Egyedülálló objektummal gyarapodott az ungvári skanzen. A Kárpátaljai Megyei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban kedden ünnepélyesen felszentelték a Szent Mária Magdolna római katolikus kápolnát, melyet a Munkácsi járásban található Vezérszállás (Pidpolozzja) településről szállították ide. Az eseményen részt vettek a papság, a megye és a város vezetése, a diplomáciai testület képviselői, a múzeumi közösség és az érdeklődő hívek.
Vaszil Kocántól, a Kárpátaljai Megyei Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgatójától, a történettudományok doktorától megtudtuk, hogy a kárpátaljai németek (svábok) szakrális építészetének ez az egyedülálló emlékműve történelmi értékkel bír, hisz 1880 körül helyi kézművesek építették. Egyedi példány, mert a kárpátaljai német közösség egyetlen fennmaradt kis egyházi épülete. Építészeti kifinomultsága is szembeötlő: vázszerkezettel, díszes szarufa toldásokkal és egy miniatűr toronnyal rendelkezik, négyoldalas sátortetővel és haranggal. Kis mérete (3,25 x 6,35 m, ebből 2,3 m nyitott tornác, a tetőmagasság 2,88 m) ellenére harmonikus arányok, ügyesen kidolgozott részletek és a hagyományos faépítészet magas kultúrája jellemez. Az évtizedek során a kápolna jelentős károkat szenvedett: a díszítés egy része elveszett, a tetőfedés megváltozott. Az 1990-es években az épület ismét működőképes volt, akkoriban Joszip Heipel helyi lakos gondosan vigyázott rá. Az új téglatemplom építése után azonban a fakápolna rendeltetésszerű használat nélkül maradt, és a teljes pusztulás veszélye fenyegette. Annak érdekében, hogy a műemléket a jövő generációi számára megőrizzék, a skanzen 2023-ban megkezdte a mentését. 2025 őszén a helyi közösség beleegyezésével a kápolnát gondosan lebontották és Ungvárra szállították Ivan Duran megyei képviselő segítségével, majd tudományos restaurálást követően újraépítették.
A több mint 140 éves építmény megmentésének kezdeményezője Mihajlo Szirohman művészettörténész, a kárpátaljai fatemplomok nagy ismerője és lelkes megmentője volt.
– Örülök, hogy ez a kápolna fennmaradt, ez a legfontosabb! Már kezdtek korhadni a tetőszerkezet gerendái, és ha még 1-2 évig senki sem foglalkozik vele, ki tudja, mi lett volna a sorsa. Ezért óriási elégtétel, hogy sikerült megmenteni ezt a rendkívül értékes műemléket. Egykor több hasonló kápolna állt Kárpátalja különböző falvaiban, ezek sajnos a XIX. század végére, a XX. század elejére eltűntek, lebontották vagy átépítették azokat, hiszen akkoriban már kőtemplomokat emeltek, ami érthető volt. Ez a kápolna azonban csodával határos módon fennmaradt. A közösség nem volt nagy, de az erdő közelsége miatt a fa könnyen hozzáférhető építőanyag volt, ezért épülhetett ilyen formában. A legfontosabb, hogy a szovjet időszakot is túlélte. Igaz, bezárták, nem használták rendeltetésszerűen, de megmaradt. Most pedig, remélem, már hosszú időre biztonságba került, és a múzeumi környezetben többé nem fenyegeti az enyészet – szögezte le elégedetten Mihajlo Szirohman.
Az áttelepítést és felújítást Magyarország Ungvári Főkonzulátusa finanszírozta.
Bacskai József ungvári főkonzul kiemelte:
– Felemelő eseménynek voltunk a részesei mindannyian, akik jelen voltunk a templomot felszentelő szentmisén. Ilyen események ritkán vannak ma Ukrajnában. Ez egy egyedülálló esemény Kárpátalján is, ahol többé-kevésbé békés mindennapokat élünk át. Ez a templom több mint 100 éves, a pusztulásé volt, megsemmisült volna hamarosan, ha nem karolja fel néhány ember helyben, Vezérszálláson egy nagyszerű építész, Szirohman úr és maga a skanzen, amely megkutatta ezt az egyedülálló német műemléket.
Tavaly kezdtünk hozzá a magyarkomjáti zsinagóga áttelepítéséhez, s egyik beszélgetés során elhangzott ennek a templomnak is a sorsa. Mit lehetett tenni? A Mindenható megszólított minket, s magyar emberként e mellé a projekt mellé is odaálltunk. Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, a magyar Külügyminisztérium támogatta ezt a projektet, hisz ezen keresztül megőriztünk egy kárpátaljai emléket, az itt élő német embereknek egy nagyszerű kulturális emlékhelyét, megmentettük a jövőnek ezt a templomot, amelyet a jövőben mindannyian, magyarok, ukránok, németek használhatunk. Itt imádkozhatunk az őseinkért és a közös jövőnkért – zárta gondolatait az anyaországi diplomata.
A jelenlévőkhöz üdvözlő szavakkal szólt Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első alelnöke, Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális főosztály igazgatóhelyettese és Mihajlo Szirohman.
A felszentelési szertartást a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Lucsok Péter Miklós végezte. Az ünnepség során a püspök egy fali feszületet adott át a múzeumnak, amelyet mostantól a kápolnában őriznek, valamint egy felszentelését igazoló okmányt.
– Minden templomnak a célja az – illetve úgy volt építve –, hogy az embereket segítse abban, hogy megnyissák a szívüket Istenre. Ennek a templomnak 146 éves a története, és nagyon fontos az, hogy sikerült megmenteni, mivel ez a templom két világháborút átélt, és a mi nagyszüleink ebben a templomban imádkoztak. Fontos, hogy a templomok, amelyek arra épültek, hogy bennük imádkozzanak, és megnyissák az emberek magukat Istenre, tovább segítsék az embereket ebben. Pidpolozzján már kicsi volt ez a kápolna, építettek egy újat, és sikerült megmenteni ezt arra, hogy tovább szolgáljon minket. Ez a kápolna fel is volt szentelve, tovább lehet benne itt imádkozni, illetve ha valaki szeretne esketést vagy más ünnepet megélni, ha jön a pidpolozzjai közösség a saját papjukkal, és itt akarnak valamilyen eseményt a szentmisében közösen megélni, ez a lehetőség megvan – emelte ki Lucsok Péter Miklós munkácsi püspök és köszönetet mondott mindazoknak, akik ezt lehetővé tették.
A Szent Mária Magdolna-kápolna mostantól nem csupán a skanzen új kiállítási tárgya, amely őrzi a kárpátaljai németek szellemi örökségének emlékét, hanem Kárpátalja multikulturális történelmének szimbóluma és a szakrális építészet egyedi darabjaihoz való gondos hozzáállás példája is.
Majnek Antal nyugalmazott püspök röviden ismertette a kárpátaljai németek történetét.
– A legkisebb közösségnek is volt egy kicsi templomocskája. Akár 40 kisebb-nagyobb egyházközségük is lehetett Kárpátalján, akik több mint 100 éve kezdtek elmagyarosodni. Érdekes, hogy amikor a német papok észrevették a tömeges kivándorlást, ők megtanultak ukránul, úgy megszerették Kárpátalját és az itteni mentalitást, s nem mentek vissza Németországba. A templomainkba a házasságkötések révén görögkatolikusok, pravoszlávok, sokszor hitetlenek is jöttek. Most, a háború éveiben az áttelepültek is nagyon sokan jönnek a templomainkba. Ez a nációváltás fájdalmas is, de egyben örvendetes is, ha felülről nézem: az Úr Jézus evangéliumának, a hithirdetésnek, az apostolkodásnak nincsenek határai – hangsúlyozta, utalva arra, hogy a kápolna a kultúrák közötti párbeszéd helyszíneként is szolgál majd.
