A Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyásánál, festői természeti környezetben fekvő Rahó első írásos említése – Rahow alakban – 1447-ből származik. A 2001-es népszámlálás szerint 15 247 lakosa volt 12 százaléknyi magyarsággal. A Kárpátok hegykoszorújától övezett településen római katolikus egyházközség is működik, mely nagy szerepet tölt be a helyi magyar közösség megtartásában. Ám ebbeli igyekezetében óriási nehézségekkel kell megküzdenie.
Miután az 1770-es években nagy számban költöztek be a helységbe felső-ausztriai telepesek (akik később elmagyarosodtak), jelentős mértékben megnövekedett a római katolikus hívek száma. Már 1782-ben plébánia megalapításán gondolkodtak, ám 1791-ben csak helyi lelkészség jött létre itt, melyet közel két évtizede múltán, 1810-ben emelték plébániai rangra. A hívek ekkor még egy görögkatolikus kápolnából átalakított templomban gyűltek egybe a misékre, 1825-ben azonban már felszentelésre került a Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt templomuk, mely lassan 200 éve ékesíti a városközpontot, s műemlékértékű orgonával is rendelkezik, amelyet 1894-ben épített meg Szalay Gyula székesfehérvári orgonaépítő mester. Igaz, a szovjetrendszer idején, a város főterének az átépítésekor a hatóságok le akarták bontani az épületet, ám a hívek összefogásának köszönhetően sikerült megmenteni a szentegyházat. A kommunista vezetés „csak” annyit ért el, hogy megtiltotta a templom tatarozását, remélve, hogy így lassan tönkremegy. A rendszerváltással azonban ez a tilalom is megszűnt. De milyen helyzetben van ma a gyülekezet?
– Az egyházközség jelenleg 2 400 hívet számlál. Mankovits Sándor atya rahói káplánként szolgált 2010–2017 között, 2022 nyara óta pedig plébánosként szolgál itt, s emellett ellátja Terebesfejérpatak, Zipzeráj, Tiszabogdán, Szvidovec és Kőrösmező egyházközségeit is – mutatja be az egyházközséget Reparuk Ildikó hitoktató.
– A háború kitörésekor hány hívük távozott külföldre háborús menekültként?
– A hívek száma már a háború kitörése előtt jelentősen csökkenni kezdett, már akkor elkezdődött a migráció. Sok európai országba telepedtek át, jobb életkörülményeket, megélhetési lehetőséget és nem utolsósorban békét, biztonságot keresve. Többek között Csehországba utaztak ki jelentős számban. A hívek közel 50 százaléka távozott a határokon túlra. Sajnos, ezzel együtt járt az esketések és a keresztelések csökkenése, a temetések növekedése. 2023-ban 2 esketésre, 9 keresztelésre és 23 temetésre került sor.
– Mennyire gyakoriak az etnikumközi vegyes házasságok? Az ezekben született gyermekek hány százalékát keresztelik római katolikusnak, és közülük mennyien vesznek részt a római katolikus hitoktatásban? Van-e gond a magyar nyelvtudásukkal? Hány hittanosuk van, és miként alakul a bérmálkozók száma?
– A házasságok 99 százaléka vegyes házasság, de igazán felemelő érzés, amikor a más felekezetű fél is gyakorló katolikussá válik. Az ezekben a családokban megszületett gyerekeket katolikusnak keresztelik, akiknek a 90 százaléka római katolikus hittanfoglalkozásokra jár. Jelenleg közel 70 gyerek részesül hitoktatásban, nyolc hittancsoport működik a plébánia hittantermeiben, három hitoktató foglalkozik a gyerekekkel, míg a kamaszokkal és a bérmálkozókkal a plébános atya foglalkozik. A hitoktatás délutánonként történik, heti egy alkalommal. Minden korosztálynak biztosítunk hitbeli oktatást, növekedést. Van 1–2., 5–6. és 7. osztályos hittancsoportunk, két elsőáldozásra felkészítő csoportunk, valamint egy bérmálkozós csoportunk. A hitoktatás ukrán nyelven történik, ezen belül van egy magyar csoport is. Természetesen nem feledkezünk meg a felnőttekről sem, nekik is tartunk heti egy alkalommal bibliaolvasó kört. 2021-ben volt legutóbb bérmálás, idén pedig újból sor kerül rá, közel 10 bérmálkozónk lesz.
– Mindemellett milyen foglalkozásokat szervreznek még a gyermekek, a fiatalok számára, hogy erősítsék az egyházközséghez való kötődésüket?
– Nagy és sok figyelmet fordítunk a felnövekvő generációnkra. Gyakran szervezünk ifjúsági napokat, ministránstalálkozókat, napközis hittantáborokat az alsó tagozatos gyerekeknek, kiutazós bentalvós táborokat az ifjúságnak. Mint említettem, közel 70 gyerekkel foglalkozunk, az elsőáldozókat pedig bevonjuk az oltár körüli szolgálatba, fiúkat s lányokat egyaránt. A lányok felolvasnak a szentmisén, begyűjtik az adományokat, a fiúk pedig végzik a többi feladatot. Ily módon meg tudjuk tartani a fiatalokat, mert mindenki fontosnak érzi magát az egyházközség életében. Ezenkívül a gyerekek besegítenek az egyedülállóknak való segély házhoz szállításában, s emellett az Erzsébet-kenyér széthordásában is szívesen segítenek. Amikor pedig a templom részére járunk kántálni, a kántálók java részét az ifjúság teszi ki. De a templomtakarításban és egyéb, nekik megfelelő munkálatokban is szívesen besegítenek. Továbbá adventi vásárra készítenek kézműves portékákat, illetve pásztorjátékot adnak elő. Egyszóval a mi ifjúságunk nagyon aktív és segítőkész.
– Szerveznek-e kirándulásokat, zarándoklatokat a felnőttek részére is, ugyancsak a közösség megerősítése végett?
– Igen, a felnőtteknek is szoktunk szervezni tájismereti kirándulásokat, tavaly ellátogattunk a Tisza forrásához, egy kicsit együtt lehettek a hívek, bográcsoztak, kikapcsolódhattak. A háború kitörése előtt a hívek gyakran vettek részt különböző zarándoklatokon: Máriapócson, Medjugorjéban, de amióta kitört a háború, bár az egyházmegye felajánl zarándoklatokat, a mai helyzetben a híveink különböző okokból lemondanak a részvételről.
– Végezetül érdekelne, mikor végeztek legutóbb templomfelújítást, és konkrétan milyen munkálatokra került sor?
– A templom külső és belső szépségére állandóan odafigyelünk, karbantartjuk. Legutóbb tavaly megtörtént a padok festése s a toronyba vezető lépcsők felújítása. A nagyobb felújításokra pedig 2019-ben került sor.
Aktív élet folyik hát az egyházközségben, a felnövekvő nemzedékeknek a gyülekezet életébe való bevonásával is sokat törődnek. Ám a rossz demográfiai helyzet jelentős javulására, lehetőleg minél több háborús menekült hazatérésére – ehhez először is békére –, valamint az itthoni megélhetési helyzet nagymértékű javulására van szükség ahhoz, hogy fennmaradjon e kis közösség.
Lajos Mihály