Hideg, sötétség, aggodalom – mindennapjaink jellemzői. Ilyenkor fokozottabban keresi az ember a kikapcsolódás, a feltöltődés lehetőségeit. Erre a gyerekeknek még inkább szükségük van, hisz lassan három év felhőtlen gyerekkort vett el tőlük előbb a covid, majd a háborús helyzet. A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) ezért is igyekszik minél több közös, tartalmas programot szervezni számukra. Nemrégiben például korcsolyázásra invitálták őket. Egy csoport a beregszászi, egy másik pedig a munkácsi jégpályán élvezte a tél örömeit.
A KMNE ez idő tájt általában sísulit szervez tagcsaládjai számára, ám idén még csupán az elmúlt napokban hullott némi hó takaró. Így aztán a sílécek helyett korcsolyát kötöttek lábukra. Többen már nagyon ügyesen siklottak a jégen, míg mások most tették meg az első lépéseiket korcsolyával. Ám hamarosan mindegyiküknek sikerült sikerélményt szerezniük. A sok-sok csillogó szempár, a kipirult, mosolygó arcok arról tanúskodtak, hogy jó döntés volt ennek a programnak a megszervezése is.
Mint megtudtuk, remélhetőleg a sísuli sem marad el: amint megfelelő hó borítja a domboldalakat, a sítalpoké lesz a főszerep.
Persze addig is keresik azokat az alkalmakat, amikor együtt lehetnek, tartalmas időt tölthetnek egymás társaságában. Az összekötők nemrég megtartott találkozóján is felmerült annak az igénye, hogy ha nagyobb programok szervezésére nincs is lehetőség, legalább beszélgetni jöjjenek össze. Így aztán február 4-én néhány tagcsalád teadélutánra érkezett az egyesület beregszászi székházába. Ahol Szilágyi Gabriella alelnök és férje, László vállalta a házigazda szerepét. Míg a gyerekeket különböző társasjátékok várták, illetve önfeledten szórakoztak, addig a felnőttek egy-egy csésze forró tea, illatozó kávé és finom süti mellett beszélgettek. Megosztották örömeiket, bánataikat, reményeiket és kételyeiket, beszéltek arról, hogy ők maguk, családjuk, illetve a településükön lakók miként élik meg a szokatlan mindennapokat, a hosszú áramkimaradásokat, miként hat rájuk a háborús helyzet, hogyan találják meg a bizonytalanságban a biztos pontokat.
A beszélgetésekből kiderült, hogy a nagycsaládosok a nehéz körülmények közepette is bíznak a jövőben. Vannak, akik már a tavaszra készülnek, megvásárolták a vetőmagvakat, ami azt jelzi, hogy nem az elköltözést választják, hanem itthon tervezik a jövőt, a szülőföldön való megmaradás lehetőségeit keresik.
A KMNE vezetése úgy tervezi, hogy hasonló teadélutános alkalmakat gyakrabban szerveznek, hogy minél több tagcsaládnak legyen lehetősége kikapcsolódni, egy kicsit beszélgetni, egymást erősíteni. Mert együtt lenni jó!
