A Kárpátaljai Református Egyház 2025-öt a szolgálat évévé nyilvánította, melynek vezérigéjét a 100. zsoltárból választották: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” De ennyi gond, teher között hogy lehet örömmel szolgálni? – merül fel sokakban a kérdés. Erre keresték a választ előadók, résztvevők a Beregi Egyházmegye őszi nőszövetségi csendesdélutánján, melynek október 5-én a szernyei református templom adott otthont.
A házigazdák nevében Béres Ildikó üdvözölte a közelebbről és távolabbról érkezőket, s abbéli reményének adott hangot, hogy ez a délután az Istennel való találkozás alkalma lesz, s megtaláljuk a hogyan szolgáljak örömmel kérdésre a választ.
„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” – köszöntötte a zsoltáríró szavaival a nőtestvéreket a Bereg Megyei Nőszövetség nemrég megválasztott új elnöke, Orosz Tímea. Akkor is lehet gyönyörködni, amikor nehézségek vannak az életben? – kérdezik sokan. A válasz igen, ha az igeszakasz második részére is figyelünk és engedelmeskedünk: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsolt 37:4-5). „A nőszövetség vezetőjeként most olyan szolgálatra hívott el, amire tökéletlen vagyok. De hagyom, hogy használjon, hogy alkalmassá tegyen. S ahogy nemrég egy nőtestvér fogalmazott: „jutalmam, hogy tehetem”. Alkalmatlan szolga vagyok, akit Isten – ki tudja, miért? – használ. Engedjük, hogy használjon” – tanácsolta az elnök asszony.
Áhítatában Tar Gyöngyi szernyei hitoktató a 116. zsoltár alapján a szolga, a szolgálat keresztyén értelemben vett jelentését bontogatta. Hogy tesz bizonyságot a zsoltáríró a szolgálatról? A nyomorúságban is dicsőíti Istent, és hozzá kiált: „Ments meg, Uram!” És amikor megmenekül, nem felejti el, mit cselekedett vele az Úr, és megváltozott állapotában szolgál, hirdeti az igét az emberek között. „Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.” A zsoltáríró azt tanítja nekünk, hogy szolga az, akinek a szíve tele van a megváltás örömével. A szolgálat alapja a hála. Hála a szabadulásért. A legnagyobb szolgálatot értem, érted Jézus tette a kereszten – ezért hálából szolgálok.
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel” – mondja az ige. De hogyan? Hogyan lehet mindig örömmel szolgálni? Hogyan lehet az első örömet, lelkesedést megtartani vagy feléleszteni? – ezekre a kérdésre kereste a választ előadásában Gulácsy Laura munkácsi lelkész. Aki hangsúlyozta: receptek nincsenek, de a Biblia ebben is ad útmutatást. Fontos, hogy ne vállaljuk túl magunkat, mert akkor nem tudunk örömmel szolgálni. És nem egyedül kell a terheket vinni. Mózesnek is azt tanácsolja az apósa: „Nem jól van ez így, Mózes! Túl sok ez a teher ahhoz, hogy egymagad viseld” (2Móz 18:17). És Mózes hallgatott Jetróra, és választott maga mellé alkalmas férfiakat, akik segítettek. Mi és kérhetünk segítséget. Közösségben különben is örömtelibb a szolgálat. A Szentírás is többes számot használ: „Szolgáljatok örömmel”. Jézus sem egyedül küldi ki a tanítványokat: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28:19). Közösségben erősebbek vagyunk! Az előadó arra is felhívta a figyelmet: ahhoz, hogy örömmel tudjunk szolgálni, magunkra is oda kell figyelni. „Viselj gondot magadról…” – tanácsol az ige.
Zán Fábián Sándor püspök záró igei szolgálatában arra hívta fel a figyelmet, hogy az egész fiataltól a legidősebbekig mindenki tud szolgálni. De ehhez, mint a kis Sámuelnek, ott kell lenni Isten közelében és meghallani a hívó szót, s válaszolni: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád”. Az Úrnak szolgálni akkor tudunk, ha az értünk hozott áldozatáért készek vagyunk hálából szolgálni. A püspök úr imaszolgálatra hívott mindenkit. A Szentírásból látjuk, hogy amikor egy nép szorult helyzetben volt, de az Úrhoz kiáltott, megszabadította őket. Mi most szorult helyzetben élünk, megoldás most is az imaszolgálat lehet. Kiáltsunk mi is az Úrhoz nyomorúságunkban, hogy kiszabadítson a sötétségből, a halál árnyékából, hogy letépje a köteleket, leverje a vaszárakat. És soha ne felejtsünk el hálát adni. Ahogy az ige is mondja: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! (Zsolt 136:1-2).
A csendesdélutánt a bátyúi gyülekezet énekkarának lélekemelő szolgálata gazdagította, a helyi asszonyok pedig a szeretetvendégségben végzett örömszolgálatból mutattak példát.
