A Beregszászi Református Egyházközség immáron több mint tíz éve szervez kikapcsolódási, töltekezési alkalmakat, kirándulásokat azon családok számára, akik sérült gyermekeket nevelnek. Az idei családi napot ismét a Dédai-tó partján tartották, ahová ezúttal 23 család, a segítőkkel együtt 75- en érkeztek.
A családi napra érkezők – bár sokszor nehéz a mindennapok terhének, próbáinak viselése, hisz egy sérült gyermek születése érzelmileg nehezen feldolgozható trauma az anya és az egész család számára, nevelése, gondozása rengeteg energiát, türelmet, alázatot és szeretetet igényel – nem panaszkodnak. Hittel vallják: Isten nem teremt „selejtet”, minden alkotása csodálatos és tökéletes. Vannak, akik különleges módon érkeznek erre a világra, de az ő életük is értékes, és Istennek velük is célja és terve van. Egy fogyatékossággal élő gyermek is rettentően sokat tud tanítani az ember számára. Akár a kitartása, akár a küzdelmei, akár a belőle áradó szereteten keresztül.
Persze nem könnyű fogyatékkal élő, speciális igényű gyermeket nevelni. Sokszor a mindennapok is kemény küzdelmet jelentenek a családok számára, nyaralásra meg aztán igen kevesen gondolhatnak. Ezért is örülnek a beregszászi református gyülekezet által kezdeményezett és megszervezett tóparti családi napnak, amelyre a környező és távolabbi településekről is érkeztek érintettek.
– Isten kegyelméből és a beregszászi református gyülekezet jóvoltából ma újra egy csodálatos napot tölthettünk el a Dédai-tó partján, ahol sérült gyerekek és szüleik találkozóját tartottuk, immáron sokadik alkalommal – számol be Kristofóri Ildikó. – Az én szívemre helyezte az Úr ennek az alkalomnak a megszervezését, lebonyolítását. Hálás vagyok, mert ilyenkor nagyon sok önkéntes mellém áll a gyülekezetből. Valaki főz, van, aki kézműveskedik, ha igény van rá, valaki játszik velük, vagy a vízben felügyel a gyermekekre. Nagyon csodálatos időt kaptunk ezen a szombaton, és a víz is megfelelt az önfeledt, boldog fürdőzéshez.
– Ezek a napok másról is szólnak, mint a pihenés, kikapcsolódás.
– Valóban. A finom ebéd elfogyasztása után igei elcsendesedést tartott Taracközi Ferenc a beregszászi gyülekezet vezető lelkésze, amit közös énekléssel indítottunk és zártunk. A tiszteletes ezúttal a Bibliaolvasó kalauz szerint e napra kijelölt igerész, a magvető példázata alapján szolgált. Felhívta a figyelmet: ahhoz, hogy a mag jó földbe essen, szükség van a naponkénti Istennel való kapcsolatra, az Ő szavára, s akinél jó földbe hullik, az sok gyümölcsöt terem. A gyümölcstermés pedig nem más, mint a másokért való élés, a mások felé való szolgálat. A Jelenések könyve alapján pedig rámutatott, hogy Jézus Krisztus által számunkra is megnyílik a menny ajtaja, s bár e világon van nehézségünk, megfáradásunk, nyomorúságunk, vár egy nyitott ajtó, amelyen belépve mindezek megszűnnek. Nagyon fontos, és a legfontosabb cél számunkra, hogy azok a szülők, akik még nem járnak hitben, megismerjék az élő Istent, akik pedig már ismerik, egymás hite által épüljünk, töltődjünk.
Minderre a kötetlen beszélgetések is lehetőséget nyújtottak, melyek által meggyőződtek: nincsenek egyedül, az Úr nem hagyja magukra a terheket viselőket, s Jézussal, meg együtt ez is könnyebb. És mindannyian töltekezhettek a gyermekek öröméből, kacagásából, csillogó tekintetéből – a szeretetükből.
– SDG! Ennek a napnak (is) minden percéért Istené a dicsőség – ad hálát Kristofóri Ildikó.
Kovács Erzsébet
