Minden korban szükség van példaképekre. Ők azok, akikre felnézhetünk, erőfeszítéseikből, kitartásukból, rátermettségükből, s nem utolsó sorban hitükből erőt meríthetünk az elénk tornyosuló problémák leküzdéséhez, hangzott el az MCC Beregszászi Képzési Központjában megtartott találkozón, amelyen két legendás sportolót, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete tagjait, Nagy Tímea párbajtőrözőt és Hegedűs Csaba birkózót látták vendégül.
A nagyszerű sportembereket köszöntve Dobsa Beáta, a képzési központ igazgatója arról szólt, hogy a közöttünk élő példaképek egy idő után már nem csupán saját magukat képviselik, hanem azt a nemzetet, amelynek a tagjai. Így mi, akik megismertük őket, azonosulni tudunk velük, gondolataikkal, erőfeszítéseikkel, magyarságukkal. Hála és köszönet érte.
Az est moderálását felvállaló Füleky András, a HMSE ügyvezető igazgatója arról szólt, hogy a több mint három évtizeddel ezelőtt létrejött civil szervezetet azért alapították, hogy a nagyközönséggel megismertessék, miként jöttek létre azok a kimagasló eredmények, amelyek sportolóink nevéhez fűződnek, hogy a sportrajongók első kézből szerezzenek tudomást arról, hogy a kitartás, a céltudatosság és a szorgalom előbb-utóbb meghozza a kívánt eredményt. Füleky András beszámolt róla, hogy néhány évvel ezelőtt vették fel a kapcsolatot az MCC-vel azzal a céllal, hogy találkozók, pódiumbeszélgetések során tájékoztassák a fiatalokat arról, hogy mi kell a kimagasló eredmények eléréséhez, s hogy milyen értékeket vallanak magukénak élsportolóink.
Mint megtudtuk, véletlenek sorozatának köszönhető az, hogy Nagy Tímea végül is a párbajtőrvívóknál kötött ki, ám a többszörös olimpiai és világbajnoktól megtudtuk, hogy ezzel a kemény munkát nem úszta meg, s hamar meg kellett tanulnia azt is, hogy a kudarcokat és a vereségeket nem lehet elkerülni, azokból fel kell állni, s újjáteremtett önbizalommal folytatni a kemény munkát. Szólt arról is, hogy a csapattal elért sikerek mennyire megsokszorozzák a sportolók erejét, s hogy az anyaság vállalása és az élsport, ha nem is könnyen, mégiscsak összeegyeztethető. Gyerekei nevelése során pedig nem az vezérelte, hogy mindenáron élsportolókat neveljen belőlük. Valamennyi szülőnek az a dolga, hogy segítsen a család fiatal tagjainak abban, hogy rátaláljanak önmagukra, s hogy teljes életet éljenek.
Első példaképéről, édesapjáról, a kiváló sportemberről beszélt először Hegedűs Csaba. Az édesapa 1956-ban kénytelen volt elhagyni Magyarországot. A nyolcéves kisfiúra kemény, kitartó, hosszú küzdelem várt ezután, s ő összeszorított fogakkal dolgozott mindvégig. Bizony, igen korán felnőtté vált. „Áttöröm a falakat, én leszek a legjobb” – ez lett a jelmondata. Jellemző elszántságára és keménységére, hogy pályafutása során ellenfeleinek többségét tussal győzte le. Gyakran így is emlegették: ő a tuskirály.
Hihetetlenül nagy akaraterejének köszönhetően súlyos autóbalesetéből is sikerült felépülnie, ismét Európa legjobbjai között tartották számon, majd később a Magyar Birkózószövetségben segített nagyon sok sportolót ahhoz, hogy eljusson a csúcsra. Éveken át sportdiplomaként is sikeresen tevékenykedett. Kitartó munka, tisztesség, alázat és nem utolsó sorban hazaszeretet – ezek az elvek vezérelték egész életében. Hegedűs Csaba elmondta, hogy mostanság népes családjával együtt sokat gondol a kárpátaljai magyarokra, akiknek a Kárpát-medencében a legnehezebb sors jutott osztályrészül. Erőt, kitartást és hitet kívánt mindnyájunk számára.
A találkozó végén a jelenlevők kötetlen beszélgetést folytathattak a magyarországi vendégekkel, mód nyílott közös fotók készítésére is.
