Muzsikaszó, ének, tánclépések, vidám gyermekhangok és szorgos kezek munkája töltötte meg élettel augusztus első hetében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Egán Ede Szakképzési Centrum Nagydobronyi Képzési Központját. Ahol a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány immár kilencedik alkalommal szervezte meg Ung-vidéki népzenei és néptánctáborát, amely ezúttal is arra kínált lehetőséget a fiataloknak, hogy ne csupán könyvekből és képekből ismerjék meg őseink kultúráját, hanem maguk is átéljék annak gazdagságát. Együtt énekelve, muzsikálva, táncolva és alkotva ugyanis a hagyomány nem pusztán megtanult ismeretté, hanem személyes élménnyé válik.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít a népművészeti tehetséggondozásra. Mint Váradi Natália, az alapítvány igazgatója elmondta, a népzenei és néptánctábor kezdetben Nagyberegen, később Beregszászban kapott helyet, az elmúlt években azonban a megnövekedett érdeklődésnek köszönhetően az Ung-vidéki fiatalok számára is elérhetővé vált ez a különleges lehetőség. A program célja messze túlmutat azon, hogy a gyermekek néhány új tánclépést vagy népdalt megtanuljanak. A tábor ugyanis olyan kulturális örökséghez vezeti közelebb őket, amely nemzedékeken keresztül formálta közösségeink életét, gondolkodását és identitását. A szervezők fontosnak tartják, hogy a fiatalok megismerjék, megszeressék és később maguk is továbbadják mindazt, amit eleink ránk hagytak. Hiszen egy dallam, amelyet együtt énekelnek, egy tánc, amelyet együtt járnak, vagy egy hangszer, amelyen megszólaltatják őseink muzsikáját, egészen másképpen válik a fiatalok sajátjává. A hagyomány így nem múzeumi emlékké, hanem ma is élő, megélhető kultúrává válik.
A tábor életében a zene és a tánc természetesen központi szerepet kapott. Botos Boglárka táborvezető, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola hegedű- és néptánctanára elmondta: a hét folyamán párhuzamosan zajlottak a különböző csoportok tánc- és hangszeres foglalkozásai, a népdaléneklés, valamint a kézműves programok. A táncfoglalkozásokon idén a felcsíki és a polgári táncokkal ismerkedtek a fiatalok, a fiúk pedig a verbunk világába is betekintést nyerhettek. A tanulást természetesen nem csupán a próbaterem falai között gyakorolták: a hét egyik legjobban várt eseménye a táncház volt, ahol már felszabadultan, örömmel adhatták át magukat a muzsika és a tánc sodrásának. A talpalávalóról a Csipkés zenekar gondoskodott, amelynek tagjai a hangszeres oktatásban is aktívan részt vettek. Molnár István prímás a hegedűsökkel, Bernáth Ferenc a brácsásokkal, Juhász József a nagybőgősökkel, Lénárt Leontyij pedig a cimbalmosokkal foglalkozott. A hangszeres foglalkozásokon elsősorban azok vehettek részt, akik már játszottak az adott hangszeren, így a hét során lehetőségük nyílt tudásuk elmélyítésére és a közös muzsikálás örömének megtapasztalására. A hét során még egy különleges formáció is született: a táborozókból megalakult a Csüllő BAND, amely a zárókoncerten már a közönség előtt is megmutatta, mire jutottak az együtt töltött napok alatt.
A népdalok világába Mészár Katalin népiének-tanár, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola citeratanára vezette be a gyerekeket. Az erdélyi népdalok csodálatos kincseivel ismerkedve megtapasztalhatták, milyen gazdag és sokszínű a magyar népzenei hagyomány.
A magyar népi kultúra azonban nem csupán muzsika és tánc. A hagyományos paraszti kultúrában az alkotás, a kézzel végzett munka, a különböző kismesterségek tudása ugyanúgy a mindennapok szerves része volt. Ezért a tábor programjából a kézműves foglalkozások sem hiányozhattak. Kupás Gizella nagydobronyi szövőnő vezetésével a szövés tudományába nyerhettek betekintést a résztvevők. Gogola Éva kézművesoktató irányításával pedig a fiatalok kalárisokat, karkötőket, fülbevalókat és hajcsatokat, gyertyákat, hajgumikat, valamint kötözött babákat, bőrből pedig kulcstartókat készítettek. Különösen hangulatos és megnyugtató foglalkozásnak bizonyult az illatzsákok alkotása, amelyekbe levendula, citromfű és menta került. Mindezek a tevékenységek egyszerre szolgálták a kreativitás, a manuális készségek, a finommotorika és a szépérzék fejlesztését. Ugyanakkor ennél is többet adtak: betekintést engedtek abba a világba, amelyben elődeink a szabadidejükben is alkottak, hasznos tárgyakat és díszeket készítettek, s tudásukat nemzedékről nemzedékre továbbadták.
A programok között a komoly szakmai munka mellett természetesen a kikapcsolódásnak is jutott hely. A táncház mellett Ki mit tud? vetélkedő, filmklub és több szabadidős program, illetve közös fánksütés tette változatossá a tábori napokat. A fiataloknak így nemcsak arra nyílt lehetőségük, hogy fejlődjenek egy-egy választott művészeti területen, hanem arra is, hogy élményekkel teli közösség részeseivé váljanak. A tábor egyik legnagyobb értéke éppen abban rejlik, hogy a foglalkozások nem elszigetelt tanórák voltak. A közös muzsikálás, éneklés, tánc és alkotás közben barátságok születtek, a gyermekek megtanultak egymásra figyelni, alkalmazkodni, együtt dolgozni és együtt örülni a sikereknek.
A tábor pénteki záróeseménye, a bemutató koncert méltó összegzése volt az egész héten végzett intenzív munkának.
A nagydobronyi népzenei és néptánctábor ismét bebizonyította: hagyományaink akkor maradnak igazán élők, ha vannak, akik megtanulják, megszeretik és továbbadják őket. Egy-egy népdal, tánclépés, hangszeres dallam vagy kézzel készített tárgy talán apróságnak tűnik, mégis egy nagyobb egész része: annak a kulturális örökségnek, amely összeköt bennünket elődeinkkel és egymással.
