Idén 160 résztvevővel zajlanak a negyedszázados jubileumát ünneplő Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadémia rendezvényei. A négy napon át tartó alkalomnak ezúttal is a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem ad otthont.
Az ünnepélyes megnyitón a szervezők nevében Fodor Éva, a KMPSZ irodavezetője köszöntötte az egybegyűlteket, és annak a reményének adott hangot, hogy az előttünk álló napok során a résztvevők számos olyan előadást hallgatnak meg majd, melyek jelentősen hozzájárulnak szakmai, szellemi fejlődésükhöz, az elhangzott ötletek, a bemutatott megoldások, jó gyakorlatok pedig további inspirációt jelentenek valamennyiük számára.
A kerek évforduló alkalmából gratulált a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetségnek Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja, aki annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a minden év nyarán megszervezett együttlét beváltotta a hozzáfűzött reményeket, és hozzájárult a kárpátaljai magyar tannyelvű közoktatás erősítéséhez, a magyar kultúra szolgálatához és a kárpátaljai magyar pedagógusok ismeretének folyamatos megújításához. A diplomata hitet tett amellett, hogy a pedagógusakadémia a tapasztalatok kölcsönös megosztása révén sokat segít a résztvevőknek, hogy kreatívabban, hatékonyabban és eredményesebben tudják betölteni neves hivatásukat.
Ma a külhoni magyar közösségek közül a kárpátaljai van a leginkább szorongatott helyzetben. Vida László emlékeztetett: az új magyar kormány elkötelezett a kárpátaljai magyar közösség támogatása mellett, anyagi, erkölcsi és politikai szolidaritást vállal, ami továbbra is a nemzetpolitika szilárd alapját képezi. Nemrég Magyarország és Ukrajna között szakértői szinten megállapodás jött létre, amelynek értelmében a Kárpátalján élő magyarok visszakaphatják nyelvi, oktatási, kulturális és politikai jogaikat. Van okunk bízni abban, hogy az elért megállapodások a következő másfél évben törvényerőre emelkednek, és a két ország viszonyában, valamint ezzel párhuzamosan a kárpátaljai magyar kisebbség életében végre új fejezet kezdődhet, jelentette ki a diplomata.
Visszatekintőjében Orosz Ildikó, a KMPSZ és a Rákóczi Egyetem elnöke arra emlékeztetett, hogy a pedagógusok nyári továbbképzése már a szövetség megalakulása óta zajlik. Hisz a 30 éves múltra visszatekintő Péterfalvai Ének-, Zene- és Kézművestáborban óvodapedagógusaink olyan foglalkozásokon vehettek részt, melyeken behatóbban megismerkedhettek népdalainkkal és néptáncainkkal, a népi gyermekjátékokkal, emellett olyan kézműves foglalkozásokat szerveztek számukra, melyek révén megismerhették azt a gazdag örökséget, amelyet eleink hagyományoztak ránk. Az elnökasszony felhívta a figyelmet arra, hogy pedagógusaink immáron nem egy-egy szűken vett tantárgyi továbbképzésen vesznek részt nyaranta, hanem az akadémián olyan aktuális témákkal ismerkedhetnek, amelyek rávilágítanak mai világunk sokszínűségére, s emellett megmutatják azokat a kihívásokat, amelyekkel oktatóinknak a mindennapok során szembe kell nézniük. A kulturális programok, a színházi előadás és a filmvetítés pedig remélhetően hozzájárulnak a XXI. századi kárpátaljai lét mélyebb megéréséhez.
Bármennyire is sérti a vidékünkön élő magyarok önérzetét, az anyanyelven való oktatás joga nem tartozik az alapvető emberi jogok közé, mutatott rá nyitó előadásában Csernicskó István, a Rákóczi Egyetem rektora. Ezt támasztják alá a különböző nemzetközi szerződések és az ENSZ alapokmányai. Ha ezeket a normatívákat alaposan górcső alá vesszük, akkor kirajzolódni látszik egy fontos kritérium: minden ország a széles keretek közül maga döntheti el, választhatja meg, hogy milyen normatívákat tart szükségesnek és elfogadhatónak a kisebbségek oktatása terén. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségek mihamarabbi beolvasztására törekvő nemzetállamok részéről másfajta hozzáállást tapasztalunk, mint azoktól az országoktól, amelyek sokkal lojálisabbak és engedékenyebbek a nem a többségi nemzethez tartozókkal szemben, mondta.
Európában sincs egységes normarendszer a kisebbségek anyanyelvi oktatásával kapcsolatban, s azt is látnunk kell, hogy egy állam fejlődésének különböző korszakaiban mennyire meg tudja változtatni az álláspontját ebben a kérdésben, fejtegette a rektor. A Szovjetunió széthullását követően országunk mindenkori vezetése is többféle normatívarendszer mellett tette le a voksát. Nyomban Ukrajna függetlenné válását követően hosszú ideig minden maradt a régiben, majd fokozatosan életbe léptek a folyamatos jogszűkítések, melyek a 2014-ben elfogadott új oktatási törvényben csúcsosodtak ki.
Csernicskó István abbéli reményét is megfogalmazta, hogy a 2027-ben hatályba lépő jogszabályok véget vetnek mindennek, s az Ukrajna és Magyarország között szakértői szinten megkötött megállapodásnak köszönhetően a kárpátaljai magyarok visszakapják nyelvi, oktatási, kulturális és politikai jogaikat. Ám látnunk kell, hogy korábbi jogaink visszaszerzése, főként azok érvényesítése jórészt rajtunk múlik. Jogszerű és pedagógiailag is eredményes megoldásokat kell találni, mutatott rá az előadó. Nagyon elgondolkodtató a következő kérdés: milyen feltételek mellett vezet az anyanyelven vagy másodnyelven folyó oktatás magas szintű kétnyelvűséghez? Ez talán jobban rávilágít a sokak által korábban feltett kérdés lényegére, miszerint: milyen nyelven tanuljon a gyermek, hogy kétnyelvűvé váljék?
Dilemmák a jövő iskolájáról, értékőrző és innovatív köznevelés, a digitális világ hatása a gyerekek pszichés fejlődésére, készségfejlesztés az óvodában és az iskolában, képzőművészeti ismeretek átadása digitális eszközök segítségével, a környezeti nevelés legújabb eredményei Kárpátalján, a magyar mint anyanyelv oktatásának céljai, módszerei és kihívásai – az előttünk álló napok során ezen előadások közül választhatnak a pedagógusakadémia hallgatói. Akik emellett színházi előadás keretében megtekinthetik a Brunszvik Teréz életéről szóló Angyalkert című drámát, a Fekete Ibolya által rendezett Bolse vita c. filmet, mely a Szovjetunió szétbomlása körüli időket idézi fel. Ezen túl népijáték-foglalkozás keretében a kismesterségek alapfogásait ismerhetik meg az érdeklődők, akik emellett betekintést nyerhetnek abba a gyűjtőmunkába, amelyik a kárpátaljai magyar néptáncörökség értékeit kívánja felmutatni.
