A Kárpátaljai Református Egyházkerület a 2025-ös évet a szolgálat évének nyilvánította, vezérigéjévé pedig a 100. zsoltár második versét választotta: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, menjetek eléje vigadozva”. A Máramaros-Ugocsai Egyházmegye Nőszövetsége az elmúlt vasárnapon ehhez kapcsolódóan szervezte meg tavaszi csendesdélutánját Nagypaládon. „Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hűségesen, teljes szívetekből, mert látjátok, mily nagy dolgot cselekedett veletek” (1Sám, 12, 24) – ezzel az igével hívogattak az alkalomra, melyen a hálából fakadó szolgálat fontosságára hívták fel a figyelmet igehirdetők, előadók, bizonyságtévők.
A csendesdélután Hunyadi Attila esperes áhítatával vette kezdetét. Aki állandó imádkozásra és hálaadásra, teljes szívből való szolgálatra hívott mindenkit. Az imádság is a szolgálat része, mondta. Tudunk-e, és szoktunk-e egymásért, az őrállókért, a szülői otthontól távol lévő fiataljainkért, férfijainkért, a szétszakított családokért stb. imádkozni, és komolyan vesszük-e az imádságot? Mikor imádkozunk? Mikor baj van? De hálás-e a szívünk azért, amink van, azért, hogy az Úr a háborúban is megtartott bennünket, az ige által szól hozzánk?… „Lássátok meg, mily nagy tetteket vitt véghez az életetekben itt, Kárpátalján is, és legyetek hálásak, legyen az életetek hiteles bizonyságtétel” – intett az igehirdető.
Mecséri Mónika, az egyházmegye nőszövetségének titkára a házigazdák nevében köszöntötte a megjelenteket, a szolgálattevőket.
Mit tettem én személyesen a szolgálat évében? – tette fel az elgondolkodtató kérdést valamennyi résztvevő nevében Zán Schramm Ibolya elnök. Aki arra hívta fel a figyelmet, hogy nem nagy dolgokra kell ilyenkor gondolnunk. Elég, ha például elseprem vagy lekaszálom a szomszéd háza előtti utcarészt – hálából, mert én itthon lehetek, bevásárlok a szomszédnak, vagy átviszek egy tál ételt az egyedülálló idős embernek – hálából, mert nekem van erőm, vagy csak rámosolygok a velem szembejövőre (s ez sem pénzbe, sem fáradságba nem kerül) – hálából, mert szeret az Úr… Szeressünk, szolgáljunk Isten dicsőségére! – összegezte mondandóját az egyházmegye nőszövetségének elnöke.
Szolgálatot jelent minden cselekvés, az élet minden területén végzett munka. Isten irántam való kegyelme, szeretete, gondoskodása, mindaz, amit – visszatekintve eddigi életemre – áldásként kaptam tőle – hálára kell indítson, s az elköteleződés, az Úrhoz való ragaszkodásom, az engedelmesség benne kell legyen a szolgálatomban, hallottuk Szemere Judit beregszászi lelkész előadásában. A hálából fakadó szolgálathoz tartozik az imádság is. És hálásak lehetünk, hogy ebben is nagy szabadságot kaptunk: imádkozhatunk munka vagy autóvezetés közben, babakocsit tologatva, mosogatáskor, kapáláskor stb. is, de ez ne váltsa le a csendes elvonultságban tartott imádkozást, figyelmeztetett az előadó. Aki néhány nem mindennapi bibliai példát is hozott a hálából való szolgálatra. Egyben arra is intett, hogy ne vesszünk el a munkában, mint Márta, ne mulasszuk el a legfontosabbat, hogy Jézusra figyeljünk. A szolgálatban is engedjük, hogy vezessen az Isten, ahogy tette azt Akvila és Priscilla. Néha a szolgálatba is belefáradhatunk, de nem szabad, hogy ez eltántorítson bennünket. Olyankor tekintsünk vissza, lássuk meg, hogy mit cselekedett velünk az Úr, ez indítson ismét hálaadásra és imádságra, és engedjük, hogy használjon bennünket az Isten.
Jenei Mónika a viski nőszövetség munkájáról számolt be, illetve arról szólt, ebben a rettegéssel teli világban milyen megnyugvást ad, ha teljesen Istenre bízzuk magunkat, ha a háborús dobozt az ő kezébe tesszük, és megtaláljuk életünkben a szépet, az áldást, hogy örömmel és hálával tudjuk végezni a szolgálatot, mondta.
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” – szólt a zsoltárossal Bodnár Diána (Tiszabökény) fohásza, aki arról tett bizonyságot, hogy ha örömmel – „Örüljetek az Úrban mindenkor” – és engedelmes szívvel állunk a tőle kapott szolgálatba, Isten mindig ad mellénk segítő testvéreket, megerősít bennünket, és a növekedést is megadja.
Zán Fábián Sándor püspök zárszavában hangsúlyozta: ha lankadunk, a látásunkkal van baj. Nem látjuk, milyen nagy dolgokat cselekedett velünk az Úr. Ha észrevesszük a sok jót és azokért hálát tudunk adni, akkor erőlködés nélkül fogunk szolgálni, mondta.
Az alkalmon a hálából és örömmel végzett szolgálat szép példája volt a viski énekkar és a Claritas trió dicsőítő szolgálata, illetve erről tettek bizonyságot a helyi asszonyok is, akik örömmel készítették el a szeretetvendégséget.
