A szövetség a jövő nemzedékét neveli.
A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ) olyan biztos pont a fiatalok életében, amelyre a legnehezebb időkben is számíthatnak. Ebben a közösségben sosem marad el a vidámság, az önfejlesztés és az összetartás. A jövőben szeretnének még több felnőttet is bevonni és létrehozni egy saját táborozási központot.
Új sorozatunkban azokat a helyi ifjúsági és diákszervezeteket mutatjuk be, melyek igyekeznek támogatni és színesíteni a kárpátaljai fiatalok életét.
Kárpátalja legrégebbi és legaktívabb magyar ifjúságnevelő szervezete 1991-ben alakult és azóta is rendületlenül végzi tevékenységét. Az egyik alapítót, a KáMCSSZ jelenlegi elnökét kérdeztük a háború előtti és a jelenlegi viszonyokról. Popovics Pál elmondta, a mai napig az alapító, Robert Baden-Powell (Bi-Pi) 1907-es elvei és nagy magyar követői, Teleki Pál és Sík Sándor útmutatásai alapján szervezik az itteni mozgalmat is.
– A háború előtt mivel tudták megmozgatni a fiatalokat?
– A több mint 30 éves szervezet mindig is aktívan tevékenykedett, a stabilitást a jól megfogalmazott alapelvek és nevelési módszerek adják. Mi a pártpolitikától független, vallásos ifjúságnevelésre fektetjük a hangsúlyt. Nem egy klasszikus ifjúsági szervezet vagyunk, mi a jövőre építünk. Azoknak a gyerekeknek, akik hozzánk önként csatlakoznak, igyekszünk olyan közösségi, fejlődési teret biztosítani, olyan programokat kínálni,
amelyeken keresztül önmagukat is jobban megismerhetik és megbecsülhetik, könnyebben megtalálják az Istenhez vezető utat, felfedhetik a saját értékeiket, rendet, fegyelmet és felelősségvállalást tanulhatnak, illetve kiépíthetik magukban a vezetői, példamutató hozzáállást.
A kárpátaljai szervezet 1991-ben kezdte a munkát, amikor is megalakították az első cserkészőrsöket Beregszászban, Csongoron, Huszton, Munkácson, Nagyszőlősön, Técsőn és Ungváron. 1991. december 15-én Munkácson került sor a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség alakuló ülésére. Egy évre rá már több mint száz cserkésszel tartották meg az első cserkésztábort Huszton a Tisza partján. A következő években dinamikusan nőtt a tagságuk, az 1990-es évek végére közel 800 tagot számláltak.
– 2009 óta vezeti a KáMCSSZ-t. Legutóbbi beszélgetésünkkor a cserkészszövetség taglétszámát 400 főben határozta meg, és elmondta, hogy cserkészcsapatok működtek Beregszászban, Csapon, Munkácson, Beregdédában. Kisebb közösség van még Benében, alakuló csapatokról tudni Beregrákoson és Tiszaújlakon. Jelenleg hol vannak még aktívan működő cserkészcsapatok és milyen létszámmal?
– A felsorolás még most is stimmel, de tekintsünk kicsit vissza: ’91-ben, a Szovjetunió széthullása után, mondhatni adott volt a terep egy ilyen közösségszervezésre. Nagy igény volt arra, hogy a fiatalok tartozzanak valahová, programokat, minőségi elfoglaltságot kapjanak. A toborzás része tehát egyszerű volt, ezért is sikerült a kezdeti, cserkésztiszti képesítést szerzett hét főből a millecentenáriumi évre több százra felduzzasztani a szövetséget. De már akkor is az volt a gondunk, ami most is: sosem volt annyi vezetőnk, hogy minden cserkésznek jelentkezőt fel tudjunk venni. Nálunk a hangsúly a kisközösségi munkán van, ehhez kellene minél több őrsvezető, aki rendszeresen foglalkozik a gyerekekkel.
Nagyon szeretnénk – és a háború előtt már voltak is rá sikeres próbálkozásaink – azokat a felnőtteket is bevonni, akik gyerekkorukban például nem voltak cserkészek, de most érdekelné őket a dolog.
Hiszen felnőttként is cserkésszé válhat valaki, a kezdetekkor nekünk sem volt cserkész előéletünk és ismeretünk. Arra buzdítanék mindenkit, hogy aki szeretne rendhagyó módon, több mint száz év óta sikeresen bevált módszertan segítségével foglalkozni a gyerekek nevelésével, az keressen minket bizalommal, nem bánja meg. Ami a létszámot illeti, az első évtizedihez képest kevesebben vagyunk, de nem azért, mert kevésbé lenne népszerű a cserkészet, hanem mert egyre több ifjúsági szervezet jött létre, nagy lett a választék, miközben a kárpátaljai fiatalok száma nem nőtt ezzel arányosan, sőt, sokan kivándoroltak.
– A háború alatt hogyan tudják támogatni a fiatalokat?
– Már a 2014-es események is megviseltek minket, akkor és most is sok felnőtt cserkész, vezető ment el. Hiányoznak, várjuk őket vissza, de nekünk most főleg azokra kell koncentrálnunk, akik itthon maradtak. Az ő számukra igyekszünk olyan programokat biztosítani – a politikai-gazdasági helyzetet figyelembe véve –, amelyek kicsit kiragadják őket a valóságból és elfeledtetik velük a nehézségeket, illetve azt erősíti, hogy jó itthon lenni, jó közösséghez tartozni. A háború ellenére is szervezünk csapattáborokat, folynak az őrsi foglalkozások, vannak kirándulások, tanyázások, egyéb évközi programok. A Betlehemi Békeláng akció keretében minden évben eljuttatjuk a szeretet fényét a magyar közösségekhez, de a mi cserkészszövetségünk által elindított Összetartozásunk Tüze is immár hagyományosan beragyogja az egész Kárpát-medencét és még az azon túli területeket is. A program ötletgazdáiként ezzel is emeljük és messzire visszük a kárpátaljaiak jó hírét, és jelezzük, hogy aktívak, bizakodóak vagyunk.
Mi sem támasztja alá jobban, hogy a szervezet kimagasló tevékenységet végez, mint az, hogy 2021-ben magas rangú állami elismerésben, a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjban részesült. Az ifjúságügy és a tehetséggondozás területén végzett kiemelkedő szakmai teljesítményért pedig 2023-ban megkapták a Magyar Fiatalokért Díjat is.
– Milyen terveik vannak a jövőre nézve?
– A nagy álmunk, hogy legyen egy saját cserkészbázisunk a hegyekben. Ennek több funkciója lenne: táborozási, tanyázási központ, sátorozóhely, csillagtúrapont, képzések, egyéb természetközeli programok helyszíne. A mostani időszakban, amikor elég nehéz nyugodt, szép és megközelíthető sátortábor-helyet találni, ez igen fontos lenne. Már elkészültek a terveket, ingatlant is vásároltunk a magyar kormány támogatásával, most forrásokat keresünk a megvalósításra.
– A tervek azt jelentik, bíznak abban, hogy továbbra is fennmarad a kárpátaljai magyar cserkészet.
– Ez nem is kérdés. A mostani nehéz időszak nem azt jelenti, hogy abbahagyjuk a munkát vagy visszaveszünk a lendületből. A fiatalokat érdekli a cserkészkedés, nagyon jó közösségeink vannak és ha visszatér a békésebb időszak, még többen leszünk, de most is igyekszünk mindent megtenni azért, hogy minél jobban népszerűsítsük a cserkészetet és felvirágoztassuk a szervezetet. Azok, akik itthon vannak, nagyon hálásak ezért a tevékenységért, és örülnek annak, hogy dolgozunk. Sokan elmentek, de vagyunk még elegen. Sőt, azok közül is, akik elmentek, sokan, amikor csak tehetik, valamilyen formában segítik a cserkészeink életét és a szövetség munkáját, akár azzal is, hogy összefogják a Magyarországon lévő kárpátaljai cserkészeket, programokat szerveznek nekik, hiszen fontos hogy a cserkészközösségünk bárhol is legyen, megmaradjon. Mindenki ott teszi a dolgát, ahol van, és ahogy tud, úgy segít. De úgy gondolom, most nekünk, itthon maradottaknak rendkívül fontos szerepünk van abban, hogy tegyünk azért, hogy az itteniek ne borúlátók legyenek, hanem higgyenek a szebb és jobb jövőben.