keretében közös monitoringlátogatásokat teszünk a magyar nemzeti közösség különböző intézményeiben”
– hangsúlyozta Dmitro Lubinec.
Ukrajna Ombudsmani Hivatala és a magyarországi Alapvető Jogok Biztosának Hivatala korábban együttműködési memorandumot is aláírt, valamint közös munkacsoport létrehozásáról állapodott meg. A testület célja, hogy gyorsan és közvetlenül reagálhasson mind az Ukrajnában élő magyar közösség, mind a Magyarországon élő ukrán nemzeti kisebbség jogait érintő esetleges problémákra.
Az ukrán fél részéről a munkacsoport tagja Dmitro Lubinec, Ukrajna emberi jogi biztosa, Olekszandr Oszipov, az egyenlő jogokért, szabadságjogokért és a nemzeti kisebbségek jogaiért felelős ombudsmani képviselő, valamint Mihajlo Szpaszov, a nemzetközi együttműködésért felelős képviselő.
A magyarországi Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát dr. Juhász Imre, Magyarország alapvető jogok biztosa, dr. Könnyid Balázs, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalának főtitkára, valamint dr. Gyeney Laura, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes képviselte.
Az Európa Tanács: a kisebbségi kérdés mindenekelőtt emberi jogi kérdés
A megbeszélésen részt vett az Európa Tanács küldöttsége is. Natalie Sabanadze, az Európa Tanács politikai ügyekért és külkapcsolatokért felelős igazgatója pozitívan értékelte a magyar és az ukrán ombudsmani hivatal között kialakult aktív együttműködést.
Mint fogalmazott, a mostani párbeszéd egyik legfontosabb eredménye, hogy a kisebbségi kérdést visszahelyezi oda, ahová tartozik: az emberi jogok és azok védelmének területére, kiemelve azt az úgynevezett biztonságiasított kétoldalú politika keretei közül.
Natalie Sabanadze üdvözölte, hogy az elmúlt időszak találkozói már konkrét eredményeket is hoztak: létrejön a közös munkacsoport, és megkezdte működését a közvetlen kapcsolattartást segítő forródrót is.
Az Európa Tanács képviselője szerint a kezdeményezés folytatása rendkívül fontos, sikere pedig közvetlenül és kedvezően hathat Magyarország és Ukrajna jószomszédi kapcsolataira.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a szomszédos országok közötti rendezetlen kérdések olyan sebezhetőséget teremthetnek, amelyet ellenséges erők nyomásgyakorlásra használhatnak fel. Ezeket a kockázatokat ezért a lehető legkisebbre kell csökkenteni.
Natalie Sabanadze kiemelte: Magyarország és Ukrajna egyaránt tagja az Európa Tanácsnak, a strasbourgi székhelyű nemzetközi szervezetnek, amelynek fő célja az emberi jogok, a a demokrácia és a jogállamiság védelme Európában. A szervezet az elmúlt évtizedekben számos olyan jogi és intézményi mechanizmust dolgozott ki, amelyek segítik az államokat kötelezettségeik teljesítésében, és egyben lehetővé teszik azok végrehajtásának ellenőrzését is.
Ezek közül az egyik legfontosabb az Európa Tanács által 1995-ben elfogadott Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény, amely alapvető jogi sztenderdet teremt a nemzeti kisebbségek védelmében. A dokumentum iránymutatást ad az államoknak arra, hogyan biztosítsák a kisebbségek jogait, miként teremtsenek megfelelő feltételeket számukra, valamint hogyan segítsék kulturális és nyelvi identitásuk megőrzését és fejlesztését úgy, hogy közben nemzetiségtől függetlenül a társadalom teljes jogú tagjaivá váljanak
Natalie Sabanadze ezzel összefüggésben több alapelvet is kiemelt.
Az első szerint a nemzeti kisebbségek jogainak védelméért az elsődleges felelősség mindig azt az államot terheli, amelynek területén az adott közösség él – jelen esetben Ukrajnát. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a kisebbségi jogok biztosítása nem olyan feladat, amelyet egyszer és mindenkorra „meg lehet oldani”. Olyan állandó odafigyelést és párbeszédet igénylő kérdésről van szó, amelynet folyamatosan napirenden kell tartani, és amelyet demokratikus, befogadó módon, az integrált társadalom építésének részeként kell kezelni.
A második elv a szomszédos államok legitim érdeke. A szomszédos országoknak lehet jogos érdekük azoknak a kisebbségeknek a jóléte iránt, amelyekhez kulturális és történelmi kapcsolatok fűzik őket. Ez az érdek azonban a nemzetközi jog alapján nem alakul automatikusan különleges jogosultságokká. A szomszédos államok politikájának a jószomszédi viszony, a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartására kell épülnie.
Az ilyen segítség akkor üdvözlendő, ha hozzájárul a nemzetközi normák betartásához, a kulturális identitás védelméhez és az államközi kapcsolatok erősítéséhez. Sabanadze szerint mindez a regionális stabilitás szempontjából is kulcsfontosságú.
Úgy vélte, a mostani kezdeményezés éppen egy ilyen „lehetőségek ablakát” nyitotta meg, az Európa Tanács pedig azért van jelen, hogy segítse a feleket az ebben rejlő lehetőségek megfelelő kiaknázásában.
Külön hangsúlyozta azt is, hogy az államok közötti kétoldalú megállapodások nem biztosíthatnak az európai normáknál alacsonyabb szintű védelmet. Túlmutathatnak az európai minimumon és többletjogokat is biztosíthatnak, de nem jelenthetnek visszalépést a már garantált jogok szintjéhez képest.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kisebbségpolitika területén nem célszerű mereven, kölcsönösségi alapon kezelni az egyes kérdéseket, hiszen minden kisebbségi közösség helyzete egyedi, és a két fél körülményei ritkán feleltethetők meg teljesen egymásnak. Ehelyett a felek kölcsönös együttműködési szándékából érdemes kiindulni.
Natalie Sabanadze hangsúlyozta:
az Európa Tanács teljes mértékben elkötelezett Ukrajna európai integrációjának támogatása mellett. A szervezet erőfeszítései három fő irányra összpontosulnak: az újjáépítésre, az elszámoltathatóság biztosítására és a politikai támogatásra.
Beszédét egy ukrán kollégájától idézett gondolattal zárta: „Ebben a szörnyű háborúban Oroszország a múltért harcol, Ukrajna pedig a jövőért.” Hozzátette: az Európa Tanács részese kíván lenni Ukrajna európai jövőjének.
Babják Zoltán: a kétnyelvűség legyen előny, ne konfliktusforrás
A tanácskozáson felszólalt Babják Zoltán, Beregszász polgármestere is, aki a kisebbségi jogok gyakorlati érvényesülésének fontosságára hívta fel a figyelmet.
Mint fogalmazott, ezekről a jogokról nem elegendő kizárólag a jogszabályi rendelkezések szintjén beszélni: azt is vizsgálni kell, hogyan valósulnak meg a mindennapi életben.
Bemutatta a 2000-ben életre hívott Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulását, amely egy olyan kiemelt szakmai és érdekvédelmi szervezet Ukrajnában, amely tizenkét kárpátaljai kistérséget fog össze. Ezekhez összesen kilencven, többségében magyar lakossággal rendelkező település tartozik. A szervezet feladata a tagönkormányzatok érdekképviselete, együttműködésük fejlesztése, közös fejlesztési és pályázati projektek megvalósítása, valamint a helyi önkormányzatok szakmai kapacitásának erősítése.
Babják Zoltán szerint alapvető fontosságú, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése ne váljon politikai szembenállás tárgyává. Mint fogalmazott, a nemzeti kisebbségek kérdését mindenekelőtt emberi jogi ügyként, a kölcsönös tiszteletre és bizalomra építve kell kezelni, és a hangsúlyt a felmerülő problémák gyakorlati rendezésére kell helyezni.
A polgármester kitért arra is, hogy a kárpátaljai magyar közösségek az egész országgal együtt viselik a háború terheit. Hozzájárulnak a kritikus infrastruktúra működtetéséhez, befogadják a belső menekülteket, és különböző módokon támogatják az ukrán államot és a hadsereget.
„Meggyőződésem, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak védelme és az ukrán állam megerősítése semmilyen módon nem mond ellent egymásnak”
– hangsúlyozta.
A legfontosabb kérdések között említette az oktatást.
A kárpátaljai magyar közösségek számára alapvető fontosságú, hogy a gyermekek magas szinten sajátítsák el az államnyelvet, ugyanakkor ne veszítsék el anyanyelvüket. Babják Zoltán ezért olyan megközelítést támogat, amelynek keretében az ukrán nyelvet a magyar anyanyelvű gyermekek számára erre kidolgozott módszertannal oktatják.
Mint hangsúlyozta, ennek célja nem a követelmények csökkentése, hanem éppen ellenkezőleg: a jobb gyakorlati eredmény elérése.
A cél az, hogy az iskola befejezése után a gyermek folyékonyan beszéljen ukránul, azonos esélyekkel tanulhasson tovább és vállalhasson munkát Ukrajnában, miközben megőrzi magyar anyanyelvét és kulturális identitását is.
A polgármester külön kitért a kétnyelvű szakemberek fontosságára. Mint mondta, azokban a közösségekben, ahol jelentős a magyar anyanyelvű lakosság aránya, az önkormányzatoknak, a közigazgatási szolgáltatóközpontoknak, az egészségügyi intézményeknek, a szociális szolgálatoknak és más közintézményeknek egyaránt szükségük van ukránul és magyarul is beszélő munkatársakra.
Ez nem csupán kisebbségi jogi kérdés, hanem a közszolgáltatások minőségének ügye is. Egy betegnek vagy nehéz élethelyzetbe került embernek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy pontosan el tudja mondani a problémáját, és megértse a számára átadott információkat.
A kétnyelvűséget ezért ezekben a közösségekben fontos szakmai kompetenciaként kell kezelni, és megfelelő feltételeket kell teremteni a kétnyelvű szakemberek képzéséhez, valamint ahhoz, hogy a fiatalok saját közösségükben maradjanak és vállaljanak munkát.
Babják Zoltán üdvözölte, hogy szeptember elején az ukrán parlament határozatban hivatalosan elismerte és elítélte az 1944 és 1946 között a szovjet katonai közigazgatás által Kárpátalján a magyarok (és németek) ellen elkövetett történelmi bűnöket és atrocitásokat.
Mint fogalmazott, ez rendkívül fontos lépés a kárpátaljai magyar közösség számára, hiszen a deportálások, a kényszermunka és az üldöztetés mögött konkrét családok történetei és tragédiái állnak. A történtek ukrán állam általi elismerését a történelmi igazságtétel és a sztálini rendszer áldozatainak emléke iránti tisztelet gesztusának nevezte.
Beszéde végén három alapvető szempontban foglalta össze álláspontját: a kárpátaljai magyar gyermek sajátítsa el magas szinten az ukrán nyelvet, miközben megőrzi anyanyelvét; a magyar anyanyelvű ukrán állampolgárok teljes körűen hozzáférhessenek az állami és önkormányzati szolgáltatásokhoz; az ukrán és a magyar nyelv ismerete pedig értéket és előnyt jelentsen mind a közösség, mind az állam számára, ne pedig ellentétek forrása legyen.
„Így erősödhet meg az állam és polgárai közötti bizalom – ez pedig egy erős Ukrajna alapja”
– fogalmazott.
Zubánics László: a magyar közösség aktív szerepet vállalhat Ukrajna európai integrációjában
Dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti közösségek jogainak biztosítása nem csupán Ukrajna európai uniós csatlakozásának egyik fontos kérdése, hanem a belső stabilitás és a minőségi jószomszédi kapcsolatok alapja is.
Mint mondta, az európai integráció Ukrajna egyik legfontosabb stratégiai célja a következő évekre, és a kárpátaljai magyar közösség számára is kiemelt jelentőségű, hiszen annak egyik alapja a jogállamiság.
Kiemelte, hogy a magyar közösség civil szervezetei Ukrajna függetlenségének elmúlt több mint három évtizedében következetesen a jogállamiság elve alapján fordultak az ország végrehajtó és törvényhozó hatalmához, azzal a céllal, hogy elősegítsék az ukrán jogszabályok európai uniós alapelvekkel való harmonizálását.
Zubánics László arra is felhívta a figyelmet, hogy amikor a médiában szóba kerülnek a nemzeti közösségek kérdései, azok gyakran éppen a magyar közösséggel összefüggésben jelennek meg. Szerinte ennek megértéséhez fontos figyelembe venni a történelmi hátteret is. Rámutatott: Kárpátalján több olyan civil és közösségi intézmény működik, amely az Osztrák–Magyar Monarchia idején alapított szervezetek közvetlen jogutódjának tekinthető, és a 20. század történelmi, politikai és háborús változásai ellenére immár legalább száz éve jelen van a térségben.
Szerinte ez a történelmi tapasztalat is hozzájárul ahhoz, hogy a közösség különösen fontosnak tartja az alapvető emberi jogokat és a jogállamiságot. Az UMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy mindez napjainkban az európai integráció és a koppenhágai kritériumok teljesítésének egyik alapvető eleme. Megjegyezte azt is, hogy a visegrádi országokkal és Romániával fenntartott kapcsolatok révén a kárpátaljai magyar szervezetek olyan partnerek tapasztalatait is közvetlenül megismerhetik, amelyek már végigjárták az európai uniós csatlakozás útját.
Ezeknek az országoknak a kisebbségvédelem terén szerzett tapasztalatai és szakmai ismeretei Ukrajna számára is hasznosíthatók lehetnek.
Fontos fordulópontnak nevezte a nemzeti kisebbségekről szóló törvény 2023. december 8-án, az Európai Bizottság ajánlásai alapján elfogadott módosításait. Értékelése szerint ezek jelentősen bővítették a nemzeti közösségeket megillető jogok körét, és megfelelő alapot teremtettek a további munkához.
Hozzátette: az elmúlt két évben az Európa Tanács és az Európai Bizottság ukrajnai képviseletének kezdeményezésére folyamatosan zajlik a kisebbségi jogokat érintő szabályozás finomítása. Reményei szerint 2027-ig sikerül megvalósítani a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló cselekvési terv legfontosabb célkitűzéseit, amihez 2026–2027 folyamán további jogszabály-módosításokra is szükség lehet.
Az UMDSZ elnöke kiemelte, hogy a nemzeti közösségek képviselői közvetlenül is részt vesznek ezeknek a kezdeményezéseknek az előkészítésében. A nemzeti kisebbségeket képviselő testület ülésein rendszeresen megfogalmaznak ajánlásokat és szakmai véleményeket a parlament elé kerülő jogszabálytervezetekkel kapcsolatban.
Mint elmondta, csak az idei évben öt ilyen ülésre került sor. Ezeken többek között a veszélyeztetett nyelvek védelme, valamint azok ukrajnai támogatásának 2037-ig szóló kérdései is napirendre kerültek. Zubánics László úgy fogalmazott, hogy a magyar közösség egyfajta „motorja” ezeknek a folyamatoknak.
Pozitív lépésnek nevezte, hogy a törvénymódosításokban a nemzeti kisebbségek jogainak védelme közvetlenül Ukrajna emberi jogi biztosának feladatai között is megjelent. Ugyanakkor szerinte tovább lehetne erősíteni az intézményi lehetőségeket.
Javaslataik között szerepel az emberi jogi biztos kisebbségvédelmi hatásköreinek pontosabb jogszabályi meghatározása, valamint az, hogy az éves ombudsmani jelentés önálló és részletes fejezetben foglalkozzon a nemzeti kisebbségek és az őshonos népek jogainak védelmével. Indokoltnak tartaná azt is, hogy az éves jelentés az Ukrajna különböző régióiban tett monitoringlátogatások tapasztalatait és az azokból levont következtetéseket is összefoglalja
Az ukrán–magyar együttműködésről szólva Zubánics László úgy fogalmazott, hogy az utóbbi időszakban nagyon pozitív párbeszéd kezdett kialakulni.
Véleménye szerint a magyar–ukrán kormányközi vegyes bizottság munkájának újraindítása hatékony szakmai fórumot teremthet. Ez lehetőséget adhat arra, hogy gyorsan rendezzék azokat a gyakorlati kérdéseket, amelyeket egyes intézmények vagy szervezetek vezetői saját hatáskörükben nem tudnak megoldani.
