Nem mindennapi felvonulással hívogattak az elmúlt vasárnap a Sárosorosziban immáron második alkalommal megrendezett családi napra: magyar és ukrán zászlócskákkal díszített traktorok hangos dudaszóval vonultak fel a település és a környező falvak utcáin, hírül adva, hogy délután családi napra, azon belül meg parasztolimpiára meg jókedvű együttlétre várnak minden érdeklődőt. Akik érkeztek is szép számban Oroszi sportpályájára, ahol a vendégeket gazdag és színes programmal várták a szervezők.
Családi napról lévén szó, természetes, hogy a köszöntések is ennek fontosságát emelték ki. A két igencsak rátermett műsorvezető is ezzel indított. A család lényegét Gyurkó Ádám így fogalmazta meg: akár egy nagy fa ágai, mindannyian különböző irányba növünk, de a gyökerünk ugyanaz marad. Gáti Gyöngyike egy rövid tanulságos mesén keresztül világított rá, mennyire fontos az egymás közelsége, amiért néha tűrnünk is kell.
Ha van családunk, van jövőnk, fogalmazott köszöntőjében Hiába András, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke, aki megmaradásunk zálogának nevezte anyanyelvünk és hitünk megtartását.
Erdei Péter, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja ismételten megerősítette, hogy a magyar kormány továbbra is kiáll Ukrajna szuverenitása mellett, mindamellett felemeli hangját az itteni magyarság jogaiért. Családpárti politikát folytat, ezért is támogatja a kárpátaljai magyar családokat az Egán Ede programon keresztül, hogy segítse a szülőföldön való boldogulásukat, mondta a diplomata.
Zubánics László, az UMDSZ elnöke a család, a templom és iskola megtartó erejét hangsúlyozva kiemelte: ahhoz, hogy közösségként megmaradjunk, megőrizzük anyanyelvünket, hitünket, mindenkinek a maga helyén tisztességgel, becsülettel helyt kell állni. Felelősségünk van, mert – Horváth Sándort idézve – a haza te magad vagy, mondta. A család, a templom és az iskola mellett a kultúra, annak megőrzése megmaradásunk záloga, emelte ki
Halász László, a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal művelődési és turisztikai osztályának vezetője.
Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka köszönetet mondott a magyar kormánynak a kárpátaljai magyaroknak nyújtott támogatásért, egyben hangsúlyozta: mindannyiunknak úgy kell idehaza élnünk és tennünk a dolgunkat, hogy hazavágyjanak azok is, akik most önként vagy kényszerűségből külföldön dolgoznak-élnek. A főgondnok János első levele 4. részének 7. versét helyezte a résztvevők szívére: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született és ismeri Istent”.
Madzinné Nagy Anikó, a Hernádnémeti Református Iskola igazgatója abbéli örömének adott hangot, hogy hét évvel ezelőtt a Határtalanul program keretében kapcsolatba kerülhettek Sárosoroszival, s azóta is gyümölcsöző kapcsolatot ápolnak.
„Örüljetek az Úrban mindenkor! – kezdte köszöntését Orbán Sándor református lelkész, aki örömmel állapította meg, hogy a sok felvonuló traktor is jelzi, hogy Sárosoroszi népének van jövőképe, és a szülőföldön való boldogulás mellett tette le a voksát.
A mai modernnek mondott világ arról akar meggyőzni bennünket, hogy nincs szükség az Isten által alkotott családra, mi viszont azt mondjuk: igenis a család, a gyermekek jelentik a megmaradást, a jövőt – fogalmazott köszöntőjében Gyurkó Miklós polgármester, aki hálát adott Istennek, hogy mindezidáig megtartott bennünket. A falu első embere arról is szólt, hogy igyekeznek olyan programokat szervezni a településen, melyek a családok összefogását erősítik.
A köszöntéseket követően közös ebédre került sor, amelyet a Búbos Kemence civil szervezet ügyes kezű asszonyai és a szabadtűz mellett is szívesen sürgölődő férfiai készítettek el. Közben pedig a Tiszaújlakról érkezett Virág zenekar szórakoztatta a résztvevőket. Aztán a falu fiatalsága vette birtokba a színpadot, s mintegy két órán át szórakoztatta a közönséget, meggyőzve mindenkit arról, hogy tehetséges fiatalokból Sárosorosziban nincs hiány. S arról is, hogy az igaz értékeket képviselik és viszik tovább. Amelyek átadásában szüleik és tanáraik mellett olyan nagyszerű szakemberek segítik, mint a Hangraforgó vezetője, Gáti Gyöngyi könyvtáros, a hagyományőrző Gyöngykaláris csoport irányítója – Mihók Erika klubvezető, vagy éppen Kricsfalusi Miklós, a Mezővári Művészeti Iskola sárosoroszi kihelyezett tagozatának tanára, a Boróka néptánccsoport koreográfusa. De láthattuk, hogy az óvónők már az óvodában megkezdik ezt a munkát a gyerekekkel, s az eredményt a közönség ezúttal is vastapssal jutalmazta.
A délután folyamán aztán sor került a kislányok szépségversenyére, és mindenki szavazhatott a számára leginkább tetsző traktorra is. A gyerekek Tihor Melinda és csapata segítségével rég elfelejtett gyermekjátékokat próbálhattak ki, lovagolhattak pónin és lovon, de várt rájuk az óriáscsúszda, légvár, ugrálóvár, trambulin, körhinta is. A felnőttek meg a parasztolimpián mérhették össze erejüket többek között szénabálapakolásban, káposztakő- illetve gumicsizmahajításban, a férfiakra emellett tizenegyesrúgó verseny is várt. És aki még mindig nem fáradt el, az este a Kárpátalja-szerte igen népszerű Két Kanál együttes zenéjére rophatta a táncot.
Marton Erzsébet
Forrás: Kárpátinfo
