A Kárpátaljai Református Egyház (KRE) idén méltatja megalakulásának 100. évfordulóját. Emlékezik azokra a bátor helytállókra, akik a fájdalmas trianoni határmódosítást követően az elszakítottságban nem siránkoztak, hanem a sokszorosan nehezített körülmények között is hűek maradtak Istenhez, s megszervezték az önálló református egyházat.
Sajnos a további évtizedek is kemény próbák elé állították a vidék istenfélő magyarságát: férfiak, lelkészek elhurcolását, templomok bezárását hozta a második világháborút követő, hosszú évtizedekig tartó, ateizmussal erősen fűszerezett szocialista rendszer. De Isten nem hagyta magára hozzá ragaszkodó népét, velünk volt és velünk van az Úr. A kilencvenes évek ébredésének kézzelfogható jelei: felújíthatták visszakapott templomaikat, s ahol addig nem volt, újakat építhettek. A semmiből. Harminc évvel ezelőtt így gazdagodott Harangláb közössége is egy olyan létesítménnyel, ahol ma is hirdettetik az evangélium, s az ide betérő találkozhat az Úrral…
November 5-én hálaadásra hívogatott a haranglábi templom harangja. Az ünneplő gyülekezetet, a vendégeket Kovács Gyula helyi lelkész üdvözölte, majd Tóth László, a Beregi Református Egyházmegye esperese apostoli köszöntését és előimáját követően Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke hirdette Istennek igéjét. „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak!” (Ézs 44, 22) – hangzott a mindannyiunkhoz szóló krisztusi ígéret és elhívás. Az igehirdető a tiszta szívből jövő köszönet, az igaz hálaadás fontosságára hívta fel a figyelmet.
„Ez a templom Isten dicsőségére és az itteniek lelki javára, értünk épült, s az ige teszi igazán értékessé”, mondta. Itt az Úr újra és újra meghirdeti kegyelmét, elmondja üdvözítő tervét. Ha ezt elhisszük és valljuk, „ha ő a tiéd, te pedig az övé vagy”, akkor megszületik szívünkben az igazi hála – hangzott az igehirdetésben.
„Adja az Úr, hogy ez a hajlék az igehirdetésnek, a megtérésnek a helyszíne legyen, és a megszentelődés útján minden idejövő ember útmutatást, tanácsot, jelzőtáblát kapjon, hogy Krisztust követve tudjon haladni, hogy egy napon vele örökké tartó boldogságban éljen” – kérte a püspök. „Ez a templom célja, hogy az az ember, aki ide betér, olyan üzenetet halljon, s ezt az üzenetet olyan mély hittel tudja elfogadni, melynek következménye az örök üdvösség. Így adjunk hálát a legnagyobb ajándékért, Jézus Krisztusért, aki megváltott, aki a golgotai kereszten kimondta: elvégeztetett. Tanítványait meg így biztatta: ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek énbennem, elmegyek és helyet készítek a ti számotokra, hogy ti is ott legyetek, ahol én.” Ha pedig ezt hisszük, és ezért igazi hála van a szívünkben, akkor erről tegyünk is bizonyságot, a templom falain kívül is, bátorított Zán Fábián Sándor.
A továbbiakban Kovács Gyula, a gyülekezet pásztorálását 15 éve végző helyben lakó lelkész a templomfelújítási, -karbantartási és -korszerűsítési munkálatokról, a közösségi ház építésének folyamatáról beszélt.
Majd a harminc évvel ezelőtt Haranglábon szolgáló id. Pocsai Sándor lelkész a templomépítés indulásáról, a nehézségekről, illetve a munkálatok folyamán megtapasztalt áldásokról számolt be. Ebből megtudtuk, hogy az 1992 májusában történt alapkőletételt követően rekordidő, másfél év alatt épült fel a templom, úgy, hogy nem volt rá pénz, 40 rubellel kezdtek hozzá, ami – az iszákosmentő szolgálat vezetőjének szavai szerint – egy embernek a „berúgáshoz” is kevés volt. De Isten mindig kirendelte a segítőket az imádkozó közösségnek, s bebizonyosodott: nem mindig tőke kell az építkezéshez, hanem Istennél kell imádságokkal zörgetni. Pocsai Sándor arról is beszámolt, az építkezés folyamán miként formálódott itt egy igazán hívő, imádkozó közösség. „Azért becsüljétek meg e földi hajlékot, eme emberi kéz által épített házat, mert itt lehet Istennek kiönteni szívünket, itt lehet letenni bűneinket, itt lehet kegyelemre kegyelmet kapni, itt lehet Isten ígéreteire lépni, s az Ő útján megérkezni az örök hajlékba” – zárta gondolatait id. Pocsai Sándor.
Az ige fontos kapaszkodó, lelki támasz minden élethelyzetben, fogalmazott köszöntőjében Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja, aki a kis közösségek megtartó erejének fontosságát, illetve az egyházak kovászként működő közösségformáló szerepét emelte ki. Megerősítette: a magyar kormány nemzetpolitikai elköteleződése nagyon szilárd, s erre a kárpátaljai magyarság mindig számíthat.
„Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” – köszöntötte az ünneplő gyülekezetet Pál apostol Timóteushoz írott szavaival Nagy Béla, a KRE nem lelkészi főjegyzője. Aki azt kérte, hogy „nemzedékről nemzedékre hívogassa Harangláb református templomának harangja a híveket”, s hogy szóljon itt mindenkor tisztán az ige.
A továbbiakban az egyházmegye jelenlévő lelkészeinek igei köszöntése hangzott el. Zán Fábián Sándor püspök a jubileum kapcsán elismerő oklevelet adott át Gerő Béla templomépítő gondnoknak, Kovács Gyula pedig emléklappal köszönte meg a templomépítésben résztvevő presbiterek áldozatos munkáját, majd Tóth László esperes kérte Isten áldását a gyülekezet, a jelenlévők életére.
A hálaadó alkalmat – mely szeretetvendégséggel ért véget – a helyi gyülekezet hittanosainak szavalatai, énekei, Halász Éva tanítónő csodálatos versmondása, illetve a Kisgejőcről érkezett Györkéné Csákány Marianna szívet-lelket betöltő énekszolgálata tette igazán felemelővé.
