„Isten, áldd meg a magyart!” Ezzel a fohásszal kezdődik a magyarok himnusza. Melynek születésnapját – immáron a kétszázkettediket – 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket, hangzott el a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (BKÉSZ) ünnepi rendezvényén, melyre hagyományosan a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban került sor.
Immár hagyomány, hogy a BKÉSZ kiállítással ünnepli a magyar kultúra napját. Idén a szervezők egy sokat mondó címmel készült viselet- és ékszerkiállításra invitálták az érdeklődőket. (el)Viselni – ez utal arra, hogy a hagyományos, illetve a hagyományokra alapozott öltözetünket, ékszereinket viselni, sorsunkat pedig – soha fel nem adva – elviselni kell.
Az ünnepség nemzeti imánk eléneklésével vette kezdetét – harmonikával kísért Krajnikné Hegyi Irén, a Magyar Kultúra Lovagja –, majd a rendezvény moderálását is felvállaló Ferku Szilveszter tolmácsolásában Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményét hallhattuk, melyet a költő szatmárcsekei magányában 1823. január 22-én tisztázott le, s ez a dátum lett a magyar kultúra napjává.
A megjelenteket elsőként Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője köszöntötte. Aki kiemelte: az ünnep kapcsán nem elég anyanyelvünk, kultúránk fontosságáról beszélni, de a beszédet tettek is kell kövessék, ki kell venni részünket a magyar kultúra ápolásából. „Mi, magyarok, fontos küldetést kaptunk Istentől. Európa védőbástyájává avatott bennünket a történelem. És álltuk az idők viharait és a véres csaták borzalmait. Mikor nyelvi, nemzetiségi jogainkat csorbítják, akkor szükséges, hogy lássa társadalmunk: igenis van értelme a magyar kultúra ápolásának, igenis van értelme nemzeti identitásunk megőrzésének, igenis van értelme az anyanyelvi oktatásnak! Mindannyiunk érdeke, hogy fiataljaink a magyar iskolákban szívják magukba a magyar kultúra és művelődés alapjait és vértezzék fel magukat az öntudatos magyar identitás páncéljával” – fogalmazott a diplomata. Aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar kultúra napján számvetést is kell készítenünk: ápoljuk-e, őrizzük-e anyanyelvünket; kellően tiszteljük-e és továbbadjuk-e hagyományainkat, népszokásainkat; neveljük-e gyermekeinket az embertársaink iránti tiszteletre, együttérzésre, felelősségvállalásra, az anyanyelv, a nemzeti kultúra, a család, a haza iránti szeretetre?! „Az európai kultúra nincs nemzeti kultúra, így a magyar kultúra nélkül sem!” – hangsúlyozta Gyebnár István. Aki a továbbiakban így fogalmazott: „A mostani esemény méltó szimbóluma annak, hogy a kárpátaljai magyarság büszke múltjára, de a jövőnek is építkezik, s nem rombol”, mondta.
A kiállítást szervező Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke, Jakab Eleonóra köszöntőjében elmondta: a magyar kultúra ünnepe előtt idén azért szerettek volna egy nőknek szóló kiállítással tisztelegni, mert a hagyományok, a kultúra, a család megőrzésében mindenkor fontos szerep jutott a gyengébb nemnek. „Egy nőnek minden körülmények között nőnek kell maradnia. A mostani háborús körülmények között ez többszörösen is igaz. Ők próbálják összetartani a családokat, vinni a vállalkozást, a gazdaságot, nevelni a gyermekeket.” Mint mondta, ebben számára is példát mutatott anyai nagymamája, aki két világháborút is átélt, s aki a nehézségek elviseléséhez Istenbe vetett hitéből merített erőt. S aki varrónőként elvárta, hogy az általa készített ruhákat viseljék, mert „a viseléshez tartás kell, a tartást pedig a gerinc adja”. Jakab Eleonóra a mihamarabbi béke reményében mindenkinek (ki)tartást kívánt, hogy képesek legyünk (el)viselni az elkövetkező időszakot.
A továbbiakban a kiállítók mutatkoztak be. Prófusz Marianna beregszászi népművész évtizedek óta őrzi és népszerűsíti a beregi keresztszemest, amit immáron a mai viseletbe is „beleszőtt”. S mint láthattuk, a modern ruhakölteményeket is „feldobják” ezek a motívumok. Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona viseletkészítő igencsak jó ízléssel alkalmazza azokat, s a Prófusz Marianna szőtteseivel gazdagított alkalmi kollekciójának darabjai immáron népi iparművészeti minősítésen (Modern Míves Termék) zsűrizett, illetve díjazott alkotások lettek. A Beregsomban élő viselet- és ékszerkészítő ezúttal három alkotótársával – Kepics Reiter Andrea, Tóth Márta és Lőrincz Zsuzsanna – egy-egy kékfestő ruhakölteményt is bemutatott, illetve megismerkedhettünk Ilona ásványékszereivel is.
Különleges, frivolitás technikával készült csipkeékszereivel debütált a kiállításon a bátyúi Gabóda Éva etnográfus. Most kiállított ékszerei az eleganciát képviselik, feldobják ünnepi viseletünket, kiemelik a nőiességet, az egyediséget, de munkái a hétköznapi öltözködésben is felhívják a figyelmet viselőjükre.
A BKÉSZ magyar kultúra napi rendezvényét a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola Markó Veronika vezette Búzavirág citeraegyüttesének előadása színesítette.
Kovács Erzsébet
