Magyarország Ungvári Főkonzulátusán emlékkiállítás nyílt a csapi születésű, kárpátaljai festőművész, Magyar László (1955–2016) alkotásaiból. A festményeket Larisza Maleh, Magyarország lembergi tiszteletbeli konzulja bocsátotta az ungvári külképviselet rendelkezésére.
Simon Rita
A megnyitón Fülöp Andrea konzul köszöntötte a vendégeket. Elmondta, 2026-ban is folytatni kívánják a kulturális-diplomáciai hagyományukat, hogy a külképviselet aulájában bemutatkozási lehetőséget adjanak a kárpátaljai alkotóknak. Az idei év első tárlata „egy igazi lokálpatrióta”, „egyéni látásmóddal, színvilággal” rendelkező művész világába hív.
Bacskai József főkonzul Magyar László munkásságát méltatta, amit a kárpátaljai festőiskola kiemelkedő alakjai formáltak, ugyanakkor „jelentősen inspirálta a francia impresszionizmus” is. Festészete sokoldalú: harmonikus tájképek és csendéletek mellett melankolikus tájak, falusi életképek és elvontabb témák is megjelennek. A diplomata különösen fontosnak nevezte az ilyen találkozásokat, mivel „ezekben a nehéz időkben még inkább fontos, hogy legyenek ilyen, és ehhez hasonló építő jellegű kulturális programok, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják a háború okozta félelmet és bizonytalanságot. És a ma megnyíló tárlat is megerősít minket abban, hogy az élet szép, az élethez ragaszkodni kell.”
Magyar László hosszú éveken át volt a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke. A társaságban betöltött szerepéről és elévülhetetlen érdemeiről a RIT jelenlegi elnöke beszélt. Kulin Ágnes életrajzi visszatekintéssel kezdett, felidézve a 2005-ös akadémiai „nagy nyitást”, amikor egy egész kárpátaljai tagozattal bővítették a Magyar Művészeti Akadémia tagságát, és ebbe többek között Magyar László is bekerült. Kulin Ágnes személyes nézőpontból beszélt arról, hogy számára ki is volt Magyar László és mit jelentett a művészete. Elmondta, nem a „földhöz ragadottan” plein air festészete és csendéletei voltak azok, amelyek megszerettették vele a művészetét. A legemlékezetesebb számára „a másik arca”, és megemlítette a 2010-es évek „ablakokat” ábrázoló sorozatát is.
Végezetül Kulin Ágnes leszögezte:
„Magyar László életművét bemutatni lehetetlen feladat. Csak a szétadogatott művei alapján, vagy pedig azért, mert rengeteg kimondatlan gondolat veszett el vele, mert ő nem hangosan mondta ki amit gondolt, hanem jelzett a képeivel.”
Kopriva Attila munkácsi festőművész a művész emberi minőségét emelte ki és azt, hogy a fiatalok pártfogója is volt, ami „nem szólt semmilyen politikáról soha, ez tiszta művészetről és emberségességről szólt”. A művész az őszinte alkotásokról beszélt, és arról, hogyan tudott Magyar László újra és újra rácsodálkozni a körülöttük lévő szépségre – miközben olyan „magasabb röptű” témák is foglalkoztatták, mint az Ikarusz vagy a Bolondok hajója.
Az igazgató Magyar László művészi profilját emelte ki, aki munkáiban képes volt ötvözni „a regionális identitást és a kulturális hagyományokat”, és hozzátette, hogy az „alkotó művészete teljesen mentes a külső patetikum, a programozott elkötelezettség vagy a társadalmi narratívák legcsekélyebb jelétől”. Tehetségét a történetmesélő festészet terén is bebizonyította.
Korai képeire a szimbolikus táj-kép ábrázolás volt a jellemző. Széles ecsetvonásokkal, posztimpresszionista stílusban festett kompozíciói a táj és az emberábrázolás különös panteista képét nyújtották. Filozofikusnak is tartották ezeket az egyéni, sajátos képzettársítású műveit. Ekkor készült képeinek jellemző színei a szürkék, világoskék, zöld árnyalatok.
Későbbi festményein határozott változás érzékelhető. Fejlődése a konkrétabb táj- és figurális ábrázoláshoz vezetett. A természet, a Kárpátok vonulatával bezárt kis völgyek mélye, az erdők, a hegyi patakok jelentik témái egyik fő vonulatát. Kompozícióinak kiegyensúlyozottsága harmóniát sugároz.
A művész munkásságát méltatta Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás művelődési főosztályának vezetője, valamint Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség kárpátaljai megyei szervezetének elnöke, illetve Mankovits Tamás, a Magyar a Magyarért Alapítvány kuratóriumi elnöke több évtizedes barátságukra emlékezett vissza.
