A Beregszászi Kossuth Lajos Líceum (korábban Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola) Beregszász legnagyobb történelmi múlttal rendelkező iskolája, több mint 120 éves múltra tekint vissza. Az eltelt évszázad alatt az impozáns épület mindvégig az oktatás-nevelés szolgálatában állt. A tanintézmény 1963 óta viseli büszkén Kossuth Lajos magyar politikus, államférfi, ügyvéd és újságíró, a Batthyány-kormány pénzügyminiszterének (1802. szeptember 19. –1894. március 20.) nevét, s erre a napra minden évben igyekeznek megemlékezi. A líceum névadója születésének 224. évfordulóját méltatta.
Hegedűs Csilla
– Intézményünkben sokéves hagyomány Kossuth Lajos születésnapjának méltatása. 1963 óta büszkén viseljük a nevét a nem mindennapi közéleti személyiségnek, politikusnak, aki a reformkor egyik legaktívabb és legkiemelkedőbb alakja. Példaképként tekintük rá. Szellemisége, hazaszeretete, hűsége, józan ítélőképessége, megfontoltsága mind-mind arra sarkall minket, hogy líceumunk vezetését, a diákjaink oktatását- nevelését ilyen mederben folytassuk. Csak erős gyökerekkel lehet átvészelni a jelen viharait és a Kossuth líceumnak erős, mélyrenyúló gyökerei vannak! – mondta Zseltvay-Vezsdel Emese igazgató.
Ebben a tanévben a 8.A és 8.B osztályos tanulók készültek ünnepi műsorral, tisztelettel emlékeztek sokak példaképére.
– Vannak nevek a történelemben, amelyeket mindannyian ismerünk. Utcatáblákról, tankönyvekből, bankjegyekről, vagy éppen a róla elnevezett rádióról. Ilyen Kossuth Lajos neve is, akinek ma születésének évfordulójára emlékezünk – emelték ki a diákok. – Könnyű lenne őt egy távoli, elérhetetlen, márványba faragott történelmi alakként kezelni. De ha átnézzük a tankönyvek lapjait, egy olyan embert találunk, aki nagyon is hasonlított a mai fiatalokhoz: tele volt ambícióval, hittel, és nem félt felemelni a szavát az igazságtalanság ellen. Kossuth nem fegyverrel, nem hadsereggel kezdte a harcot, hanem a szabad szó erejével. Hitt abban, hogy a gondolat, a sajtó és a kultúra képes megváltoztatni egy egész ország sorsát. Amikor ma rá emlékezünk, nem a múltba révedünk.
Inkább azt a tüzet keressük, ami őt és a reformkor fiatalságát hajtotta: a bátorságot, hogy alakítsuk a saját jövőnket, és a felelősséget, amellyel egymásért és a hazánkért tartozunk – tették hozzá,
majd elhelyezték a tisztelet koszorúit az udvaron lévő emléktáblánál, valamint az épület előtt álló mellszobránál.
