Beregszászban is bemutatták a Déryné ifjasszony tévéjátékot

Szeptember 19-én az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont a Déryné ifjasszony című előadásból készített tévéjáték premierjének. A címszerepet földink, a Jászai Mari-díjas Tarpai Viktória alakítja, partnerei a szintén kárpátaljai Ivaskovics Viktor, továbbá Janka Barnabás, Szemerédi Bernadett, Széplaky Géza, Fabók Mariann, Horváth Márk, Dánielfy Gergő, Vas Judit Gigi, Havasi Péter, Turi Bálint, Losonczi Kata, Dányi Krisztián, Habodász István, Kárpáti Barnabás és Gulyás Gabriella.

Hegedűs Csilla

Azóta az érdeklődők Magyarország számos helyszínén megtekinthették a darabot, mely mindig közönségtalálkozóval zárult. A napokban pedig a kárpátaljai közönség is láthatta. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom termében került sor a Déryné ifjasszony című tévéjáték kárpátaljai bemutatójára. A terem zsúfolásig megtelt.

Külön öröm volt, hogy Tarpai Viktória is hazajött, a vetítést követően Sin Edina, a beregszászi színház megbízott igazgatója és a nézők is faggathatták a címszereplőt.

Most mi is ezt tesszük.

– Mikor kezdtetek hozzá a játékfilm elkészítéséhez?

– A Vidnyánszky Attila által rendezett Déryné ifjasszony színrevitele után, tavaly tavasszal született meg a gondolat, hogy filmet csináljunk a darabból. A forgatás mindössze nyolc napig tartott, és nagyon más léptékű volt, mint egy klasszikus, hagyományos értelembe vett filmkészítés, hiszen ebben az esetben ötvözték a filmet és a színházi darabot.

Ismerve a darabot és annak terjedelmét, kicsit meglepődtem, hogy nyolc nap alatt hogyan érkezünk azt felvenni.

– Milyen érzés volt újra kamera elé állni?

– Nagyon jó, bonyolult feladat persze volt bennem izgalom is, mert filmen színházat játszani. Kamera előtt minimálisabb eszköztárral rendelkezünk, lélekben viszont nagyon is jelen kell lenni. Itt nem élhetünk akkora gesztusokkal, mert az túlzó lehet. De bíztam abban, hogy a rendező látja ezt. Ez egy fontos történet a magyar nyelvű színjátszásról, annak megszületéséről van szó. Sokat kutattam, hogy minél több információ birtokába jussak, ugyanis valós személyről van szó. Élete alkonyán írt egy kétkötetes visszaemlékezést, abba is belenézegettem.

De természetesen a rendezőnk, Vidnyánszky Attila instrukciói is nagyon hasznosak voltak.

A benti jeleneteket a Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán forgattuk, a kintieket pedig a Vácrátóti Arborétumban, ami maga volt a csoda. Aki arra jár, menjen be oda, és tekintse meg, mert álomszép hely, amit érdemes felkeresni. A tempós forgatás ellenére engem is elvarázsolt, magával ragadott a helyszín.

– Jó volt hazajönni, és találkozni az itteni közönséggel?

– Nagyon megható volt. Szerveztünk egy közönségtalálkozót is, ahova sok ismerős is eljött. A vetítés alatt a közönség gyakran felnevetett egy-egy jelenet kapcsán. Csodálatos visszajelzés volt. Azt tervezzük, hogy Kárpátalján körbevisszük a filmet. A lebonyolított találkozók sok erőt adnak a folytatáshoz. Attila is nagyon szeretett volna hazajönni, de Kis Domonkos Márk, a Déryné Program vezetője mellett ő is csak videoüzenetben köszönthette a nézőket.